RMDSZ-trauma

Az RMDSZ vezetői az utóbbi időben a magyar közösség véleményével szögesen ellentétben álló álláspontokra helyezkedtek, ami

komoly legitimitási gondokat okoz nekik.

Kilép-e az RMDSZ a kormánykoalícióból? A szervezet szűk vezetése már megszavazta a távozást a kormányból, de a döntést a december 13-án, Marosvásárhelyen ülésező Szövetségi Képviselők Tanácsának kell megerősítenie.

A szervezet elnöke, Kelemen Hunor paradox kijelentést tett: „Ahhoz, hogy továbbra is képviselhessük a magyar közösség érdekeit, nem feltétlenül kell azt az eszközt használnunk, melyet mi fontosnak tartunk.”

Majd ugyanabban az antinómiás stílusban folytatta: „Egy politikus két jelentős hibát követhet el: ha sohasem hallgatja meg a közösség üzenetét, vagy ha mindig a közösség elvárásainak megfelelő döntéseket hoz. De vannak olyan helyzetek is, amikor olyan döntéseket kell hozni, melyek a legnagyobb mértékben megfelelnek a választók óhajainak.”

Az RMDSZ vezetője valójában egyfajta

magyar „caragializmus”-t vezet be,

hiszen azt mondani, hogy ami fontos az nem feltétlenül fontos, a híres Farfuridi-beszédre emlékeztet: „Engedelmükkel, egyik a kettőből: vagy módosítsák, rendben, de ne változzon semmi” stb.

E nyilatkozat furcsasága igazi traumáról árulkodik. Az RMDSZ vezetői sem a magyar választók nagy megmozdulására nem számítottak, sem arra, hogy szavazatukat ilyen nagy arányban kapja majd meg Klaus Johannis. Különben a Szövetség vezetője bejelentette, hogy Victor Pontát fogja támogatni és csak később, eléggé határozott más véleményekkel szembesülve fogadta el a semlegesség változatát. De senkit sem tévesztett meg, hogy a távolmaradásra csábító semlegesség nem volt igazán semleges, és Victor Ponta támogatását sugalmazta. Nem tudtuk meg, hogy a két forduló között ki nyomtatta ki azokat a magyar nyelvű üzeneteket, melyek a miniszterelnök érdemeit mutatták be, de valójában pontosan abban a támogató szellemben íródtak, mely a Szövetség vezetőségének kezdeti álláspontja volt.

Ám a magyarok az érzelmeik alapján szavaztak, figyelmen kívül hagyva a bonyolult bukaresti politikai megfontolásokat. Egyszerűen egy komoly és rendes erdélyire voksoltak, aki nagyon közel áll az életmódjukhoz, egyáltalán nem törődve a politikai nyilatkozatokkal, még Klaus Johanniséival sem, melyek nem ígértek nekik semmi különöset. Márpedig ha az RMDSZ vezetői nem tudták előrelátni ezt a viselkedést, akkor ez azt jelenti, hogy jelentős szakadék keletkezett köztük és a saját választóik között. Különben az a paradox mód, ahogy a Szövetség elnöke, Kelemen Hunor beszél, mintha

az eszmélés okozta sokkot fejezné ki.

Az SZKT valószínűleg elfogadja a kormányból való távozás döntését. Ez első körben nem jelent majd ellenzékbe vonulást. Kelemen Hunor biztosítékokat adott arra, hogy a Szövetség a Parlamentben támogatni fogja a kormányt, de ez már egyáltalán nem biztos. Ugyanakkor láthattunk, hogy az utóbbi időben milyen könnyen megváltozhattak a szűk vezetőség döntései, így hát továbbra is számíthatunk szemléletváltásra.