Az állam én vagyok!

Lekezelően és magabiztosan mosolyog. Úgy viselkedik, mint egy ellenfeleit megsemmisítő háború után a feltételeket szabó győztes, ennek ellenére továbbra is maga köré gyűjti a PSD-s politika utóbbi 25 év alatti összes selejtjét, hogy bebizonyítsa,

vele van az Erő.

Azt próbálja megmutatni, hogy mindenki mellette áll, hogy a játék eldőlt, hogy a többiek már rég elvesztették a játszmát, hogy ő a mindenkit magába foglaló rendszer. Vadim Tudortól Radu Beliganig az egész ország vele van, és az övé lesz. Arca kitágul, és mindenhol megjelenik, minden tévében, minden honlapon. Mindenhol ott van, és fáradhatatlan. Megpróbálja elaltatni közönségét, elfeledtetni vele, hogy plagizálta a doktori disszertációját, aztán az állam intézményeivel mosatta magát tisztára. Az európaiakkal is feledtetné, hogy 2012-ben erőszakkal próbálta meg kiiktatni Băsescut, és – főleg – azt szeretné, ha az emberek nem emlékeznének arra, hogy

pártja rohadtul korrupt,

az ország pedig technikai recesszióban van.

Bársonyszékeket osztogat, ígéreteket tesz és olyan fajsúlyos intézményeket von a bűvkörébe, mint a BNR és a SRI, mondván, hogy az ország helyzetétől függően a Román Hírszerző Szolgálat igazgatója, George Maior kormányfő lehet, de akár a Nemzeti Bank kormányzó-helyettese, Florin Georgescu is átveheti ezt a tisztséget, ha egy megmentő pénzügyesre lenne szükség.

Az ingadozó liberálisoknak is csapdát állított, amikor kijelentette, hogy a kormányfői tisztségre Călin Popescu Tăriceanu a fő jelöltje. A csalinak hatalomíze van sok PNL-s számára, de azoknak a választóknak is, akik üdvözölték a liberalizmus és a kaviárszocializmus keverékét.

Victor Ponta már a Cotroceni-be jutása előtt meg akarja valósítani a románok „egyesítésé”-t megcélzó programját. A PSD legrégebbi szövetségesével, Corneliu Vadim Tudorral kezdte, akit azért szedtek elő újra a süllyesztőből, hogy elmondja nekünk azt, amit Victor Ponta gondol, de nem mondhat ki nyilvánosan, arra emlékeztetve bennünket, hogy a PSD történelme hosszú és tele van cinkosságokkal. Dan Diaconescu a következő a sorban, akit a bíróság első fokon 3 év börtönre ítélt zsarolásért, és aki a Tribun fiatalabb másolata, ugyanazokkal a használati utasításokkal.

Ott van még Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, aki most késznek mutatkozik beugrani a csónakba Vadim mellé, és aki azt veti oda a válla felett az Európai Néppárt elnökének, mely szervezetnek tagja, hogy a belpolitikai döntések nem tartoznak a külföldi partnerekre. Ezt a gondolatot Victor Ponta is felkarolta, akit a nyugati tájkép egyre kevésbé, a távol-keleti viszont egyre jobban érdekel.

Valóban, Victor Ponta lehetne az az elnök, aki egyesíti

az opportunistákat a csalókkal,

a tolvajokat a szélsőségesekkel, a börtöntöltelékeket a törvényhozókkal, a magyarelleneseket az áldozataikkal. Ő a híd, melyen állva mindenki kezet foghat, ő az erő, aki a PSD-t azzá tehetné, ami volt már egyszer, és talán még annál is olyanabbá. Közös frontot alkot körülötte a 20 büntetőügyes PSD-s parlamenti képviselő és a párt kiskirályainak csaknem fele, akik összeszorult szívvel lesik a DNA-t. Az Antena 3 is támogatja, hiszen létezik egy implicit ígéret: ti támogattok engem, én segítek nektek. Dan Voiculescu visszafogott lélegzettel várja a kegyelmet, míg másoknak az amnesztia lenne előnyös. Az a törvény, amiről Dan Şova Viorel Hrebenciuc-kal alkudozott, valósággá válhat annak az „egyesülés”-nek a szellemében, amiről Victor Ponta beszélt.

Egy Victor Ponta államfősége mellett felálló PSD-s kormány újra a pártelvtársak magánbirtokává változtatná az államot, amit a kormányfő már meg is tett, tekintettel arra, hogy a második forduló előtt 10 nappal arra utasította ellenőrző testületét, vizsgálja ki a Klaus Johannis által, Nagyszeben polgármestereként, 14 évvel ezelőtt végrehajtott visszaszolgáltatásokat. Victor Ponta azt hiszi, ő az állam, és a közintézményeknek érte kell dolgozniuk.

Kérdés, hogy vissza akarnak térni a románok az időben?