Átadták a felújított Bánffy-kriptát

Három nappal világítás előtt daltól hangos a Házsongárd. Az alkalom: az iktári Bethlen (Bánffy) kripta ünnepélyes átadása, Magyarország kolozsvári főkonzulátusa, a Házsongárd Alapítvány és a Kallós Alapítvány szervezésében. Könnyedén odatalál az ember, hiszen egyrészt ez a kripta a Házsongárd egyik leglátogatottabb zarándokhelye, másrészt, akit talán félreirányítanak a hibásan jelölt internetes térképek, azt a magasba emelkedő ének biztos elvezérli a célhoz.

A helyszínen ott vannak a szervezők, a támogatók, a sajtó, a család és az érdeklődők. Szebeni Zsuzsa művészettörténész biztos kézzel irányítja a beszélőket a kripta bejárata elé helyezett mikrofonhoz. Közben kisüt a nap, beragyogja Kolozsvár egyetlen neoromán épületét. Odakint, a kripta előtt zavartalanul zajlik az élet, illetve, temetőről lévén szó, a halál.

Gergely Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány igazgatója a felújítási munkálatok nehézségeit ecseteli, majd köszönetet mond mindenkinek, aki hozzájárult a sikerhez. Ugyanakkor emlékezteti az egybegyűlteket: milyen szerencse, hogy

a túlvilágon nincsenek politikai ellentétek.

Dr. Gaál György helytörténész a Bánffy család történetéről mesél, kiemelve a legismertebb kriptalakó, gróf Bánffy Miklós életpályáját. A hallgatóság fokozatosan belezavarodik az adatbőségbe.

Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke a tőle megszokott eleganciával beszél a Bánnfyak szimbolikus örökségéről, amely mindannyiunk számára követendő példa. Egy jól irányzott freudi elszólással mosolyt is csal az ünnepélyesre állított arcokra. Mert hiszen, szellemi értelemben véve, mindannyian Bánffy Viktor katonái vagyunk.

Magdó János, Magyarország kolozsvári ex-főkonzulja sajátos magyarsággal beszél kövekről, melyeknek nincs sírjuk, továbbá az épületen még elvégzendő utolsó simításokról.

Répás Zsuzsa nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár és a Bánffy család tagjai spontánul, kedvesen hozzáteszik a magukét. Bánffy Kata ünnepélyes ígéretet tesz, hogy a Bánffy család nem hal ki.

Ezt követően Szebeni Zsuzsa kedvesen beinvitálja a támogatókat a kriptába, mindenféle célzás nélkül, ismételten mosolyt csalva ezzel a jelen levők arcára.

A lényeg viszont ez: a kripta áll, kívül-belül gyönyörű, és ez bizony így van rendjén. Nagyon fontos a temetők megfelelő gondozása. Mert akinek nincsenek halottai, annak nemzete sincs.