Tizennégyen Romániáért 7. Gheorghe Funar

Román testvéreim! Szeretett hazánk a hazugság fertőjében fetreng, mint egy elfajzott disznó. Nekem az a feladatom, hogy kivezessem belőle, és felhizlaljam, veletek együtt.

Mint minden jó vezér, aki magán kezdi, kezdem én is így. Román testvéreim, én nem a Timis-megyei Szünnikoláu Máré szülöttje vagyok, ahogy azt a magyar irredentizmus a népek tudatába aljas módon beondózta. Megjegyzem, elnökké választásom esetén a hedonista szabadosság e melegágyát átköltöztetem a mócvidékre. Hogy rend legyen.

Román testvéreim! Töredelmesen, ám annál büszkébben vallom be nektek ezen a szent választási órán: Vidrá gye Szúszon születtem. És ha már a vallomásoknál tartok. A nevem sem az, ami a választási plakátokon szerepel. Emberek!

Én Ávrám Jánku vagyok.

És azért jöttem el közétek, hogy ami 1848-ban nem sikerült, azt most véghez vigyük.

Nagyapám  Horea harcostársa, barátja és ágyasa volt. A vérünkben van a szabadságharc megtermékenyítő magja. Horea kúrta nagyapámat, nagyapám kúrta apámat, apám kúrt engem, én meg titeket kúrlak. Húszmillió román lelket teszek várandóssá a szent szabadság mioritikus magzatával. De mi nem bárányokat fogunk szülni, román testvéreim. Nem! A pirossárgakék meghunyászkodás, a magyar seggek nyalogatásának évszázadai elmúltak. Nagynemzeti nászorgiánk gyümölcse a

mioritikus csobánkutya lesz.

Ha minden román ellik hat kölket, kész is a nemzeti hadsereg. És akkor, román testvéreim, eljön az idő, hogy megtisztítsuk ősi földünket a bozgor pestistől. Hatalmas, nemzeti színűre festett eblovainkon leviharzunk a hegyekből, kiontjuk a magyarok vérét, hogy gazdag termést hozzon a román föld. Felgyújtjuk a magyarok házait, hogy legyen mit szórni a fejünkre – mert az ortodox keresztény bűnbánó is. Persze csak miután karóba húzta az utolsó bozgort is. Elkobozzuk a magyarok vagyonát. Mert lopták a vagyonukat, román testvéreim. A mi juhaink gyapján gazdagodtak meg. És a magyarok beleiből építünk magunknak kolbászkerítést.

Ilyen egyszerű az én választási ajánlatom, román testvérek. Ennyit akarok, és nem többet. Ja, még van valami. Amikor majd fennen ragyog Románia bozgortalanul fénylő csillaga, egy dolgot azért még szeretnék megvalósítani. Száműzni a fehéret meg a zöldet hazánk szentföldjéről. Nem, nem lesz egyszerű. De ha a klúzsnapokai padokat sikerült pirossárgakékre festeni, a havat, a köveket, az erdőt, a mezőt sem lesz nehéz. Csak bízzatok bennem, testvéreim. Mert én elhozom nektek a román földi paradicsomot.