„Testvéri” pofonok?

„Ha nagyon őszinték akarunk lenni, akkor látnunk kell, hogy a román szélsőjobbnak (főleg a magánkézben lévő médiának), mivel nyalni akart a hatalomnak, több mint cuki témát adott az a bejelentés, hogy Orbán itteni útja során Băsescu elnökkel, Ponta „halálos ellenségével” is találkozik. Az ember áll és bámul: hol voltak a nálunk szolgáló magyar diplomaták, az itteni helyzet ismeretében miért nem szóltak előre, hogy most nem tenne jót egy ilyen találkozás, sokkal inkább ártana? Mivel ezt elmulasztották, mint már annyiszor, megint rajtunk, erdélyi magyarokon csattan az ostor. Pedig nem lehet eléggé hangsúlyozni: jóllehet az anyaország mind többet segít bennünket, főleg oktatási és kulturális vonalon, a mi dolgaink először, másodszor és harmadszor is Bukarestben dőlnek el. Ezért a két ország közti, a kormányzatok által is megerősített és táplált valóban baráti kapcsolat javíthat helyzetünkön. Vak, aki ezt nem látja.

Ám micsoda cinizmus, a hazai nacionalista média, nyilvánvalóan egyes politikusok sugallatára, arról igyekszik meggyőzni a szélesebb kitekintéssel nem rendelkező, a balkáni morálon felnőtt átlagembert, hogy a magyarok az ország szuverenitására törnek, az autonómiával el akarják lopni Erdélyt, miközben az ő választott elöljáróik százszor, ezerszer meglopják és ellopják Romániát. Gondoljunk csak arra a több milliárd euróra, amit az utóbbi években miniszterelnökkel és miniszterekkel (most éppen kilencet vizsgál a DNA!), vezérigazgatók, mindenrendű és rangú kis és nagyfőnökök elsíbolnak a kormány és az uniós pályázatokra adott pénzekből. Tessék már figyelni, a napi hírekben közölt korrupciós botrányok szereplői közt hány magyar van! Nem hogy hat százalék, de egy-kettő sem.”