Mentsétek meg Románia anyut!

Az egyik magas rangú amerikai politikus, Victoria Nuland múlt csütörtökön példa nélküli bírálatot fogalmazott meg egyes „közép-európai politikai vezetők ellen, akik kihasználják a NATO- és EU-tagságból fakadó előnyöket, de úgy tűnik, megfeledkeztek azokról az értékekről, melyeken ezek az intézmények alapulnak”. Nagyon is egyértelmű az Orbán Viktorra és Victor Pontára, Magyarország és Románia kormányfőjére történő utalás. Az egyik mondat Orbán kormányfőnek szól: „Hogyan képes a NATO 5. cikkelyének paplanja alatt aludni, miközben nyíltan az ultranacionalizmusig feszített elméletről, az ’illiberális demokráciá’-ról, a szabad sajtó korlátozásáról, vagy a civil társadalom démonizálásáról beszél?”

A következő mondat egyértelműen Victor Pontának szól: „Ugyanezt kérdezném a bűnvádi nyomozással szemben megvédett hivatalosságokról; vagy a Parlament semmibe vételéről, amikor az felel meg önnek, vagy a mocskos ügyletek elősegítéséről, melyek növelik országaik függőségét egy idegen energiaforrástól, a liberálisnak nevezett politikák dacára.”

A két vezető mindkét mondatban magára ismerhet: nacionalisták, az a mániájuk, hogy mindent ellenőrzésük alatt tartsanak. Ez a két vezető első hivatalos összehasonlítása, ami példa nélküli. Románia hivatalosan bekerül

Európa problémás országainak klubjába.

A két vezető közötti hasonlóságok az utóbbi időben nagyon kirívóak lettek, főleg azután, hogy a PSD úgy döntött, masszívan felkarolja a nacionalista témát, a „románnak lenni büszkeség”-et téve meg Ponta választási kínálatának központi témájává az államelnökségért folyó versenyben.

Személy szerint két héttel ezelőtt hasonlítottam össze hangsúlyosan Victor Pontát és Orbán Viktort. Akkor a következőket állítottam egy, Románia alapító mítoszának elkobzásáról szóló szövegemben: „Románia kezd egyre jobban hasonlítani Orbán Viktor Magyarországára. Bár különböző politikai világokból származnak, Orbán és Ponta mintha azonos recept alapján dolgozna. Nem tudják elviselni a nyugati világot, felkarolják a nacionalizmust, túlhajszolják a hagyományos értékeket és ellenőrzésük alá hajtják a demokrácia alapintézményeit.”

Az összehasonlítás után az egyik nyugati diplomata megkérdezte, nem túloztam-e el a dolgokat. Azt válaszoltam, hogy nem, és azzal érveltem, hogy Orbán Viktor és Victor Ponta ugyanúgy viselkedik, azzal a különbséggel, hogy a magyar kormányfő mindezt vállalja is, míg a román kormányfő átveri a közönséget, vagyis még fenntartja a látszatot.

Orbán nyíltan gyalázza a liberális demokráciát, nyíltan együtt játszik Putyinnal, megszakítja a kapcsolatokat a nyugati világgal. Ezzel szemben Ponta kettős vagy épp többes beszédet használ. Egyet mond és mást tesz, azt állítja, hogy a demokrácia nevében cselekszik, de egész politikai viselkedése aláássa annak alapértékeit. A két vezető végül, eltérő módszerekkel ugyan, de ugyanarra az eredményre jut:

zárójelbe teszik a demokráciát

és a hatalmon maradás érdekében készek eltéríteni az országot a nyugati pályáról.

A Ponta orbánosodásával kapcsolatos első aggodalmak 2012-ben, az államcsíny-kísérlet után jelentek meg. Románia kormányfőjének egy időre sikerült megtévesztenie a nyugat éberségét. Időközben Ponta kormányfő külföldi hitelessége visszazuhant a helyére. Ma már senki sem hisz a jó szándékában.

Most, miután Pontát Európa vezetői között hivatalosan visszaminősítették a páriastátuszba és Orbán mellé helyezték, a román vezető még veszélyesebbé válhat. Már meg sem próbálja majd megőrizni a látszatot, mert látja, senkit sem tud átverni, de bármire kész lesz hatalma megőrzéséért.

Ezért nem hinnék neki, bármilyen kötelezettséget is vállalna, bármit is ígérne. Nem bíznék túlságosan azon képességében, hogy – amennyiben elnökké választják – képes ellenállni a párton belüli korruptak és kiskirályok nyomásának, amikor egy kormányfő jelölésére fogják felkérni. Nem fogadnék arra, hogy nem fog néhány hónap alatt szétverni több évnyi kitartó munkával és erőfeszítéssel felépített intézményeket. Már eddig is bizonyította, hogy túlságosan gyenge, kiszámíthatatlan és ellenőrizhető. Következésképpen, mit lehet tenni?

A nyugat tehetetlenül nézi Orbán Viktort. Magyarország Európa szégyene lett, és senki sem tudta többé megállítani a magyar vezért, miután a FIDESZ megszerezte az egész hatalmat.

Romániában még korlátozható a katasztrófa.

Minden áron meg kell akadályozni a PSD-t abban, hogy megszerezze a teljes hatalmat, ahogy azt Orbán tette Magyarországon. Aztán fel kell darabolni a pártot, ketté kell szakítani, hogy hosszú távon elhárítható legyen egy állandó veszély. A tisztát és még menthetőt el kell választani a korrupttól és menthetetlentől, az államot beborító üszöktől.

Egy erős PSD állandó fenyegetést jelent, mert – a többi párthoz hasonlóan – tetőtől talpig rothadásra épült, annyi különbséggel, hogy ma akkora súllyal rendelkezik, mely révén képessé válhat a társadalom önkényes ellenőrzésére.

Aztán a Microsoft és az EADS robbanása után, amikor e nagy korrupciós botrányok lökéshulláma földre teper majd egy sor fontos vezetőt, a politikai osztály romjain újra kell indítani a játékot és új pártokat kell építeni, friss, feddhetetlen, kettős beszéd nélküli és határozott nyugati irányultságú személyekkel.

Ennek a politikai osztálynak lejárt az ideje, teljesen kimerítette hitelességét, forrásait, és mostantól kezdve állandó veszélyt fog jelenteni a polgárokra, mert igyekszik majd minden áron megmenekülni, elsősorban a demokrácia kulcsintézményeit rombolva le.

Tehát, újjáépítésre, másfajta emberekre van szükségünk a politikában, nagytakarításra, különben Románia Magyarország sorsára jut, és ha ez megtörténik, tekintettel arra, hogy Bulgária sokkal rosszabb helyzetben van, az egész régió elbukik. Brüsszelben máris felmerült Románia és Bulgária szétválasztása az EEM (Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus) ügyében, és az eredményekben tapasztalható különbségek egyértelműen az előnyünkre vannak.

Iktassák ki finomkodások nélkül és egyértelműen Oroszország bármilyen megnyilvánulását Románia területén. A kapu bezárása érdekében verjék szét a nagy korrupciós hálózatokat, irtsanak ki bármilyen, a politikusok megvásárlásán alapuló sebezhetőséget. Mindezek nem egyebek, mint

az állam szívébe vezető autópályák.

Kíméletlenül ki kell szorítani bármilyen orosz szerepvállalást a román médiában. Bárkit, aki aláássa Románia nyugatbarát elkötelezettségét, peremre kell szorítani, ki kell rakni a játékból. Ugyanezt kell tenni azokkal a mogulokkal is, akik megsértik a játékszabályokat, miközben a sajátjaikat akarják érvényesíteni. A határunknál háború zajlik. Nincs vesztegetni való időnk.

Románia, ahogy az George Friedman sugallta, egy stabilitási horgony lehet a térségben. Egy nagy feltétellel: ha a nyugat is megérti, hogy meg kell mentenie minket. A románok egyedül ezt egyszerűen nem képesek megtenni.