Viszik a székelyek a földgázt!

Az RMDSZ, véletlenül, vagy sem, éppen a Skócia függetlenségéről szóló népszavazás napján mutatta be Székelyföld autonómiájára vonatkozó tervezetét, mely némileg finomított változat ahhoz képest, melytől bármely európai nemzet a falra mászott volna. Ez is egyfajta tárgyalási technika: belerúgsz az ajtóba, majd úgy teszel, mint aki enyhített azon a viselkedésén, amelyet mindenki láthatott az elején.

Mivel mindnyájan a kérdés politikai aspektusait figyeljük,

egyszerűen megfeledkezünk a gazdaságiakról,

melyek közül messze az energetikai kérdés emelkedik ki a legjobban: Románia földgázának 62,5 százalékát Maros megyében termelik ki. Ez a terület az RMDSZ autonómia-tervezetében Hargita és Kovászna megyékkel együtt az úgynevezett Székelyföld részét képezi. Eszerint az elképzelés szerint Románia energetikai szempontból gyakorlatilag Magyarországtól és Oroszországtól válik függővé, ahonnan a földgáz kb. 20 százalékát importáljuk.

A földgázon kívül, Maros megye területének nagyjából 30-40 százalékát erdők borítják. Hargita megye jelentős ásványvíz-forrásokkal rendelkezik – Borszék, Hargita Gyöngye, Bélbor, Tusnádfürdő stb. Tusnádfürdő és Hargitafürdő gyógyfürdői jelentős fejlődési potenciált képviselnek. A megye területének 30-40 százalékát borítják erdők. És nem utolsó sorban, Kovászna megye is kitűnő ásványvízforrásokkal rendelkezik – Sugásfürdő, Sepsibodok, Mikóújfalu, Árkos, Bálványos stb. Kovászna gyógyfürdőiben szintén jelentős fejlődési potenciál van. A megye területének kb. 40-50 százalékát borítják erdők.

Nos, nem csoda, hogy okkal, ok nélkül cirkuszolni kell – miközben Románia az EU egyik legfejlettebb országa, ami a nemzeti kisebbségeknek megadott jogokat illeti –, amikor ekkora kincsről van szó Románia szívében. Kezdem megérteni, miért húzzák el Verestóy Attilának, a Székelyudvarhelyi KC kézilabdacsapat finanszírozójának minden mérkőzés után az úgynevezett székely himnuszt. Amikor arról álmodozol, hogy egy ilyen kincsre teszed rá a kezed, akkor képes lennél kitalálni és úgy értelmezni a székelyek történelmét, hogy az megfeleljen a céljaidnak.

Majdnem emberbarátsággal gyanúsítottam meg Verestóy Attilát, amikor a minap egy Steaua elleni kézilabda-mérkőzésen láttam, hogyan énekelte el számára a szintén általa fizetett szurkolói tábor a kérdéses himnuszt: miután végighallgatta, boldogan távozott, sántítva mászva a lelátó lépcsőit. Azt hittem, hogy a Székelyföldnek nevezett történelmi misztifikációval kapcsolatos nosztalgiák kerítik hatalmukba, holott a tisztességtelen Verestóyt sokkal inkább a gazdasági gondok foglalkoztatták: ugyanúgy, ahogy a múltban több ezer hektárnyi hargitai és kovásznai erdő illegális kivágása kötődött a nevéhez, a jövőben a Maros megyei gázkitermelés következik, melyet aztán exportálnnak a fagyoskodó Romániának is. Ehhez társul majd a fa is, melyet a cégei fognak kitermelni és exportálni Dan Sucu és Viorel Cataramă romániai bútorgyárainak, de az ásványvíz is, melyet a cégei fognak az olyan neves palackozóknak exportálni, mint a Borszék, Bibarcfalva stb.

De aztán eszembe jutott, hogy abban a politikusi és üzletemberi kabátban, melyet Verestóy Attila minden nap magára ölt, már nincs hely emberbarátságnak, vagy ha egy morzsányi be is férne, akkor az biztos, hogy a gazdasági és politikai érdekek kiszolgálását szolgálja. Egész egyszerűen, a békés és naiv létezésben jelentős összeférhetetlenség van az üzletember és a filantróp között. A kettő csak olyan mértékben létezhet együtt, ha az emberszeretet vakon kiszolgálja az üzletember érdekeit.

Nem fogok belemenni a részletekbe, ami a székelyek történelmének e Székelyföld kitalálásáért és a magyarok érdekében való felhasználásáért történt misztifikálását illeti, akik egy adott pillanatban úgy nyomták el a székelyeket, ahogy azt a románokkal is tették a távoli múltban, és az azokkal kapcsolatosakba sem, melyek egy új konfliktus kezdeményezésére vonatkoznak az egyik Fekete-tenger melletti országban, a krími, a kelet-ukrajnai, a transznisztriai, az abháziai és a hegyi karabahi után. Az orosz titkosszolgálatok által a magyar vezetőkkel kitervelt galádságokról itt találhatnak valami érdekeset. Hiszen Orbán Viktátor, Magyarország kormányfője és Vlagyimir Putyin, Oroszország elnöke a legjobb barátok. Előbbi Tusnádfürdőn jelentette be a „liberális demokrácia végét”, utóbbi pedig megijesztette a nyugati típusú demokráciát tekintélyelvűségével és az új területek zöld emberkékkel és trójai faló típusú humanitárius konvojokkal való megszerzés iránti olthatatlan szomjával. Az ideológiai tényezők mellett kettejüket egy 10 milliárd eurós hitel is összeköti, amit Oroszország új nukleáris energiatermelési kapacitások megépítésére nyújt Magyarországnak.

De meglepett, hogy maga a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács válaszolt az RMDSZ lépésére, Románia Alkotmányának 152. cikkelyét idézve, mely szerint, „nem képezhetik módosítás tárgyát a jelenlegi Alkotmánynak a román állam nemzeti, független, egységes és oszthatatlan jellegére, a köztársasági kormányzási formára, a területi integritásra, az igazságszolgáltatás függetlenségére, a politikai pluralizmusra és a hivatalos nyelvre vonatkozó rendelkezései”.