Vígy magaddal, bátyó!

„Ma már a hatalom szinte büntetlenül teheti meg azt, hogy betiltsa a stopolást.

Engedélyezheti viszont a politikai traszeizmust. (Noha volna erre a hűtlenségre, elvtelenségre megközelítően azonos értelmű magyar szó is, elveszne annak másodlagos értelme, amely akkor bukkan elő, ha utak mellett integető, de nem utazni óhajtó nőnemű személyekre is vonatkoztatjuk.)

A kormány ezekben a percekben, amikor e sorokat írom, sürgősségi rendeletben – alkotmányellenesen, mert ehhez parlament által szentesített törvény kellene – lehetővé tette, hogy negyvenöt napon belül a polgármesterek, a községi, városi és megyei képviselők pártot válthassanak. (Ezzel határozatképessé válhat számos jelenleg ellehetetlenített tanács.)

A kormánypártiak is átigazolhatnának az ellenzéki pártokba, de minden bizonnyal nem esnek sokan a fejük lágyára. A tervezet egyértelműen azt támogatja, hogy azok a polgármesterek, akik ez alatt a két év alatt megtapasztalták, mily áldatlan ellenzékben lenni, odaállhassanak a hatalom szekerét tolni. S e szekértolás ugyancsak esedékes. Államfőválasztás közeledik. A szekértolás ezért jövedelmezőnek is ígérkezik.

Az ellenzék természetesen hevesen tiltakozik. (Úgy tesz, mintha nem emlékezne, hogy amikor kormányon volt, hasonlóan cselekedett, még a 45 napos határidő is egybevág egykori rendeletükkel. Ráadásul szemtelenség a lakossági akaratra hivatkozni, hiszen a liberálisok polgármestereit és tanácsosait nem a szociáldemokraták ellenében, hanem azok szövetségeseiként választották meg.)

A bukaresti amerikai nagykövetség közleményben fejezte ki aggodalmát.

Az ellenzéki polgármesterek pedig lelkesen integetnek: Vígy magaddal, Ponta bátyó!”