Hangmágia a New Yorkban

A Kolozsvári Magyar Napok, mondjuk így, széles közönségrétegeket megszólító műsorrácsába kevésbé férnek (vagy fértek eddig) bele az olyan műfajok, mint például a dzsessz (jazz). És itt természetesen nem a Hot Jazz Bandre, a Benkó Dixieland Bandre vagy más, a legjobb értelemben vett mainstream dzsessz-zenekarra gondolok. Hanem a szűkebb körök érdeklődésére számot tartó, ha tetszik, nehezebben dekódolható alműfajok képviselőire.

Az idei Magyar Napok utolsó délutánján különös rítus tanúja lehetett az, aki betévedt a volt New York Szálló pergő vakolatú báltermébe. A feltehetően kényelmi okokból elhelyezett székek tucatjain megbabonázott, lehunyt szemű, ringatózó emberek. A körülöttük, mögöttük álló árnyak szintén a megbabonázottság különböző stádiumaiban. Az ok: egy hang. Egy tündéri, hol erotikusan bájoló, hol éteri magasságokban szálló üveghang. A hang gazdája: Harcsa Veronika. A gazda kísérője, partnere, társa, időnként zenében-szeretője: Gyémánt Bálint gitáros.

És a varázslat majd’ másfél órán át tartott. A duó jórészt saját dalokat adott elő, de volt ott Beatles- meg Nirvana-feldolgozás is. És ami külön meglepett. Hozzászoktunk ahhoz, hogy a magyar líra megzenésítése bizonyos kanonizált szabályok szerint történik. Vagy úgy csinálják mint a Kaláka, vagy úgy, mint Halász Judit, vagy úgy mint valaki más hasonszőrű. Babits és Weöres dzsesszben? Van. És működik. Nyilván kevésbé ad alkalmat a hanggal való játékra, mint a kötetlenebb vokális dzsesszalapanyagok, de tökéletesen él.

Azt tudom mondani csak, csendben-halkan, hogy a dzsessznek helye van a Magyar Napokon (is). Mármint nagyobb adagokban. Mert igény, lám, bőven van rá. És a magyar dzsesszt, ha lehet, még kevésbé ismeri az erdélyi közönség, mint – a generációs líblingeket kivéve –, a könnyebb zenéket.

Ja, és aki vásárhelyi, vagy ma este Vásárhelyen jár, az kilenctől belemerülhet a Harcsa Veronika-Gyémánt Bálint duó mágikus hangörvényébe. És aki holnap véletlenül Vama Vechén, vagy holnapután Tulceán tartózkodik, annak szintén megvan rá a lehetősége.

Ja, és akit a fenti szöveg esetleg nem győzött meg (és miért győzte volna, hiszen csak szavak), itt van egy helyszíni videó a kolozsvári koncertről.