A politikusból lett bivalyos gazdával találkoztunk a Kolozsvári Magyar Napokon.
Figyelni kell, hogy amikor a Gondviselés válaszúthoz visz az életünk során, döntsük, és utána menjünk tovább a választott úton, igazodjunk a feltételekhez, és keressük a boldogságot – árulja el Kolumbán Gábor az élet nagy titkát azon a életútbeszélgetésen, amelyek az Élő Erdély Egyesület rendezett a Kolozsvári Magyar Napok keretében.
Hirtelenjében nem tudnánk még egy olyan erdélyi magyar politikust mondani, akit nem bukása után, vagy egyéb kényszer hatására
és kezdett teljesen mással foglalkozni. Kolumbán Gábor mérnök-fizikusból közgazdász, politikusból civilszervezet-vezető (A Civitas Alapítvány elnöke), Hargita megyei tanácselnökből bivalytenyésztő és egyetemi oktató lett. 2000-ben hagyta ott a politikát, 2008-tól pedig Székelyudvarhelyről Énlakára költözött, ahol elmondása szerint harmonikus, falusi életet él a korábban vásárolt házában.
Mint mondja,
alakított ki: nem a hagyományőrzés, vagy a múltidézés eredménye az, hogy a bivalytenyésztést választotta, hanem „egyszerűen arról van szó, hogy nekem így jó, nekem ez az élet nyújtja a legtöbbet”.
„Lehettem volna parlamenti képviselő, a politikai karrier logikája szerint a megyei tanácselnökség után természetes lett volna, de akkor úgy döntöttem, hogy nem. Sokszor a nemleges döntések,
az, ami előreviszi az embert” – mondja. Igaz, az emberi szervezet, a szív is jelzi, hogy mikor kell visszakapcsolni alacsonyabb fokozatba, ilyenkor az a jó, ha hallgatunk a figyelmeztetésre, magyarázza a fordulópont körülményeit.
„Én nem akarok életmodelleket megfogalmazni, nem akarom kijelölni a követendő utat; egyszerűen arról van szó, hogy mindenki találja meg, mi az, amit szívesen csinál. A bivalytenyésztés nem jövedelmező foglalatosság, de nekem örömet szerez” – mondja Kolumbán.
Míg a fizikai világban az anyagi javak gyarapítása elérheti azt a szintet, amelyen túl
(sok politikus ezt nem ismeri fel), addig a szellemi és lelki javak világában nincs határ, és bátran lehet tovább építkezni – ez az út a boldogságkeresésé, hisz minden ember végső soron a boldogságot keresi.
Egyszerű és rokonszenves krédó, és hiteles is egyben, mivel a bivalytenyésztőn látszik, hogy komolyan is gondolja, amit mond.
Azzal a gondolattal jövünk el az Élő Erdély Egyesület sátrából, hogy sok politikus jobban tenné, ha a kegyeink helyett inkább a boldogságot keresné.
(a fotón: Kolumbán Gábort Vas Réka kérdezte)
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
Románia kiutasíthatja az orosz nagykövetet, ha újabb orosz drónok hullanak az országra. A személyi igazolványáért ment a plázába egy férfi, öt év börtön lett a vége.
Ilie Bolojan ügyvivő miniszterelnök kinevezte Lőrincz Helgát az RMDSZ javaslatára az Országos Tulajdon-visszaszolgáltatási Hatóság (ANRP) elnökévé.
… a konstancai orosz főkonzul elhordta az irháját, de az orosz zászlót ott hagyta emlékül az épület tetején… és egy PSD-s polgi nagylelkűen kölcsönadja saját úszómedencéjét a helybeli gyerekeknek.
Heherészve, előítéletekre épülő székely vicceket olvasgatva gyűjt követőket egy podcastműsorban két csíkszeredai önkormányzati képviselő. Miközben tanácsosként egyetlen határozattervezetet sem nyújtottak be.
A recsenyédi unitárius templom karzatának padlózata alól nemrég előkerült négykötetnyi iratanyag új fejezetet nyithat a település történetének kutatásában. Nagy Adél lelkésznő a véletlenszerű feltárásról, az iratok érdekességéről beszélt a Krónikának.
Naponta többször is megjelent egy három-négy éves medve a sikaszói nyaralók és házak között, ráadásul többször betört az udvarokra és épületekbe, hűtőt és kerítéseket rongálva meg. Végül kedden délután lőtték ki, amikor egy épület pincéjében volt.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.