Erről jut eszembe

„Nem tudom, hogy azért-e, mert nő a mind rámenősebb politikum befolyása a sajtóra, vagy a túlhajszolt és egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülő sajtósok növekvő öncenzúrája teszi, de nincs ez jól. S az még kevésbé, hogy a gyűlölködés eluralkodik mindenen és mindenhol. Ha ez a médiában nem is annyira nyilvánvaló, a közösségi hálón, a Facebookon, amely nélkül már szinte nem is tudunk meglenni, egyre dühödtebben nyilvánul meg.

Hol van már az annyit emlegetett hagyományos erdélyi tolerancia?! Tanulságos lenne egy olyan átfogó tanulmány, amely azt mérné fel, hogyan változott, durvult el a közbeszéd ebben a közegben is. Vagy ebben még inkább, mint másutt. Itt tényleg nincs cenzúra, öncenzúra, illetve amennyiben van, az minimális, szakmai előírások sem fogják vissza a megszólalókat, árad is gátlástalanul mindenféle szitok, »minősítés«, rágalom. Felgyorsulva terjed a gyűlöletbeszéd, ami lassan innen is elriasztja a jobb érzésű embereket.

Megállíthatatlan vajon ez a folyamat? Ha arra gondolok, hogy mindez csak a minket körülvevő események, jelenségek, a honi és az anyaországi, a közeli, távolabbi és még messzebbi realitás leképezése, csakis a pesszimistákkal érthetek egyet. De legalább itt, ezen a népszerű közösségi felületen egyénileg többet tehetnénk, hogy megőrizzük józanságunkat, és más-más táborhoz tartozva vagy táborokon kívüliként, közvetlen kapcsolatainkban is hatni próbáljunk, megállítsuk a gyűlöletbeszéd, az alpári megnyilatkozások terjedését. »Szeressük egymást, gyerekek!« – utalnék vissza a kezdő gondolatra a tömegmulatságokon, vigasságokon oly sokszor lélekandalítóan énekelt Seress Rezső-dallal.

Akárkit, mindenkit nem tudunk szeretni, ezt nem is várja el senki, de kevés igyekezettel legalább megpróbálhatjuk tisztelni egymást, és megtanulhatjuk indulatok nélkül meghallgatni, mérlegelni egymás véleményét.”