A cár vezetéke

A Z-nap 70. évfordulóján három amerikai szenátor érkezett európai földre, hogy megakadályozzák az Európába irányuló gázexport növelését. Bejelentett úticéljuk egy lengyelországi konferencia volt. De John McCain, Ron Johnson és Christopher Murphy szenátorok csatája jóval délebbre zajlott.

Egy Európai Bizottsággal közösen végrehajtott művelet keretében néhány órájukba került, hogy a bolgár kormányt rábírják annak június 8-i bejelentésére, hogy mégsem vesz részt a vitatott Déli Áramlat gázvezeték megépítésében. Másnap Szerbia is nyilvánosságra hozta, hogy leállítja a tervet. Az amerikai szenátorok távozása után a szerb és a bolgár kormány meggondolta magát és azt állította, hogy valójában nem mondtak le szó szerint a vezetékről. Ez a bosszantó történet folytatódik és folytatódik.

A Déli Áramlat a Fekete-tengeren haladna át, Ukrajna kikerülésével, hogy akár 63 milliárd köbméterig terjedő földgáz-mennyiséget szállítson minden évben Európába. A terv mindig is tüske volt azok szemében, akiket aggaszt Európa jelentős függése az orosz gáztól. A Krím Moszkva általi annektálása után pedig a geopolitikai ellenségeskedés a terv felszámolására irányuló határozott erőfeszítéssé változott.

Komoly okai vannak ennek az ellenállásnak. A Déli Áramlat nem felel meg az EU versennyel kapcsolatos szabályainak, melyek egyértelműen megkövetelik harmadik felek hozzáférését is. A terv túlárazott szerződését nem átlátható módon, vagy a közbeszerzésekre vonatkozó európai szabályokkal összhangban ítélték oda. Sőt, az építési szerződés jelentős részét Gennagyij Timcsenko, Vlagyimir Putyin orosz elnök egyik cinkosa kapta meg, aki szerepel az AEÁ kormányának feketelistáján.

A Déli Áramlat számos nyilvánvaló kérdést vet fel. Ennek egyikét ennek ellenére eddig nem vitatták meg:

tényleg szüksége van több gázra Európának?

Európában csökken a gázfogyasztás. Talán a jövőben egy kicsit növekedhet, de lehet, hogy nem. Az e területtel kapcsolatos európai érdekeket képviselő társaság, az Eurogas azt állítja, az európai fogyasztás 2035-re nagyjából 20 százalékkal nőhet a 2010-es szinthez képest. De lehet, hogy 10 százalékkal csökkenni fog. Ez sok tényezőtől és az EU energetikai politikáitól függ.

Az angliai Ruskin Egyetem által nemrég készített egyik tanulmány szerint Nagy-Britannia három éven belül kimerítheti saját forrásait, Olaszország és Franciaország akár még ennél is hamarabb, egy éven belül. Ennek ellenére az európai piacon más irányokból több gáz jelenhet majd meg.

Az ukrajnai válság közrejátszhat a palagáz európai kitermelésével szembeni ellenvetések elhárításához. Nem túl valószínű, hogy Európa megismételné az ezzel kapcsolatos AEÁ-beli boom-ot, de Nagy-Britannia, Ukrajna, Lengyelország és Románia ambiciózus terveket dédelget a palagáz kitermelésével és kutatásával kapcsolatosan. Németország és más államok is követhetnék a példájukat. Attól kezdve, hogy akár csak egyetlen ország is megkezdi e forrás kitermelését Európában, már nehéz lesz a többieket megakadályozni, hogy kövessék a példát.

De már a hagyományos gáz esetében is történtek előrelépések. Izrael úgy döntött, hogy exportálja 410 milliárd köbméternyire becsült tartalékainak kb. 40 százalékát. Ciprus eddig 140 milliárd köbméternyi tartalékot tárt fel. Ezek a mennyiségek nem helyettesíthetik az orosz gázt, de legalábbis csökkenthetnék Európa függőségét. A kutatások pedig tovább folytatódnak. Horvátország áprilisban jelentette be, hogy számításba veszi az adriai gáz és kőolaj kitermelését. Románia a Fekete-tengeren végez fúrásokat és azt reméli, hogy a nem túl távoli jövőben exportőrré válhat.

Az Azerbajdzsánból Európába Törökországon keresztül gázt hozó Transz-Anatólia vezeték 2018-ra 16 milliárd köbmétert fog szállítani és 2026-ra eléri a 60 milliárd köbméteres kapacitást. A nagy tartalékokkal rendelkező Türkmenisztán fokozza a termelést. Irán hamarosan Washington barátjává válhat, ami meg fogja nyitni az európai piac számára a világ második legnagyobb gáztartalékát. Olaszország az Észak-Afrikából zajló import növelésére készül. Más országok a Fekete-tengeren és a Földközi-tengeren keresnek gázt.

Aztán van még a cseppfolyósított gáz (GNL). Európa 200 milliárd köbméternyi importkapacitásának csak a harmadát használja ki. A fel nem használt kétharmad, mely csaknem egyenlő azzal a mennyiséggel, melyet az európai országok Oroszországból importálnak, rendelkezésre áll és egyre nagyobb mértékben fog eljutni Lengyelországba, Görögországba, Olaszországba és más GNL-terminálokat építő, vagy azt tervező országokba. Bár a cseppfolyósított gáz jelenleg drága és a vezetékinfrastruktúra nincs a GNL-import-kapacitás maximális kiaknázására optimalizálva, ez a jövőben megváltozhat.

Végül az EU energetikai hatékonyságra és megújuló energiára vonatkozó ambiciózus politikái kezdenek strukturális hatást gyakorolni az európai energiamixre. A német energetikai óriás, az RWE az utóbbi évben felszámolta, vagy készenléti helyzetbe állította a gázon és szénen alapuló energiatermelési kapacitásának több mint 6 százalékát, ennek fő okaként a megújuló energiamennyiség növekedését nevezve meg. Az E.ON bejelentette, hogy 13 gigawattnyi klasszikus forrásokat használó energetikai egységét tervezi bezárni. Más cégek a tervezettnél korábban zárják be energiatermelő egységeiket.

Az épületek építésénél bevezetett új, nullához közelítő fogyasztási standardokkal, melyeket az EU 2018 és 2020 között fog bevezetni, tovább csökken a gázszükséglet. Dánia már be is tiltotta a gázüzemű hőközpontokat.

Mindezek miatt a rendkívül drága Déli Áramlat vezeték egy kicsit hasonlítani kezd a cár nagy ágyújára és nagy harangjára, melyeket a Kremlben őriznek. A cár ágyúja arról volt híres, hogy soha nem használták, a cár harangja pedig még azelőtt elromlott, hogy egyáltalán használták volna. Lehet, hogy Oroszország minden áron ki akarja egészíteni a gyűjteményt a cár vezetékével is, de az nem túlságosan világos, hogy miért kell ebbe a kalandba Európát is belekeverni.

Julian Popov az Európai Klímaváltozási Alapítvány tagja, az Európai Építésügyi Fejlesztési Intézmény elnöke és a bolgár kormány volt környezetvédelmi és vízügyi minisztere.

Copyright: www.aljazeera.com