Ámítók és önámítók

„Hogy mire alapozom előbbi állításom? Hát a Minority Safe Pack iránti ellenséges viszonyulásra, az orvosi egyetem ügyének elfogult kezelésére, a nyelvi jogok érvényesítésének akadályozására, a szimbólumok szabad használatát tiltó intézkedésekre, a székelyföldi autonómia zsigerből történő elvetésére. Mindezek alapján kimondható: kisebbségjogi kérdésekben a román  politikumtól, különösen a posztkommunistáktól jóra nem számíthatunk!  

Nem állítom, hogy erre döbbentek rá Vásárhelyen is, de az tény, az RMDSZ nemrég partnert – mármint koalícióst – cserélt. Hogy mi motiválhatta a lépést? Gyanítható, hogy a lecserélt alpolgármester magyarellenes megnyilvánulásain túl egyéb, a kívülállók számára átláthatatlan okok is közrejátszhattak abban, hogy megegyezés születhetett. Akkoriban magam is úgy véltem, ha a médiában elhangzott – a Sütő-szobor felállítására, a Kossuth Lajos utca nevének visszaadására, a római katolikus gimnázium létrehozására, a Református Kollégium főjavításának közpénzből történő finanszírozására, egy, a Művészeti Gimnáziumnál végzendő javítási munkálatok ellentételezése fejében, a város és a református egyház közötti telekcserére vonatkozó – ígéretek akár fele megvalósul, már érdemes volt megegyezni.

Csakhogy az azóta eltelt idő történései nem támasztották alá korábbi derűlátásomat.”