Egy meg egy... az kettő

Már a legelején tisztázni akarom: kedvelem Ioana Petrescut. Túlságosan is jól ismerem azt a román világot, ahol folyamatosan bocsánatot kell kérned, mert képzettebb vagy másoknál, hogy egy hátrányos helyzetű nemhez tartozol és nem jársz inni (vagy nem teszel még ennél is intimebb dolgokat), ahogy az szokás. (És feltételezésük szerint mindezt csak azért, mert ezekkel az önmegtartózkodásokkal fölöttük állónak tartod magad, következésképpen örökösen megpróbálnak a maguk szintjére hozni, lásd Elena Băsescu kommentárjait, hogy még ő is jobban ért a közgazdasághoz, mint Ioana Petrescu.) De amikor fontos törvénytervezeteket vonnak vissza a honlapról és téged, a minisztert meg sem kérdeznek, és utána sem kommentálod, de még az államfő is lazán csapdába csal az „Én minden törvényt megmutatható gazdasági megalapozás nélkül fogadtam el (főleg azt, amelyik 25 százalékos csökkentést hajtott végre, vagy növelte az áfá-t), de nektek ezt nem fogom megengedni” jelenetben, akkor tanácsokra szorulsz. Íme.

Készíts tervet

Mielőtt bármit is növelnél, csökkentenél, vagy megváltoztatnál, szükséged van egy általános, nem aprólékos, részekre vonatkozó tervre arról, miként térsz át a jelenlegi iszonyatos behajtási rátáról egy tisztességes szintűre, melynek alapját azon kevés mechanizmusok egyike képezi, mely bárhol is működött valaha. Nem láttam és nem olvastam ezt az egyoldalas tervet, holott a SAR-nál (Román Akadémiai Társaság) néhányan folyamatosan ezen dolgoztak. Nem ismerem a mostantól érvényes adófilozófiánk kvinteszenciáját, és az, hogy folyamatosan előre nem tervezett újdonságok, különleges építményadók, új jövedéki adók, vagyonadó-növelések jelennek meg, arra késztetnek, hogy kételkedjek e terv létezésében. Illúzió az elképzelés, hogy az „adóreform”, úgy általában, képes lesz majd ebben az elképzelési, tervezési és kiszámíthatósági űrben működni. Ahogy azt egy harvardi professzor, Lant Pritchard (Kennedy School) mondja: az adó befizetése az állam építésének egyik létfontosságú eszköze, annak a szerződésnek az állapotát mutatja, melyen keresztül az állampolgárság által nekünk nyújtott előnyökért cserébe az állam iránti bizalom megtestesül. Még mindig az „add ide a pénzt, majd én elverem”-nél tartunk, vagy talán az „Aki nem lopja meg az államot, az a családját lopja meg”-nél? Vagy hol?

Tanulj a múltból

Az biztos, hogy szükség van az adók adminisztrálásának reformjára, ám a dolgot holisztikusan kell kezelni. Azok közzé tartozom, akik 2003-2004 tájékán támogatták az egykulcsos adót, és mindenkit emlékeztetek arra, hogy fő érvem mindig az egyszerűsítésre vonatkozott, adóadminisztrációnk ugyanis nem képes kezelni egy olyan jóváírásokat tartalmazó bonyolult rendszert, mint amilyen a progresszív kulcsos elkerülhetetlenül lenne. És amikor azt mondom, hogy nem képes erre, akkor ez egy udvarias megfogalmazás volt, úgy lenne pontosabb, ha azt mondanám, hogy teljesen alkalmatlan rá, tehát költséghatékonyabb egy egységes kulccsal, vagy bármilyen jóváírás nélküli rendszerrel csökkenteni a kezelési költségeket. Nemrég felügyeltem egyes közpolitikai végzőseim egyik dolgozatát erről, amelyre az egységes kulcs tizedik évfordulója adott alkalmat. Több mint száz ország négyévnyi helyzetét elemezték, hogy megvizsgálják, milyen hatása van az adózás egyszerűsítésének (az egységes kulcs egyedi esetét véve) az adók behajtására és a gazdaságra. Nem találtak adatokat minden egységes kulccsal rendelkező országra vonatkozóan, de abban a tízben, ahol vannak ilyen adatok, nem történt előrelépés sem az egyikre, sem a másikra nézve, míg a nagy mintán nagyon szoros kapcsolat mutatható ki, azt bizonyítva, hogy az adózás egyszerűsítése az informális gazdaság (és implicit módon az adócsalás) csökkenéséhez vezet. A következtetés egyértelmű: az egységes kulcs az adócsalás csökkentésében csak az egyszerűsítési mechanizmuson keresztül működik. Ha képes vagy az adózás egyszerűsítése nélkül egységes kulcsot bevezetni (Románia egyike annak a három országnak, mely képes volt ilyen negatív teljesítményre), akkor annak semmilyen hatása nincsen a feketegazdaságra. Ebből kiderül, hogy ha adóegyszerűsítést hajtasz végre, akkor az adókulcs jellegétől függetlenül csökkented az adócsalást. Más szavakkal, mi csaknem elszalasztottuk az egységes kulcs egyszerűsítési hatását, vagy gyengítettük azt (mert, persze, sokkal bonyolultabb lett volna, ha az összes többi mellett még a jóváírásokat is meghagyjuk) és ezért nem értünk el vele túl sokat.

Derítsd ki, mire van szükséged a cselekvéshez

Ha meg kell tudnod valamit, akkor megbízást adsz egy tanulmányra, nem egy többmilliósra, amit majd a nagy auditálók, vagy a Világbank elkészít teljesen feleslegesen, általában egy néhány évvel ezelőtt, egy másik országban készített mintatanulmányt másolva le (a fejlesztéssel, a közbeszerzésekkel és sok más egyébbel kapcsolatosan az utóbbi években nálunk készített összes tanulmány drága és teljesen elhibázott volt), hanem egy kicsire, a saját helyzetedre és adataidra támaszkodóra, saját, vagy majdnem saját gyártásúra, és ebből az alkalomból azt is megtudod, mennyi mindent (nem) tudsz abból, amit a kormányzáshoz elengedhetetlenül tudnod kell. Az általam idézett leegyszerűsítő, egyetemi, de Romániában nincs más. Itt csak egy primitív politikacsináló közösségre támaszkodhatsz, ahol senki sem finanszíroz ilyenfajta tanulmányokat, tehát nem készülnek, és mivel évek óta nem készülnek, a megfelelő elemzőszerv sem tudott előrelépni az evolúciós lépcsőfokon, ezért hajt végre idióta kísérleteket minden ide érkezett látogató (és nem kellene tovább bátorítanunk őket), a helyiek pedig ahelyett, hogy ilyen elemzéseket végeznének, nálam kilincselnek, hogy publikáljam őket az ISI-Thomson által indexált folyóiratomban.

Hajtsd végre azt az egyszerűsítést, melyet minden elődöd elszalasztott

A nagy reform, melynek hatása lesz az adók területére, nem fiskális, hanem adminisztrálási reform. Csökkentsék le végre az adófizetési napok számát, egyszerűsítsék az eljárásokat! A SAR 2013-as éves jelentésében, az akkori költségvetési miniszter, Liviu Voinea és Dragnea kormányfő-helyettes jelenlétében bemutattam azokat a bizonyítékokat, melyek megmutatták, hogy Románia rossz teljesítményét ez a mutató okozza. Az azóta eltelt évben (mely alatt Macedónia nem is tudom hány helyet ugrott előre) a Világbank Doing Business-ében nem történt semmilyen előrelépés. Kinek mutathatnám még meg ezeket az adatokat? A művelődési miniszternek? A nép ügyvédjének? Mikor történik meg végre az adóknak a kifizetési idejükben és az azzal járó költségek csökkentésében mérhető hatású adminisztrációs reformja?

Tanulj azoktól a országoktól, melyeknek sikerült

Nemrég Uruguayban jártam, mely fejlettségét tekintve a hozzánk legközelebb álló ország azok közül, melyeknek sikerült masszívan csökkenteniük az informális gazdaságot. Rendkívüli a teljesítménye, a globális átalakulás Bertelsmann-rangsorában az első helyen van, miután éveken keresztül a gazdasági növekedést meghaladó mértékben sikerült növelniük az adók behajtási rátáját. Hogyan érték ezt el? Az Európai Bizottság számára készült végleges jelentéseim előzeteseként kutyafuttában elmondhatom, hogy a behajtás egy jelentős részét kiadták a magánszektornak. A Western Union minden ügynöke, a bankok és a szupermarketek, vagy legalábbis egy jelentős részük egy bizonyos közvetítői díjért maguk is beszedik az adót, vagy a (teljes mértékben közösségi tulajdonban lévő) közszolgálatok számláinak ellenértékét, ezzel mentesítve az embereket a mindenféle utánjárásoktól. Nem tekinthető az elektronikus kormányzás paradicsomának, mint Észtország vagy Chile, mivel szegényebb ország, de azért az informatikát is bevetik, például áfa-csökkentést kap az, aki használja az elektronikus fizetési módot. Sok mozgóárus az államtól egy-egy kártyaolvasó automatát kapott: az utcán vettem magamnak egy 5 eurós sálat és a német hitelkártyámmal fizettem érte, mert nem volt helyi pénzem. Nálunk még a rokonaid sem fizethetik be helyetted az adókat. Latba kellett vetnem a befolyásomat, hogy a kincstár ne adja vissza a pénzemet, mellyel kifizettem egy elsőfokú rokonom állammal szembeni adósságát – egyszerűbb lett volna, ha nem fizeti ki senki. Ugyanígy nálunk egyszerűbb, ha nincs bankszámlád, mert ahelyett, hogy serkentenék a bankkártyás fizetést, mint például Uruguayban, feleslegesen kiteszed magad egy olyan adóhatóságnak, mely közvetlenül a számládról emeli le a pénzt, de nem képes odaírni, hogy mire, teleszórva a világot olyan megfogalmazásokkal, hogy „előző évekből áthozott kiigazítás”, más szavakkal, „elveszünk annyit, amennyi a terv teljesítéséhez kell és attól, aki megadta a bankszámlája számát, és nem vagyunk képesek részletekkel szolgálni róla”.

Hajtsd végre az ANAF alkalmazottainak a reformját, grúz modell szerint

A fenti egyszerűsítések óriási segítséget nyújthatnak, főleg a magánszektor megbízásos bevonása által, de az államinak is fejlődnie kell. Ha bevezetünk magán pénzügyi szolgáltatásokat, az államiban kevesebb emberre lesz szükség. Mi lenne, ha tesztelnénk a mostaniakat, és aztán azokat, akik a rendszerben maradnának, jobban megfizetnénk, teljesítményi kritériumok alapján? Ez a recept, mert a mostani alkalmazottak nagy része, a rossz fizetés és egyes félanalfabéták sógor-komasági alapon alkalmazása miatt, használhatatlan.

Fiskális átláthatóság

Végül pedig a kiadások jelenlegi átláthatatlansága miatt továbbra sem fizeti majd senki boldogan az adókat. Fogalmam sincs, mennyit költ a lakótelepi iskolánk, vagy a kórház, arról sem, mennyi pénz érkezik a kormánytól a polgármesteri hivatalnak. Ön (vagyis önök, a Ponta-kormány) ígéretet tett a totális fiskális átláthatóságra és aztán semmi sem történt. Hozzák nyilvánosságra minden kiadás és átutalás valós mértékét, keltsék az emberekben azt a benyomást, hogy nincs semmi rejtegetnivalójuk és ők nyomon követhetik, mit kezdenek a pénzükkel. Építsék ki azt a bizalmat, ami nélkül semmilyen adóreform nem lehet sikeres. Beszéljenek mindezekről az emberekkel, ahogy azt Lant is írja a dolgozatában: az adófizetéssel kapcsolatos bármilyen reformot a civil társadalommal együtt kell végrehajtani, ha azt akarod, hogy azt alkalmazzák is. Történt-e legalább egyszer igazi konzultálás ebben a témában? Csak olyan nyílt adatos, melyeken mindig azt a következtetést vonják le, hogy nincs semmilyen előrelépés.

Itt azzal fejezem be, hogy ha a fentieket nem hajthatod végre, alkalmazd a végső megoldást. Nagy előny, hogy van hova menned Románia kormányából, méghozzá egy egyértelműen jobb helyzetbe. A rendelkezésedre álló alternatívát változtasd a játék megnyerésére alkalmas ásszá, vagy mondj nekik viszlátot. Ne hiteltelenítsük már a fiatal technokraták mítoszát is, a még megmaradt kevés mítoszok egyikét.