Építő kompromisszum

„Kelemen Hunornak van éppen elég dolga a közeljövőben ahhoz, hogy a miniszterelnök-helyettesség és a miniszterség nyűgét is tovább cipelje. Másrészt pedig, mondjuk, miért is kellett volna hogy abbahagyja a miniszterséget a nemrég (ismét) a legjobb román tárcavezetőnek megválasztott Korodi Attila környezetvédelmi és klímaváltozási miniszter, az ENSZ környezetvédelmi közgyűlésének alelnöke? – el tudjuk képzelni, hogy ez mit jelent akár a romániai magyarság számára is? (Vajon ez nem lehet ok a büszkeségre? Tudunk például magyarországi tárcavezetőről ilyen kiemelkedő presztízsű tisztségben?)

Nem tudom, milyen érvekkel győzködte egymást a két pártelnök, bár sejtettem, de egy ideje mindenképpen láthatóak egy új, kevésbé formális, kevésbé konfliktuskereső politikai gondolkodásmód jelei. (Azok számára, akik látni akarnak.) Átalakulóban van az európai politikai kultúra, nagykoalíciók születnek a felismert közös veszélyek elhárítására. Miközben a világban egyre több a – nemzeti-nemzetiségi – konfliktus, minden kompromisszumos siker alkalmat adhat a derűlátásra. Persze nem a kerényik-féle idiotoid candide-i valóságszépítő optimizmusról van szó, hanem a ráció felülkerekedéséről a végig nem gondolt gondolat és a rosszhiszeműség fölött.

Lapunk is megírta, hogy az RMDSZ-t (is) „megosztja a kormányon maradás kérdése”. E megosztottsá ellenére biztos voltam benne, hogy a Szövetségi Állandó Tanács végül helyesen, a maradás mellett dönt. Ezt arra alapoztam, ami kissé hangzatosan úgy fogalmazható meg: a döntés tétjének és a várható, elérhető végeredménynek az aránytalansága. Meg arra, hogy a szóbanforgó helyzet (hibás külügyminisztériumi döntés, tudathasadás, a „tömegek” hozzáállása stb.) szinte vegytisztán, esettanulmányba kívánkozóan követelte meg a modern konfliktuskezelés és döntéselmélet alkalmazását."