Klaus Johannis, a mioritikus ET

Klaus Johannis csillaga egyes befolyásos területi vezetők Crin Antonescuval szembeni antipátiájának hullámán ível felfele a PNL-ben. A PNL-ben sokan adnának egy pofont Antonescunak, hogy megmutassák neki, a pártban már nem kívánatos, ehhez pedig minden támogatást megadnak majd Johannisnak. Azokról a volt területi vezetőkről van szó, akik Antonescut támogatták, de most Johannis mellett érzik magukat biztonságban. Nagyszeben polgármesterének, e belső játékoknak köszönhetően, minden esélye megvan arra, hogy a hónap végén megnyerje a belső választásokat és a PNL elnökjelöltje legyen.

Antonescu és Johannis profiljai két szinte antagonisztikus lelkiállapotot domborítanak ki. A kolerikus és impulzív Antonescuval, aki bármikor képes meglepetést okozni egy népszerű lépéssel, beszéddel, egy atipikus ellenjelölt áll szemben. Úgy tűnik, Johannis beleszeretett az olyanfajta szavakba, mint a „nyugodt” és „szinergia”, a rövid mondatokba és az egyszavas válaszokba. Órákon keresztül mozdulatlanul ül a teremben, miközben Antonescunak nagyon ritkán van türelme öt másodpercnél többet egy helyben ülni. Miközben úgy tűnik, hogy Antonescu gyorsan, brutálisan gondolkodik, Johannis lassú léptekkel mozog a cél eléréséig.

Johannis Nagyszebenje mindenkit meghódít imázsával, eleganciájával, stílusával, ez az ő névjegykártyája. Johannisnak a szebeniek nagy szimpátiatőkéjét ki kell majd terjesztenie az egész országra. Mindenkit meg kell majd győznie, hogy képes az erdélyiek, de az olténiaiak, a moldvaiak és a bánságiak jelöltje is lenni.

Egy másik erősség, amire Johannis támaszkodhat, a kedvező imázs. A maga javára írhatja a „német mítoszá”-t, nem kötik az USL-hez, a 2012-es történésekhez, de még Dan Voiculescuhoz sem. Crin Antonescu az érzelmekre és karizmára támaszkodhat, de korábbi tettei miatt sok szemrehányás is illetheti. Johannis előnye, hogy az ember kész még úgy is megszavazni, hogy nagyon keveset tud róla, és közvetlenül a PNL és a PDL szavazóira, de az Antonescuban, Băsescuban és Pontaban csalódott voksolókra is számíthat.

Crin Antonescu kemény harcokat folytatott az utóbbi öt évben, sok győzelmet aratott a PNL számára. Harcolt Băsescuval, azután pedig Pontával. Ebben a vitában Johannis olybá tűnik, mint akit skatulyából húztak ki. Eddigi megszólalásaiban ritkán lehet olyan mondatokat találni, melyekkel közvetlenül támadná Ponta kormányfőt, és még kevesebbet Băsescu elnök ellen.

Sőt, úgy tűnik, Klaus Johannis még meg sem kezdte a külső csatát, ő még mindig Crin Antonescuval hadakozik, aki felfuttatta a PNL-ben. Johannisnak végre meg kell majd ragadnia szarvánál a bikát, ha a jobboldal jelöltje akar lenni és gyorsan el kell döntenie vitáját Antonescuval, hogy elkezdhessen igazi elnökjelölt lenni.

Johannisnak egy sor gyenge pontja is van. Először is a PNL belső szerveződése. Az elnökválasztási kampányban azoknak a helyi vezetőknek kell majd húzniuk az igát érte, akik az európai parlamenti választáson bebizonyították, nem képesek szavazatokat szerezni. Hogy bár kulcsfontosságú tisztségekbe kerültek – megyei tanácselnökök, polgármesterek –, nem képesek szavazatokat hozni a PNL-nek, hanem Bukarestből várják a fényt. Klaus Johannis körül nagyrészt Antonescu csapata maradt, de a PNL-elnök stratégiájában a szervezettségnek kulcsfontosságú szerepet kellene betöltenie. A Bukarestben, Iaşi-ban, Nagyszebenben legutóbb elért szégyenletes eredmények mellett Johannis nem várhatja majd el, hogy legyőzi a PSD harci gépezetét.

Johannis másik gondja az ismertség hiánya. Bár egyes körökben, elsősorban a városokban tudnak róla, a PNL elnöke a PSD-s központokban nem menne át az „oszlopteszten” (Elena Udrea szerint, ezt Traian Băsescu fogalmazta meg, aki azt mondta, akkor vagy igazi politikus, ha megállsz egy utca sarkán és az emberek megállnak beszélgetni veled, nem mennek el melletted, mint egy oszlop mellett, mert nem ismernek), még a városok mindegyikében sem. A magára hagyott Johannis félszeg, senkit sem tud maga mellé vonzani. Ugyanolyan félszeg, mint amilyennek a kongresszus alatt még a saját pártján belül is látszott. Nem mágnes típusú politikus, hanem inkább olyan, aki bizonyosfajta tiszteletet vált ki, akihez bizonyos fenntartásokkal közeledik az ember.

A nagypolitikában Klaus Johannisnak nincsenek üzenetei. Traian Băsescu 2004-ben többek között üzenetei erejével is birkózta le Adrian Năstaset. Mindenki ismeri az „adja a korruptaknak”-ot, vagy az „éljetek jól”-t. Az európai parlamenti választás kampányában Johannis egyetlen ötlete a romániai időzóna váltásával volt kapcsolatos. Ez túl kevés egy politikustól, aki ennyire keveset mondott a nagypolitikában.

Johannis jövőre vonatkozó stratégiája pedig az, hogy… hallgat. Hogy keveset beszél, kerüli a sajtót. Egy eddig nagyon keveset kommunikáló jelölt azt tervezi, hogy még kevesebbet kommunikál. Johannis nem hozott magával csapatot, hanem azzal folytatta, amit Crin Antonescu hagyott hátra. Az a stratégiája, hogy gyakrabban mutatkozik majd Vasile Blagával, mint azzal, aki partnere volt a PNL vezetőségében, Crin Antonescuval.

Ezen idő alatt, Victor Ponta és az egész tanácsadói csapata kíméli Johannist és Antonescura összpontosít. De azért nem feledkezik meg az előbbiről sem. A PSD felméréseiben még azt is mérik, a románok mennyire fogadnának el egy nem ortodox jelöltet, Johannis ugyanis lutheránus. A választási kampányban „egy szektás”, ahogy a PSD-n belül nevezik, könnyű célpontjává válhat Ponta propagandájának.

A PSD vezetője tudja, hogy Johannisnak jelentős gondot fog okozni szavazatokat szerezni Babadagban, Craiovában, vagy Alexandriában, és ezt ki is fogja használni. Az eddigi összes lépése alapján egyértelművé válik, hogy Ponta a Băsescu-ellenes, a nacionalista és a vallásos választókra fog támaszkodni.

„Nem tartom hátránynak, hogy nem vagyok ortodox, nem tartom hátránynak, hogy német etnikumú vagyok. A románok rendkívül toleránsak és rendkívül nyitottak. Ezt a – nagyon értékes – leckét a nagyszebeniektől tanultam, ahol a vallások és vallásos csoportok aránya nagyjából ugyanolyan, mint az ország többi részében. Az embereknek nem fontos, hogy ortodox, katolikus vagy, az számít, hogy keresztény legyél”, mutatkozik be Johannis.

„Nagyon kényelmesen érzem magam annak a politikusnak a helyzetében, aki kicsit másfajta”, mondja bizakodva Johannis.

De vajon a románok megszavaznak-e majd egy másfajta politikust, ha nem vált ki bennük semmilyen érzelmet, hat háza van, nem ortodox, keveset kommunikál, nincs elnökjelölti partnere és egyetlen nagy csatát sem nyert meg? Ezeken a dolgokon elsősorban Klaus Johannisnak kellene elgondolkodnia, aki – legalábbis jelenleg – nem olyannak tűnik, aki esetleg egész politikai karrierjét feltenné az elnökválasztási győzelemre, sokkal inkább olyannak, aki a választás utáni időszakra készíti elő magának a terepet.