A hír nyomában

„(…) Ám az akácfa körül, emlékezzünk rá, az EU-választások előtt, a kampányidőszakban (utána váratlanul el is csendesedtek a kampánykedélyek) felcsaptak a vita és a propaganda kétes tisztaságú hullámai, amelynek során az EU-t és más érdekelteket igaztalan vádak érték: miszerint az akác nem őshonos növény, káros, a termőtalaj összetételét megváltoztatják az akácosok, agresszív növényzet, ki kell tehát vágni. Az ellenfelek szerint csak ritkítani kell, és mi az, hogy nem őshonos növény? A paradicsom és a krumpli, a kukorica sem az, sőt a csengő barack és a szőlő sem. Különben is az akác kitűnő szerszámfa, csak legyen aki megragadja a guberálók közül az akácnyelű kaszát, lapátot, ásót és kapát (nyugalom, a nagyharangot nem akácból készítik!); jó energiahordozó, azaz kiváló tüzifa, gyorsan szaporodik, virágából kiváló méz készül, amellyel bekenhető minden madzag, amivel léprecsalható bármely politikai analfabéta, alulművelt és naiv újságolvasó.

Most persze Önök felteszik a kérdést: ellensége avagy barátja vagyok én az energiafüzeknek? Javasolnám félénk tisztelettel, napoljuk el az azonnali válaszadást, és várjunk még kicsinyég ideig. Amíg kisétálhatunk az susogó széltől lengedező fűzfaerdőkbe és akáclombos kis romafalvakhoz, melyek e bölcs döntés nyomán a gyárak-üzemek-raktárak, reklámpannók és benzikutak által összekaristolt ipari tájban fognak szárba és szembeszökni.”