Szarban a lengyel

Lengyelországban súlyos politikai válságot robbantott ki a kormány egyes magas rangú hivatalnokai – köztük a külügy-, a belügy-, a pénzügyminiszter és a Nemzeti Bank kormányzója – közötti magánbeszélgetések közlése. A válság akár a hét éve hatalmon lévő Donald Tusk kormányának bukásához is vezethet, és instabilitási és bizonytalansági időszak kezdetét jelentheti Lengyelországban. A hatalom is, az ellenzék is egyetért abban, hogy nem lehet kizárni az orosz titkosszolgálatok érintettségét.

A történet 2013 júliusában, a Sowa és barátai nevű varsói vendéglőben kezdődött, ahol Lengyelország Központi Bankjának kormányzója, Marek Belka és Bartlomiej Sienkiewicz belügyminiszter azért találkoztak, hogy megvitassák az ország ügyes-bajos dolgait. A lengyel sajtó szerint a Sowa és barátai a lengyel politikusok és üzletemberek egyik kedvenc vendéglője, de úgy tűnik, Sowa nem éppen annyira barátságos, ahogy azt ők hitték, mert a Wprost hetilap szombaton, június 14-én e lehallgatott beszélgetés részleteinek közlésével az egész lengyel establishment-et destabilizálni képes politikai rengést idézett elő.

Az obszcén kifejezésekkel megtűzdelt beszélgetés nem annyira a lengyel vezetők által könnyedén alkalmazott alpári nyelvezettel döbbentette meg a lengyel társadalmat, mint inkább a tartalmával. Sienkiewicz és Belka a lehetséges gazdasági forgatókönyveket elemzi, a belügyminiszter pedig támogatást kér a Központi Bank kormányzójától, amennyiben esetleg recesszió következik, hogy kedvező feltételeket teremtsenek a Donald Tusk kormányfő által vezetett fő kormánypárt – a Polgári Platform – újraválasztásához és új mandátum megszerzéséhez a 2015-ös törvényhozási választáson. Tusk már 2007 óta kormányfő, 1989 óta ő a leghosszabb ideje hivatalban lévő lengyel kormányfő, de a két személy közötti beszélgetés azt sugallja, hogy már legalább két éve azt tervezgette, hogy 2015 után is hatalmon marad.

A beszélgetésből kiderül, Belka beleegyezik abba, hogy a kormányt támogató módon beavatkozik a piacon, de ezért Jacek Rostowski pénzügyminiszter eltávolítását kéri cserébe, akit négy hónappal később le is váltottak és egy technokratára cseréltek, valamint a Monetáris Politikai Tanács egyik kulcsfontosságú szavazattal rendelkező tagja „ügyének” az elintézését is, aki miatt Belka nem tudta megszerezni az illető szerv feletti teljes ellenőrzést. A beszélgetés kapcsán Sienkiewicz elismeri, hogy „a lengyel (jog)állam csak papíron létezik” és következésképpen azt sugallja, hogy a törvény által a Nemzeti Bank számára megkövetelt függetlenség csak szeszély.

Marek Belka közismert cinikus nyilatkozatairól, másrészt viszont a lengyel politika egyik fajsúlyos szereplője, az a lehetőség pedig, hogy esetleg lemondani kényszerül a Központi Bank éléről, máris hátrányosan érintette Közép- és Kelet-Európa legfejlettebb pénzügyi piacát, a lengyelt, és a zloty leértékelődését váltotta ki. A válság elég súlyos ahhoz, hogy felmerüljön az előrehozott választások kiírásának lehetősége, de Lengyelország két fő politikai ereje, Tusk Polgári Platformja és a Jaroslaw Kaczynski által vezetett Jog és Igazságosság Párt (PiS) még nem jutottak megegyezésre a botrány természetét illetően. Az előbbiek úgy vélik, hogy a lehallgatás ténye a legsúlyosabb dolog Lengyelországra nézve, az utóbbiak azonban a tartalmára mutogatnak vádlón.

Ki készítette a felvételeket?

Lengyelországban, Romániával vagy Olaszországgal ellentétben, a beszélgetések vagy telefonbeszélgetések engedély nélküli lehallgatását a lengyel büntető törvénykönyv 267. cikkelye értelmében két év börtönnel büntetik. Vagyis, Lengyelországban a Bercea Mondial által Mircea Băsescuról készített és az Antena 3 által bemutatott felvételek automatikusan a felvételek készítőjének letartóztatásához vezettek volna, tartalmuktól függetlenül.

A kérdés tehát az, hogy ki és milyen célból készítette a felvételeket. A legkézenfekvőbb hipotézis az lenne, hogy a Belbiztonsági Szolgálat (a lengyel SRI) készítette őket törvénysértő módon, de ez azért nem működik, mert Lengyelországban a Belbiztonsági Szolgálat a belügyminiszternek van alárendelve, aki történetesen a lehallgatások egyik áldozata. Másrészről a Wprost főszerkesztője, Sylwester Latkowski nem kívánt a hatóságoknak adatokkal szolgálni a felvételek eredetéről.

Szerda este egy ügyészekből, rendőrökből és titkos ügynökökből álló deszant szállta meg a kiadvány szerkesztőségét, a tévék pedig élő adásban közvetítették. Miután erőszakkal behatoltak egy bezárt irodába, a rendőrök bántalmazták Latkowskit és megpróbálták kitépni a karjai közül a laptopját, de végül kénytelenek voltak visszavonulni, mert a lengyel törvény lehetővé teszi az újságírók számára forrásaik védelmét. A lengyel igazságszolgáltatás felelősei undorítónak nevezték a műveletet és az EBESZ is elítélte, mert bírói parancs hiányában került rá sor. A lengyel ügyészek és rendőrök annyira meg akarták szerezni azt, ami a Wprost főszerkesztőjének laptopjában volt, hogy megfeledkeztek a törvény betartásáról.

Tény, hogy eddig csak a Sowa és barátai vendéglő tulajdonosát, egy bizonyos Lukasz N.-t tartóztatták le, ami azt sugallja, hogy a lehallgatás az ő tudtával történt. Varsóban azt beszélik, hogy vagy bizonyos pénzügyi érdekcsoportok összeesküvéséről van szó, melyek érintettek e felvételek elkészítésében, vagy bizonyos külföldi titkosszolgálatok, pontosabban az oroszok részvételéről.

Orosz kísérlet Lengyelország destabilizálására?

Amíg nem ismert a felvételek forrása, nem bizonyítható az oroszok érintettsége, de alapos indokok vannak arra, hogy ezt komolyan figyelembe vegyék. Egyrészt figyelemre méltó a terjesztéshez kiválasztott média. A Wprost egy bulvárlap, a szó legklasszikusabb értelmében, mely celebekkel, botrányokkal és pletykákkal foglalkozik és eddig nem mutatott különösebb politikai érdeklődést. Ugyanakkor teljesen erkölcstelen is, egy szenzációs témáért semmitől sem riad vissza, tehát tökéletes propagandaeszköz egy olyan külföldi tényező számára, mely káoszt szeretne okozni a lengyel politikában.

Másrészt vannak precedensek. A Youtube-on februárban hirtelen megjelentek az európai és eurázsiai ügyekért felelős amerikai külügyminiszter-helyettes, Victoria Nuland és az Amerikai Egyesült Államok kijevi nagykövete, Geoffrey Pyatt beszélgetései, melyekben az ukrán válságról, a Majdanon zajló tüntetésekről és a Viktor Janukovics helyének átvételére leginkább alkalmas személyről beszélgettek. A felvételeket oly módon vágták össze, hogy azt az érzetet keltsék, miszerint van egy amerikai összeesküvés Janukovics megbuktatására és egy Washingtonhoz hű személlyel történő felváltására.

Bár az oroszok sosem ismerték el, az amerikaiak nagyon határozottan az orosz hírszerző szolgálatokat ítélték el a beszélgetés lehallgatása és közzététele miatt. Kevesebb, mint egy hónappal később, szintén a Youtube-on egy másik beszélgetésből jelentek meg részletek, ezúttal az észt külügyminiszter, Urmas Paet és az európai diplomácia vezetője, Catherine Ashton között, mely azt sugallta, hogy az előbbi olyan megbízható információk birtokában van, melyek szerint nem a rezsim elnyomó erői, hanem valójában maguk a tüntetők helyeztek el orvlövészeket a kijevi Függetlenség tér körüli épületek tetején, akik véghezvitték a február 18-i vérengzést.

Nem kizárt tehát, hogy az oroszok egy lengyel bulvárlapot használnak fel a jelenlegi kormányt kompromittáló információk kiszivárogtatására. Úgy tűnik, hogy ebbe az irányba mutat egy sor új felvétel is, melyeket a Wprost közölni fog, és melyek derékba törhetik a külügyminiszter karrierjét.

Radoslaw Sikorski: „Két fillért sem ér a szövetség az AEÁ-val”

A Wprost ügyvédei szombaton átadtak az ügyészeknek egy pendrive-ot az összes felvétellel, de az újság folytatja a részletek közzétételét. A főszerkesztő a Twitteren bejelentette, hogy még durvább dolgok fognak megjelenni. A Wprost, egyfajta gyújtóhatású étvágygerjesztőként közzétett egy rövid részletet egy Radoslaw Sikorski külügyminiszter és Jacek Rostowski volt pénzügyminiszter közötti beszélgetésből.

Sikorski – aki Oxfordban tanult és Anne Applebaum amerikai újságírónő a felesége – nem többet és nem kevesebbet állít, mint azt, hogy „Lengyelország szövetsége az Egyesült Államokkal két fillért sem ér”, ellenkezőleg, „káros, mert hamis biztonsági érzetet kelt” a lengyelekben, akik ostobán azt hiszik, hogy ez a szövetség erősíti a biztonságukat, miközben csak a Németországgal és Oroszországgal meglévő kapcsolatokat teszi feszültebbé. Ugyanakkor ezek a vélekedések, melyeket mintha az Oroszország Hangja propaganda-tankönyvéből idéznének, ugyanabba a vulgáris nyelvezetbe vannak csomagolva, ami úgy tűnik, hogy a lengyel politikusok védjegye.

A varsói Külügyminisztérium nem kívánta megerősíteni vagy cáfolni a felvétel eredetiségét, kijelentve, hogy megvárják a teljes anyag közzétételét, de Sikorski helyzete már most rosszul áll. Egy dolog, hogy a Nemzeti Bank kormányzója az árfolyamnak és az inflációs rátának a kormány részére nyújtott segítségként történő manipulálásáról beszél. Más dolog, hogy a külügyminiszter azt állítja, az Egyesült Államokkal meglévő szövetség felesleges és csak feldühíti az oroszokat, főleg akkor, amikor a Nyugaton Sikorskit az ukrán válság kezelésének mikéntje miatt dicsérik, és amikor az európai diplomácia sztárjaként nevét egyre gyakrabban említik Catherine Ashton lehetséges utódjaként a majdani Európai Bizottságban.

Államcsíny?

A Wprost által közzétett másik beszélgetésre Donald Tusk tanácsadója, Pawel Gras és Jacek Krawiec, a PKN Orlen SA, a legnagyobb lengyelországi olajfinomító cég elnök-vezérigazgatója között került sor. Ezek az új leleplezések növelni fogják a Donald Tusk kormányfőre gyakorolt nyomást, hogy mondjon le. Múlt hét elején Tusk elutasította a lemondást olyan „büntetőügybe” illő felvételek miatt, melyek nem bizonyítják, hogy bármi törvénysértőt követett volna el és elítélte azt, amit ő „államcsíny-kísérletnek, vagy a kormány illegális eszközökkel történő megdöntésére tett kísérletnek” nevezett, de néhány nappal később elképzelhetőnek tartotta egy előrehozott választás kiírását.

Bronislaw Komorowski elnök, aki szintén a Polgári Platformból származik, rendkívül dühösen jelent meg a közvélemény előtt, hogy támogassa az előrehozott választás kiírását, mert állítása szerint, „amikor az állam intézményei nem képesek nehéz helyzetekre reagálni, akkor demokratikus döntésre van szükség”. Komorowskit Lengyelországban az oroszpárti elit részének tartják, ami Donald Tuskra nem érvényes, az előrehozott választás kikényszerítése pedig csak tovább mélyítené Lengyelországban a politikai válságot és gyengítené a kormány helyzetét.

A Polgári Platformnak jelenleg 20-25 százalékos támogatottsága van, míg a PiS-nek, a felmérésektől függően, 32-40 százaléka. Tusk szervezete egy Parasztpárt nevű szervezettel kormányoz együtt, de ha nagyon hamar kiírnák a választást, Kaczynski konzervatív pártja nem tudna kivel koalíciót alkotni, mert már csak a szocialisták és a populisták kerülnének be a Parlamentbe. Ezért Kaczynski támogatja Tusk lemondását, de a választás azonnali kiírását nem. Egy technokrata kormány megalakítását javasolja, ami elvezetné az országot a rendes időben tartott választásig, amit azonban elutasít a többi ellenzéki párt.

A Moszkvával való párbeszédre a Polgári Platformnál sokkal kevésbé hajlandó PiS hatalomra kerülése nem szolgálná Putyin és Oroszország érdekeit, de a jelenlegi kormány destabilizálása és egy hosszú politikai patthelyzet Varsóban kiiktatná Lengyelországot az európai diplomáciai játékból és elvesztené jelentős szereplői helyzetét az ukrán válságban. Ami nem államcsíny, de nagyon közel áll hozzá.