„Eszembe jutott egy mondás, ami még a 2012-es helyhatósági választások előtt hangzott el Nagyváradon: »jobb egy becsületes román polgármester, mint egy korrupt magyar«. Mondták ezt a néppártiak akkor Ilie Bolojanra és azt sugallva (majdhogynem állítva), hogy az RMDSZ polgármesterjelöltje, Cseke Attila korrumpálódott – noha Cseke azon kevés és magas rangú politikusok közé tartozik, akikkel kapcsolatban nem hallottunk egyetlen megvesztegetési ügyről sem. Azóta megláttuk, Ilie Bolojan mennyire becsületes és tisztelettudó, főleg a magyarokkal, ugyanakkor Cseke Attila azóta sem került a médiafigyelem középpontjába vélt vagy valós korrupciós ügyek miatt. A Papp Előd által emlegetett »életérzés« akkor is dominált.

A mostani eset azonban sokkal súlyosabb és aggodalomra adhat okot. Mert az, hogy – mondhatni értelemszerűen – az EMNP nem sorolt be az RMDSZ mögé, ugyanakkor egy román pártot segített jelentős apparátusával, megkérdőjelezi mindazt, amit eddig hangoztattak. Most tekintsünk el attól, hogy mennyire nem működik a pártfegyelem az EMNP-ben, üres lózungokká váltak szólamaik az összmagyarság ügyéről, a pártpolitika félre tételéről. Most egyszerűen hiteltelenné váltak azok a politikai vezetőik, akik az EMNP és a Polgári Erő Pártja közötti paktumot megkötötték, azokról nem is beszélve, akik néhány száz lejért részeseivé váltak ennek a politikai csapdajátéknak. Mert bizony ezután – akármennyire is akarom majd – nem tudom elhinni nekik, hogy számukra a magyar ügy mindennél előbbre való. Győzött az »életérzés«.

A szememben ezek az emberek legalább annyira eljátszották a becsületüket, mint az a pap, aki egymás tiszteletéről, megsegítéséről, a szeretetről, a békéről, a megbocsátásról prédikál a szószékben, aztán amikor szertartás után elhagyja a templomot, megveri, megalázza, megcsalja asszonyát, esetleg a más feleségének csinál gyermeket és úgy tesz, mintha ez mind magánügy lenne.”