Meddig játszanak?

„Úgy tűnik, a nyugati hatalmak szövetsége lemaradt a moszkvai gyorsról, mert egy sajtószelet kapott titkos nyugati dokumentum szerint a tábornokok tisztában vannak vele, hogy a szövetség balti tagállamait adott esetben képtelenek lennének megvédeni egy orosz támadással szemben. A szóban forgó dokumentum nem tér ki rá, mi lenne a helyzet egy Romániáig elérő roham esetén, de igencsak valószínű, hogy azoknak a még fegyvert fogható tartalékosoknak, akik kötelezően hordták egy évig az egykori román néphadsereg mundérját, nem maradna sok dolguk, ha egyáltalán volna még mivel felszerelni őket.
A harcias nyilatkozatokban egymást túllicitáló politikusok zsákutcában járnak. Az tény, hogy nagyhatalmi birkózómérkőzés zajlik a nagyvilág szeme előtt, amelynek az igazi tétje messziről nem a velünk szomszédos Ukrajna sorsáról szól csupán, hanem a világpolitika erővonalainak átrajzolásáról. A birkózás eredményét korai volna még találgatni. De annyi biztos, hogy a fegyverek erejével fenyegetőző politikusok csak a saját felelőtlenségükről állítanak ki bizonyítványt. Alig hetven éve még lángolt a világ, és az azóta hozzánk közelebb, vagy tőlünk távolabb lezajlott háborúk nyomán sem azt láttuk, hogy a fegyverekkel meg lehetne oldani a konfliktusok valódi okait. Egyszerűen őrültség a háború lehetőségét komolyabban meglebbenteni is egy olyan világban, ahol a nagyhatalmak kezében még mindig akkora arzenál van tömegpusztító fegyverből, ami a bolygónkon az élet teljes kipusztításához többszörösen is elegendő lenne. A második világégés óta eltelt évtizedekben a világ erővonalai többször is átrajzolódtak, és ezalatt hozzánk ennyire közel, ekkora fenyegetése még nem volt egy komoly háborúnak, leszámítva az egykori Jugoszlávia tagállamainak szétesésekor dúlt vérzivatart. Csak reménykedhetünk benne, hogy a politika irányítói az ukrán válság rendezése közben sem veszítik el teljesen a józan eszüket, és megtalálják a megoldást a tárgyalóasztalnál."