Antik, fasiszták!

Hirtelen tele lett az ország antifasisztákkal. Ahogy az ember mond valamit Oroszországról, egy kis netes leninista csoport hirtelen ugrik és rád nyomja a fasiszta bélyeget. Amott, az Antena 3-nál a băsişták már régóta nem egyszerű băsişták, hanem mindenféle ronda alakot öltenek: legionáriusok, fasiszták, szélsőségesek. Mindazoknak, akik támogatják a DNA vizsgálatait, a tisztaságot az igazságszolgáltatásban és a politikában, van a viselkedésükben valami fasiszta, sőt, valósággal kriminális, de adott esetben átminősíthetnek az 50-es évek kommunista aktivistáinak kategóriájába is. Ezekben a napokban Victor Ponta állt az antifasiszták osztagának élére, azzal a nevetséges ürüggyel tagadva meg néhány tiszteletreméltó, az ICR-t (Román Kulturális Intézet) korábban vezető értelmiségi kitüntetéséről szóló rendelet aláírását, hogy Mircea Mihăieş állítólag egy „vén fasiszta”.

Mindezek a szarságok nem érdemelnek figyelmet, tudományos magyarázatot, vagy cáfolatot, mert nincs mit cáfolni, az egész tiszta ostobaság és rosszindulat. De érdemes egy kicsit tanulmányozni, hogy miként jelennek meg ezek a gondolati erőlködésből származó kecskebogyók. A mindenhol fasisztákat látó leninisták kis csoportja esetében ez az idiótaság egyenesen Oroszországból érkezik. Az ultranacionalista mozgalmak hazája, a Putyin állama által megrendelt vagy megtűrt politikai merényletek országa az utóbbi években a klasszikus tolvajt kiáltó tolvaj módszere alapján fújta fel a fasiszta veszély elméletét.

Európában valóban vannak bizonyos szélsőséges mozgalmak (elsősorban bevándorló-ellenesek) és valós veszély, hogy teret nyerhetnek az EP-ben, de ezeket jogtalanul nevezik neofasisztáknak, vagy kriptofasisztáknak. (Itt olvasható egy kitűnő tanulmány a The breakthough of neo-fascism in Europe. A case of mistaken identity címen, amit a múlt hónapban közölt a Foreign Policy). De propagandisztikusan hatékonyabb Európát vádolni azzal, hogy megtűri és bátorítja a fasizmust, ahogy azt Putyin és Lavrov teszi, mint állandóan azokkal a vádakkal szemben védekezni, hogy pontosan úgy cselekszel, mint Hitler. A folyamatos támadás a legjobb védekezés. Te magad vádolod meg az ellenfeleidet mindazzal a rosszal, amit adott esetben pont a te rovásodra írhatnak, skrupulusok nélkül rágalmazol, hogy megzavard a közönséget.

Nos, ugyanez a helyzet a kis ügyeskedő, egyre inkább elvadimosodó és minimális felelősségérzettel sem rendelkező Victor Pontával is. Ahogy a vén aktivista Iliescu a 90-es évek elején legionáriusoknak nevezte ellenzéki ellenfeleit, hogy ördögi képet fessen róluk, pontosan úgy jár el Ponta is, amikor fasizmussal vádolja bírálóit. A technika ugyanaz, orosz, szekus vagy egyszerűen gazemberi: az ellenfelet minden áron meg kell rágalmazni, hitelteleníteni kell, be kell rángatni a mocsárba még akkor is, ha nincsenek érveid. És főleg akkor, ha az a rossz, amit mások nyakába varrsz, éppen a te portádon található. Mert mindent egybevetve a PSD az összes lehetséges -izmus pártja. Ponta PSD-je rendelkezik a legszilárdabb kommunista és szekusiszta örökséggel, nem más. Mazăre menetelt nyilvánosan náci egyenruhában, nem Mihăieş vagy Patapievici (már ettől is röhögni kell). Şova nyerte el néhány nyilvános kiszólás után a holokauszttagadói hírhedtséget, nem a jobboldali értelmiségiek.

A bizonyítottan szekus személyekkel Ponta kötött szövetséget, nem a „fasiszta” jobboldal. A legtisztább megnyilvánulási formákat mutató fasizmusokat, egyes băsişták halálát nyilvánosan kívánó, nyilvános lincselésekre uszító és médiakivégzéseket színre vivő újságírókat pont a Victor Pontával szövetséges tévéknél látjuk, nem máshol, és ahol a kormányfő nagyon is jól érzi magát. A leginkább nacionalista és elavult európai parlamenti kampányt a PSD-nél láthatjuk, a „Büszkék vagyunk a románságunkra” és a „Megvédjük Brüsszelben Romániát” szlogenekkel, mintha hazánkat a „rothadó” nyugat ostromolná, nem az orosz expanzionizmus. Végül is, ez is egy manipulálási forma.

Az igazságszolgáltatást, a jogállamiságot és a törvényt az évek során folyamatosan Iliescu, Năstase és most Ponta PSD-je nézte le a leginkább, ami 2012 nyarán csúcsosodott ki abban, amit parlamenti puccsnak, államcsíny-kísérletnek, vagy bármi másnak is nevezni lehet, csak demokratikus lépésnek nem.

Antifasisztáinknak, Victor Ponta kormányfővel az élen, vagy valami rejtegetni valójuk van, vagy az ellenfelekkel szembeni iszonyatos komplexusokról árulkodnak, amikor mindent és mindenkit fasizmussal, legionáriussággal, vagy diktatúrával vádolnak. Ezek pontosan rájuk illenek, Románia dísz-antifasisztáira. Amikor valaki annyi politikai rossztettet és bűnt cipel magával, mint Victor Ponta, akkor normális, hogy összes többit – főleg a világon mindenfelé elismert, becsülettel, hitelességgel és teljesítménnyel rendelkező ellenfeleket, mint amilyen az ICR-t korábban vezető értelmiségi csoport – meg kell semmisíteni. A legegyszerűbb fasisztáknak nevezni őket, mert amúgy is divat, és nem is nagyon kell bizonyítani. A PSD-s közönség annyit tud, hogy a fasizmus valami tré dolog és nagyjából ennyi, nem töri tovább a fejét.

Aztán talán még emlékeznek rá, a kis leninista-antifasiszta csoport utcai lázadásokra uszított, Rogozanuval az élen, aki nemrég az erőszakos tüntetést jelölte meg egy gondolat érvényesítésének egyetlen lehetőségeként. Nagyjából ezek a mai antifasisztáink: a kapitalista rend elleni erőszakos forradalmat hirdető balos-leninista értelmiségiek csoportja és néhány újságíró, akik azért hisztérikusak, mert a főnökük maholnap börtönbe kerülhet. Összefoglalva, mindenki fasiszta, aki nem támogatja a lopást, a hazugságot, a korrupciót és a propagandát.