Sajtószabadság

„

Persze sokan joggal kérdezhetik: hát van szabad sajtó? És egyértelmű válasz nincs. Van, ahol van – bizonyos határig –, van, ahol nincs, vagy ha igen, csak nagyon korlátozottan.

Magamnak a kérdés kapcsán egy nagyjából harmincéves interjú jut eszembe. Románia akkor teljhatalmú diktátora (aki idén, az államelnöki választáson egy közvéleménykutatás szerint sikerrel indulhatna!) egy holland újságírónak arra a kérdésére, hogy megjelenhetne-e a romániai sajtóban karikatúra Ceauşescuról, azt felelte: jöjjön el hozzánk, és megismeri a valóságot. Nem mondott igent (minenki tudta, hogy ez nyílt hazugság), nemet sem, mert az sértette volna a demokráciák sajtószabadságról vallott felfogását. Pedig akkor hivatalosan még nem is volt a sajtószabadság (csak 21 esztendeje létező) nemzetközi napja.

A lényeg, természetesen, nem a nap, hanem az, amiről megemlékezik: az írott, beszélt és elektronikus sajtónak a szerepe (a Freedom House megfogalmazásában) »az egészséges demokráciák fenntartásában (…), hozzájárulása a magatartások számonkérhetőségéhez, a kormányzati munkához és a gazdasági fejlődéshez«.

A plurális, azaz az adott valóságot több, akár egymásnak ellentmondó nézőpontból megközelítő sajtó, ha jól tölti be feladatát, nagyhatalom, mert kifigyeli, feltárja a hatalom (és ellenzéke) képviselőinek packázásait, hozzájárul az olvasók, hallgatók, nézők – választópolgárok – objektív véleményének kialakításához. Sajtószabadság híján a mindenkori hatalom bármilyen disznóságot elkövethet(ne), s az nem jutna a polgárok tudomására."