Nem kell komolyan venni minden hülyét
Mijük van az erdélyieknek, ami nincs az anyaországiaknak? Mi lett volna a zenekar neve, ha Kispálék Székelyföldön látják meg a napvilágot? Szentgyörgyön járt Lovasi, akinek a szíve tele vízzel.
Lovasi András könyvtárban még sohasem csinálta. Szonda Szabolcsnak könyvtárigazgatónak sikerült őt rávennie. (Amúgy mind a ketten ugyanolyan kék Converse tornacipőben voltak.) Előzetes félelmeink azért voltak - nehogy szövegelemző szemináriumba csapjon át a beszélgetés -, de ezek azonnal tovatűntek, hermeneutikai kérdésekről ugyanis szinte szó sem esett. Annál többet röhögtünk a Bod Péter dísztermében, amely dugig volt régi és új kispálosokkal.
Jóllehet a Lovasi-szövegeknek vitathatatlan a versértéke, az már a felvezetőből kiderült, hogy András nem tartja magát költőnek, se modern Tinódinak. Nincsen olyan nagy különbség költők és dalszerzők között - mondja, mindkettőből vannak jók és vannak rosszak. A dalszövegírás ellenben jóval megengedőbb, és kevésbé szigorúbbak a mércéi, ezért választotta ez utóbbit „menekülési útvonalnak”. Példának a Rájátszás-projektet említette, amelyben kéz a kézben jár költészet és könnyűzene, és amelyben egyébként nem egy elvetélt rockzenész is megtalálható - Háy János vagy Grecsó Krisztián.
Mire való a dalszöveg?
Napi használatra, mint a kéztörlő vagy az újság. A popzenével tulajdonképpen kitamponáljuk valóságot. Kitűnő mankó: az emberek akkor használják a verset vagy a dalszöveget, amikor a lelkük szebbik részét szeretnék a másik fele fordítani - mondja Lovasi. „Látok egy képet magam előtt, csak nem megfestem, hanem leírom” – magyarázta. Azt is elárulta a dalszövegírás folyamatáról, hogy sokszor nem kanyarítja arra, amerre kanyarodhatna, hogy nagyobb sláger legyen. Ja, és ma már néhányat cikinek érez.
A Kispál és a Borz énekese már tizenéves korában betéve tudta a József Attila-verseket. Nem is gondolják, milyen egyszerű oknál fogva.
József Attilát én a vécén olvastam. Ezzel is próbáltam picit buzdítani magamban a szükségét végző vadállat képét.
Az ugye-érzés
Csontváry állítólag a Műcsarnokban szervezett kiállításán elbújt a festményei mögé, hogy hallja, mit mondanak a szemlélődők a kép láttán. A Sétakocsikázás újholdnál Athénban című festménye előtt egyszer egy asszony álmélkodva szólt a férjéhez, hogy „Drágám, ez tényleg ilyen!” Mire Csontváry kilépett a kép mögül: Ugye?
Ettől a rezonálástól lesznek erősek a Kispál-szövegek. Semmiért nem adnánk azt az érzést, amit egy ilyen reveláció, akár évekkel később, a legváratlanabb pillanatban katalizál bennünk. András szerint ezt a visszaigazolást iszonyúan irigylik a költők a popzenészektől.
Kontroll Csoport, A. E. Bizottság, Balaton, Európa Kiadó - Lovasi szerint a 80`-as évek Budapestjének avantgarde popja ugyan jobb volt, legalábbis lázadóbb és némileg ambiciózusabb, mint az Első Emelet és a Szikora-vonal, ők nem kívánták folytatni ezt az iskolát. Valami mást akartak. És hát jó időben voltak jó helyen. Ennek az időszaknak, a klubok ún. második nyilvánosságának a legnépszerűbb bandái a Tankcsapda és a Kispál és a borz. Ahogy Lovasi emlékszik - utóbbi volt a bölcsész metál, előbbi pedig a rendes.
Senkiháziak kezében a popszakma?
Többnyire igen, de iróniával mindig lehet védekezni ez ellen. „Látom magamat kívülről, és tudom magam kontrollálni; látom, a popzenében annyi hülye van, hogy én semmiképpen nem szeretnék közéjük tartozni" - így Lovasi. Merthogy manipulál: sokszor nem vesszük észre, de ugyanazt a dolgot adják el nekünk újra és újra. Persze elismeri, hogy a műfaj hatásmechanizmusait használja, de azt mondja, nem szeretné kihasználni. Bólogatunk, Kispálon tényleg soha nincs tapsoltatás, és azt se kérdezi senki meg, hogy mindenki ott van-e?
">Aki nem itt van, az hol van? - na ezt viszont igen. A legtöbb koncertet szertartásszerű valláspótléknak tartja, amely visszaél az emberek meghittség- és valahovátartozás-igényével.
Lovasi András a jelenkori popzenét egyfelől formalistának, másfelől tartalmilag üresnek tartja. És csodálkozik, hogy az olyan zsíroskenyér-metál, mint a Pokolgép és az Ossian, nem ment még ki divatból.
Gyűlölöm ezt az egész Magyarország-dolgot
Az erdélyi embereket sokkal éberebbnek tartja, minthogy bárminek odafeküdjenek, szerinte ez állandó gyanakvás a kisebbségi létünkből adódik. Nem kell komolyan venni minden hülyét, aki a tévében beszél.
Lovasi itt is megismételte, amit a Recordernek egyszer már elmondott. Meglátása szerint ugyanis Erdélyben mindenkit gyanakodva figyelnek: a „fasz magyarokat, a fasz románokat”, és ez egy folyamatos ébrenlétet kíván. Nem lehetsz ájult. A mostani magyarországi fiatalokban - úgy véli -, nincs meg ez a fogyasztóvédelmi immunrendszer, védekező mechanizmus, amit a kultúra ad az embernek. Hozzáteszi: azért nem hülyék ők, csak kiszolgáltatottak.
A kismagyarországi közéletet András szerint leginkább egy szekértáboros-játék jellemzi, amelyben nem számít, hogy te nem kívánsz részt venni, egy idő után akkor is odalöknek valahová. A magyarországi infrastruktúra szerinte az alulról szerveződő, független kezdeményezéseket vagy elsorvasztja, vagy betagolja valahová, pontosan azért, hogy kontrollálhatóvá váljanak. Lovasi szerint a Kispál soha nem volt elkötelezettje senkinek.
„Én jól érzem magam a bőrömben, kihasítottam egy részt magamnak, van telek, ház, kutyák, elvagyok”
– mondja Lovi, aki egyébként ügyes kertész hírében áll. A magyar társadalom viszont túlélésre van berendezkedve, rosszabb esetben kivándorlásra: Budapestig vagy még tovább. „Nagyszerű hely lehetne Magyarország, de saját tehetetlenségünk, bambaságunk miatt elrontjuk a dolgainkat.”
Utolsó körben a házigazda néhány Lovasi-sor genézisére kérdezett rá.
A csak a csönd meg a zaj, csak azok idegesítenek sort például Kiss Tibor, a megtért bárány rehabilitációja ihlette. A háziasszonyok kedvencének akkori depressziós állapotáról szól. A Jutka című számot meg Ózdi Rezső egykori barátnője inspirálta, a szöveg pedig egy Lovasi-Ózdi négykezes eredménye.
A Legnagyobb Erdélyi Lovasi-rajongó performansza
Arra a kérdésre, hogy léteznek-e egyszerű igazságok, Bandi azt válaszolta, vannak egyszerű igazságok, inkább az a baj, hogy a politikusok, kommunikátorok visszaélnek velük, és nehéz eredeti szépségüket újra felmutatni, miután csúnya dolgokra használták el őket.
- ez volt az érzése a nagyváradi koncerten. Nagyon tanulságos ez a két koncert számukra, mint mondja, leginkább arra kíváncsi, hogy miről szól ez az eredeti felállás (Bräutigam-Kispál-Lovasi), és hogy a nem annyira ismert számok 2014-ben vajon megállják-e még a helyüket.
De miért pont Erdély?
Kispál a Fishing on Orfűn lesz idén utoljára. De milyen kategorikus imperatívuszok, lelki restanciák vezérelték Erdélybe a zenekart? Lovasi valami olyasmit mondott, hogy a nagyváradi és a szentgyörgyi koncert amolyan nyilvános főpróbák. (Hát köszi.) Aztán egy-két kaming aut is eldurrant, a már hagyományos „látens meleg vagyok”-on kívül, ami itt sem maradt el. A Kispál a jövőben egy hosszabb erdélyi turnét tervez, ezen kívül lesz Kiscsillag a Kolozsvári Magyar Napokon, illetve egy tusványosi banzáj is be van már tervezve.
Miért nem tudunk mit kezdeni sem rabsággal, sem szabadsággal?
Varga László Edgár
Gondolatok arról, hogy miért tudunk egyre kevésbé hátralépni, és távolabbról szemlélve tisztább képet alkotni a világról.
Adjonisten jó napot, itt a székely mesterséges intelligencia!
Fall Sándor
Mert miért ne lehetne székely MI? Lesz és kész! Pamflet.
Rostás Zoltán: A lenti társadalom életrevalóbb, mint az értelmiség
Sólyom István
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Így vonatozunk Erdélyben
Sánta Miriám
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?
