A hullámhatás törvénye

„Bár az iráni, izraeli, Perzsaöböl-menti reakciótípusok külön-külön ügyek, meggyőződésem, hogy sok küllő az egyiptomi tengelybe torkollik. Bár Mubarak menesztése és a Morszi elleni puccs után Kemet földjét mint regionális nagyhatalmat kissé leírták, elhamarkodott ez a »relax« hangulat, ha mást nem is nézünk, csak az egykor kimondottan Amerika-barát ország ismét felbukkanó orosz orientációját. Alig egy hónapja Egyiptom katonai vezetője (és várható államelnöke is), Abdul Fattah al-Sisi végre kimozdult első nem arab útjára, és megérkezett Moszkvába. Ellensúlyozni akarta a puccs ellen hadianyag-megvonással berzenkedő amerikai hatást, és orosz fegyverrendszerekre vonatkozó szerződéseket kért, jelezve: Egyiptom továbbra is nagyhatalom marad akár USA-, akár FÁK-fegyverekkel. Washington megijedt: hiába óvatoskodtak a »puccs« jelzőt egyiptomi homlokra ragasztani, s késlekedtek a törvények betartásával, amelyek ilyenkor fegyverszállítmányokat stoppolhatnak, Kairó pragmatikusan gondolkodik – megszerzi a szükségeseket, ha kell, az USA ellenfelétől is. Moszkva akkor még csak az agyonkopott hidegháborús fogalmak szerint volt vetélytárs, az ukrajnai események miatt azonban a két, eddig csak szexuáloreintációs és emberjogi kérdésekben összeakaszkodott vetélytárs komolyan egymás húsába vájt. Verbálisan persze, de itt már minden arról szól, hogy melyik fél mennyire tekinti magát az új, erzatz-hidegháborúcska ukrán csatatere győztesének.”