Az a tény, hogy a szerződések nem tartalmaznak kisebbségi jogokra vonatkozó célkitűzéseket, még nem jelenti azt, hogy a Bizottság ne alkothatna saját kompetenciáján belül olyan jogszabályt.
Január 14-én az Európai Bizottság (EB) úgy döntött, hogy nem indít jogalkotási eljárást a Minority Safepack kezdeményezés (MSPI) kapcsán. Ahogy lenni szokott, a kommentárok egy jó része a „mi már megmondtuk” kategóriába tartozik, azaz a korábban megfogalmazott kétségek most a „várható volt ez a bukta” szentenciában térnek vissza, és ezt a kezdeményezőknek „illett volna előre felmérniük”.
Az intonáció azonban most kevésbé lényeges, az érvekre viszont fontos figyelnünk. Itt most csak az egyiket emelném ki, amely az Európai Bizottság szerepfelfogásával kapcsolatos.
Az EB – mint közleményében kifejti –
hogy rendeletet alkosson a Minority Safepack nyomán az őshonos kisebbségek ügyében. Emögött viszont – amint Bakó Bea jogász egy interjúban kifejti – az rejlik, hogy az EB, mikor egy ilyen üggyel szembesül, mint például az MSPI, akkor előzetesen felméri, „akarhatnak-e” a tagállamok ilyen jogi normát, azaz előzetesen vélelmezi a „konszenzust”. S ha ez a konszenzus a Bizottság szemüvegén keresztül nem létezik, akkor nem alkot jogszabályt.
Csakhogy a „konszenzus vélelmezése” nem az Európai Bizottság dolga, s ha ezt a vélelmező gyakorlatot kialakította, akkor már maga is hozzájárult az európai uniós intézményrendszer delegitimálódásához. Amit csupán kiteljesít a több mint egymillió aláírás semmibe vétele.
Az uniós politikai konszenzus a fontos és éles kérdésekben ugyanis nem egy előzetesen mérhető, becsülhető dolog – annak in actu, vagyis magában a „cselekményben”, azaz a lefolytatott politikai vitában kell megvalósulnia. Ennek a helye pedig az Európai Tanács, ahogy azt legutóbb is, a Magyarországgal és Lengyelországgal kapcsolatos vétó- és jogállamisági vitában láttuk.
és az teljesen logikus, hogy e gyakorlat elsősorban a bürokrácia legállandósultabb helyén, az Európai Bizottság környékén vert fészket.
A „vélelmezett konszenzus” kialakítása ugyanis olyan befolyási csatornák és lobbi-alagutak kiépülését segítette, amelyek teljesen megváltoztatták az Európai Bizottság szerepfelfogását.
Ebben a szerepfelfogásban alakult ki, hogy az EB olykor vígan túllép a saját jogkörén, máskor pedig – mint most, az MSPI esetén – jogköri korlátokra hivatkozva próbálja megindokolni a „vélelmezett konszenzust”.
Az Európai Törvényszék 2019. szeptember 24-én az MSPI befogadása kapcsán meghozott ítéletében úgy fogalmaz, hogy az a tény, hogy a szerződések nem tartalmaznak kisebbségi jogokra vonatkozó célkitűzéseket, még nem jelenti azt, hogy a Bizottság ne alkothatna saját kompetenciáján belül olyan jogszabályt, amely kitér az alapvető uniós értékek védelmére. Ezek közé tartoznak a kisebbségi jogok és Európa kulturális és nyelvi sokszínűsége. És itt
az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkelye szerint. Ha pedig így van, akkor a „vélelmezett konszenzus” anomáliái közé tartozik, hogy miközben a jogállamiság értékének dolgában a Bizottság rendkívül proaktív módon (az Európai Tanácsot „beelőzve” vagy megkerülve) próbál normákat bevezetni, a kisebbségi jogok tekintetében viszont „hatásköri aggályai” támadnak.
A dolog annál is inkább furcsa, mert míg a jogállam fogalmára nézve nincs közös európai, de még csak jogdogmatikai definíció sem, a kisebbségi jogokra nézve viszont létezik ilyen: az EU-n kívül ugyan, de az európai térségen belül számos, nemzetközileg is kodifikált jogi norma megfogalmazódott erre nézve, tehát a „konszenzus-építéshez” sokkal jobb kiindulópontok vannak.
A projekt: a föderális Európa, a valóság az európai államok létező, de közös nevezőre nem hozható szuverenitás-igénye. A jogállamiság normatív erőltetése a „föderális projekt” kifejeződése (amely mögött egy centrum hatalmi igénye rejlik), a kisebbségi jogokkal kapcsolatos „hatásköri aggály” viszont a hallgatólagosan létező szuverenitásigény elismerése. Így az Európai Bizottság „következetlenségei” maguk is az EU vergődéseinek a megjelenítői.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.
Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.
Éles vita dúl a Tisza-kormány és az ellenzék között a határon túli magyaroknak nyújtott anyaországi támogatások körül. A Fidesz-KDNP szerint a Magyar Péter vezette kabinet kevesebbet szán a külhoni magyaroknak.
Csoma Botond nem maradt adós a válasszal, szerinte süket duma zajlott eddig az átszervezésről. És az e heti cukiság: Nicușor Dan felpróbált egy VR-szemüveget, bár ő anélkül is pont ugyanúgy mozog.
Földrengésre riasztottak szerdára virradóan az okostelefonok, az Android földrengés-előrejelző rendszere jelzett többek között Székelyudvarhelyen is, földrengésre figyelmeztetve.
Komoly, 5,7-es erősségű földrengés történt szerdára virradóra Romániában – közölték az illetékes hatóságok. A rengésnek az országban több sérültje is van.
Nem bírságolhatja meg a rendőrség azokat az autósokat, akik nem tudják felmutatni jogosítványukat vagy járművük forgalmi engedélyét, ha bemutatják személyazonosító okmányuk papíralapú vagy elektronikus másolatát.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.