Egy járványtani szakértői vélemény „felfedezéséről”, sajátos utóéletéről, félrecímkézésről, a felelősség áthárításáról, Klaus Iohannis antipopulista demagógiájáról.
Valamikor február közepén a Prof. Dr. Matei Balș Intézet égisze alatt elkészült egy kilenc oldalas dokumentum, amely – vázlatszerűen, szinte piszkozatformátumban, egy belső brainstorming termékeként – javaslatokat fogalmazott meg arra nézve, hogy milyen intézkedéseket kell foganatosítani Romániában, amennyiben eléri az országot a koronavírus-járvány. A vázlat szerzőségét Adrian Streinu-Cercel orvosprofesszornak, az intézet igazgatójának tulajdonították, és ezt ő a vázlat aláírása nélkül is vállalta. Amikor elkészült,
Az első esetet február 26-án jegyezték, március 10-ig napi 2-3 esetről esett szó, és csak március 10-én ugrott fel az esetszám 10 fölé. Ekkor gyorsult fel a politikai döntéshozatal, amely március 16-án a rendkívüli állapot kihirdetését eredményezte.
A vázlat csak most, április 20-án bukkant fel, s kezdte el azt a másodéletét, amely teljesen feledtette a visszakövetkeztethető elsőt: azt, amely által a piszkozat javaslatainak 80-90 százaléka beépült a rendkívüli állapot rendelkezéseibe.
A vázlat másodélete azonban egészen másról szól; azt mutatja, hogy mi mindenre szolgálhat egy szakértői vélemény, miután „eleget tett” alapvető feladatának, egy döntés (egy intézkedés-sorozat) megalapozásának. Ugyanis
támpontnak, mérlegelési alapnak azon döntések meghozatalában, amelyért felelősséget kell vállalniuk.
A szakértői vélemények másodlagos céljai közt szerepelhet – például – a felelősség áthárítása. Streinu-Cercel esetében ez egy nyilvános vitának álcázott ködjátékkal érkezett el. A piszkozat „felfedezését” nem az eredeti szöveg bemutatása, és az eltelt két hónapra is figyelő újraolvasása követte, hanem az irat tudatos félrecímkézése. Ehhez elegendő volt a 65 év felettiekkel kapcsolatos javaslat ama átértelmezése, hogy az a kötelező „lágerbe zárással” azonos. Így teremtődött meg a lehetőség, hogy előbb a mértékadó kommentátorok, majd – azok szavainak hatását felmérve – sok politikus is elvégezze a maga szörnyülködési gyakorlatát a Cercel-szövegen. Az utóbbiak esetében már látható volt a politikai cél is, egyrészt a leszámolások és az újabb kinevezések előkészítése, másrészt – ezzel összefüggően – politikusi distancia-teremtés a korábban meghozott és szigorúan követelt intézkedésekkel szemben. A distancia itt az „emberek védelmét” szolgálta a szintén ugyanazon politikusok által korábban követelt, elszabadult „túlzásokkal” szemben. Ezt tette Iohannis is: „totalitáriusként” címkézve Adrian-Cercel piszkozatát, sikerült „népszerűen” ellenpontoznia korábbi intranzigenciáját. És ezzel – nem mellékesen – mesterien igazolta, hogy
A szakértői szövegek diszkreditálásának másik gyakori célja: a közpolitikai tervezés átállítása – menet közben – egy másik, alternatívnak tekinthető szakmai megalapozásra. Ez ugyan Romániában nem merült fel, aminek egyik (de nem egyetlen) oka nyilván az, hogy nincsenek egymással vetélkedő tudományos műhelyek. Európában ez a rejtett szakértői vita a „nyájimmunitás”, illetve a karanténozó „járványgörbe-laposítás” stratégiája között dúl. Ennek is meglehetnek majd a szakértő-áldozatai, főleg azt követően, hogy a járvány elcsendesülésével eljön a politikai számonkérések ideje, és élesebb fénybe kerül az egyes kormányok járvány-stratégiával kapcsolatos felelőssége. E pillanatban csupán spekulálhatunk arról, hogy milyen retorikai leleményekkel él majd e számonkérés, hogy – például – ki fogalmazza meg kivel szemben a gondatlanságból elkövetett tömeggyilkosság vádját…
Természetesen, magának a szakértői részvételnek is megvannak a buktatói. Épp a koronavírus-járvány kezelése mutatott rá arra, hogy a klasszikus dichotómia, miszerint a szakértő elmondja a tudományosan megalapozott tényeket, a politikus pedig a vállalt értékek és társadalmi célok alapján, ezekre támaszkodva felelős intézkedéseket hoz. Ugyanis a helyzet teremtette nyilvánossági gyakorlatokban ez egyáltalán nem működik. A szakértő, amint a nyilvánosság elé lép, „értéket közvetít” még akkor is, ha úgy gondolja, hogy nem ezt teszi.
Ebbe belejátszik a szakértők dilemmája is, hogy milyen széles palettára helyezzék az előrejelezhető értékeket, lehetőségeket. Ha széles tartományban jelölik ki a lehetséges fejleményeket, akkor nem segítik a politikusokat. Ha beszűkítik e tartományt, akkor viszont nő a tévedés lehetősége.
A szakértő-probléma elsősorban mégis abból adódik, hogy sok esetben – és a koronavírus-járvány ezek közé tartozik –
Ki kell lépnie a nyilvánosság elé, muszájprófétává kell válnia, azaz, politikusokkal közös csoportképbe kell beolvadnia. Ez igény a politikusok részéről, de a helyzet – a gyors cselekvés szükségessége és a várakozások rendkívüli felfokozottsága – is megköveteli. A nyilvánosság által teremtett csoportképből pedig nem lehet értéksemlegesen kibeszélni, minden magyarázat premisszákra visszavezethető „lefordítása” egy bonyolultabb valóságnak.
És ez a terep mindenképpen a politika terepe. A politikai cselekvésnek ugyanis nem ideje van, hanem „pillanatai” vannak. A politikus feladata a megfelelő pillanat megragadása. A megfelelő pillanat pedig nem kiszámítás, hanem felismerés eredménye: a politikusnak fel kell ismernie és a maga javára kell fordítania tényt, hogy mások cselekedeteitől függ. Olykor azt is, hogy nyilvánossá vált szakértői vélemények próbálják terelni döntését.
Nos, ez történt Streinu-Cercel piszkozatával is. Nyilvánosságra hozatalával létrejött az a „pillanat” (átértelmezési lehetőség), amellyel Iohannis és kórusa ki tudta igazítani a járványkezelési stratégiáját.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.
Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.
Éles vita dúl a Tisza-kormány és az ellenzék között a határon túli magyaroknak nyújtott anyaországi támogatások körül. A Fidesz-KDNP szerint a Magyar Péter vezette kabinet kevesebbet szán a külhoni magyaroknak.
Csoma Botond nem maradt adós a válasszal, szerinte süket duma zajlott eddig az átszervezésről. És az e heti cukiság: Nicușor Dan felpróbált egy VR-szemüveget, bár ő anélkül is pont ugyanúgy mozog.
Földrengésre riasztottak szerdára virradóan az okostelefonok, az Android földrengés-előrejelző rendszere jelzett többek között Székelyudvarhelyen is, földrengésre figyelmeztetve.
Komoly, 5,7-es erősségű földrengés történt szerdára virradóra Romániában – közölték az illetékes hatóságok. A rengésnek az országban több sérültje is van.
Nem bírságolhatja meg a rendőrség azokat az autósokat, akik nem tudják felmutatni jogosítványukat vagy járművük forgalmi engedélyét, ha bemutatják személyazonosító okmányuk papíralapú vagy elektronikus másolatát.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.