A Metallica lesz az utózenekara a „sátánista” sokk-rock svéd fenegyerekeinek.
Egy kezemen meg tudom számolni, hogy az utóbbi években, évtizedekben hány olyan előadó tűnt fel vagy konszolidálódott az önmaga karikatúrájává vált rockzenei világszcénán, aki szerintem nem csak az elmúlt ötven–hatvan évet összegzi ügyesen (szoktuk mondogatni, hogy újítani nem nagyon lehet már a rockzenében), hanem akár azt a kifejezést is leíratja az emberrel, hogy „előremutató tendenciák” vagy hogy „kreatív távlatok”.
Csak három nevet említek, akik szerintem (mondom: szerintem) eleget tesznek mindkét kritériumnak: Steven Wilson, aki szinte már nagy öregnek számít, pedig nagyon is friss és kortárs, az őrült zsenialitást már-már elviselhetetlen adagokban lődöző Devin Townsend, és végül a Ghost.
A Ghostnak idén jelent meg a negyedik nagylemeze, a Prequelle, ami a príma első három korong után ismét bebizonyította, hogy a sűrűn átszervezett, évekig maszkok mögé rejtőzött zenekar motorja, agya, ideológusa, zeneszerzője és szövegírója, a svéd Tobias Forge milyen pofátlanul jó arányban tudja elegyíteni a rockpaneleket a skandináv popzenére annyira jellemző fülbemászó dallamokkal és természetes könnyedséggel. A Ghostot imádja például a Metallica kérges lelkű legénysége is, de az ABBA vagy akár az Army of Lovers kedvelői is elkerekedő szemekkel hallgathatják a korábban „tiszteletbeli (anti)pápaként” (Papa Emeritus), jelenleg „fekete bíborosként” (Cardinal Copia) pózoló Forge és ördögjelmezben zenélő társai produkcióját.
Elképzelhető, hogy az egyébként teátrálisan eltúlzott, öniróniát is bőven tartalmazó sátánista témák, szimbólumok, jelmezek egyházi felháborodást keltenek majd, sőt, akár botrány is lehet utólag. Simán el tudom képzelni, hogy a romániai trash-televíziók esti beszélgetős műsoraiban ájtatoskodó műsorvezetők és felháborodott meghívottjaik ellilult fejjel taglalják majd napokig, hogy miért kell a romániai ifjúságot a hanyatló Nyugat istengyalázó mákonyával fertőzni, de a lényeg az, hogy a show az csak show, körítés, színpadi kellék, senki nem akar kereszteket vagy templomokat égetni, ez már nem a 90-es évek templomgyújtogató black metálban fetrengő Norvégiája, kéremszépen.
A Ghost 2019. augusztus 14-én lép fel először Romániában, sajnos le kell utazni értük Bukarestbe. Utózenekara a Metallica lesz, őket nem kell bemutatni senkinek. Igaz, ők a csúcsot kicsit régebben, a kereken harminc évvel ezelőtt megjelent „...and Justice For All” című nagylemezükkel érték el, azóta nem sok értékelhetőt produkáltak (de legalább a koncertjeik ütősek). Fellép még velük a Bokassa nevű norvég trió, akik a Metallica-dobos Lars Ulrich friss kedvencei. A koncertjegyeket szeptember 28-tól lehet megvásárolni (el fogják kapkodni) például az Eventimen.
Tudják, az a nép, amelynek elloptak 45 évet az életéből, aztán ellopták a forradalmát, végül ellopták a demokráciáját is.
„Azt mondták, mindegyiküknek látnia kell a Napot, hiába magyarázták nekik, hogy nappal a felszíni 65 fok, de főként a sugárzás percek alatt megöl bármilyen élőlényt. A Tanács megtagadta a kérésüket.”
A nagyszebeni Astra Rock fesztivál utolsó napján megérkezett az eső. Utána pedig két olyan zenekar, akik közül egyik történelmet írt, a másik meg most fogja.
Pedig minden rosszat rá lehet mondani: a politikai korrektséget hírből sem ismeri, mocskos a szája, macsó, szarik az új ideológiákra… és mégis van. Sőt, dübörög.
Érdekes dolog elnézni, amint egy korábban még szájhabzó-vérnackó román politikus-megmondó lénytárs váratlanul keblére öleli a Székelyföldet. Tényleg közeleg a nagy mioritikus Utópia?
Szeptember elejétől ideiglenesen leáll az ArcelorMittal vajdahunyadi acélmű: a gyár 500 dolgozója közül mindenki kényszerszabadságra kerül, fizetésük 75 százalékát kapják meg.
Bezártak a polgármesteri hivatalok, a tanárok a tanévkezdés bojkottjára készülnek.
Hosszú ideig próbálták megmenteni annak a férfinek az életét, aki szombat este az István, a király koncert helyszínére menet rosszul lett, és végül elhunyt.
A Szociáldemokrata Párt (PSD) teljes mértékben támogatja a szükséges reformokat, valamint a kiváltságok és a szinekúrák megszüntetését.
A csíksomlyói nyeregben újra megelevenedett a rockopera, amely nemzedékek óta összeköt bennünket. Tízezrek énekelték együtt a dalokat, a fények és a himnuszok pillanatai pedig örökre beégtek az emlékezetbe.
Tudják, az a nép, amelynek elloptak 45 évet az életéből, aztán ellopták a forradalmát, végül ellopták a demokráciáját is.
„Azt mondták, mindegyiküknek látnia kell a Napot, hiába magyarázták nekik, hogy nappal a felszíni 65 fok, de főként a sugárzás percek alatt megöl bármilyen élőlényt. A Tanács megtagadta a kérésüket.”
A nagyszebeni Astra Rock fesztivál utolsó napján megérkezett az eső. Utána pedig két olyan zenekar, akik közül egyik történelmet írt, a másik meg most fogja.
Pedig minden rosszat rá lehet mondani: a politikai korrektséget hírből sem ismeri, mocskos a szája, macsó, szarik az új ideológiákra… és mégis van. Sőt, dübörög.