Fotó forrása: Orbán Viktor Facebook-oldala.
Bratyók?
Szerző: Daniel Gorgonaru
2018. november 19. hétfő, 14:10
Mit nyer és mit veszít Románia a Budapesttel kötött szövetséggel? Sokat nem, mondják az elemzők. Mert Romániában, ugye, nem Orbán Viktor a miniszterelnök.

A történelemben nagyon ritkán történt meg, hogy Románia és Magyarország ennyire hasonló európai politikai elképzeléssel rendelkezzen, a kommunista időszakot nem véve figyelembe, amikor mindkét ország egy Szovjetuniónak alárendelt politikai rendszer részét képezte.

Ez egy furcsa konjunktúra, melyben a bukaresti és budapesti politikai vezetők nacionalizmusa, populizmusa, korrupciója és Európa-ellenessége

ezekben a pillanatokban lehetővé tett egy ilyenfajta közeledést. Míg Magyarország számára hosszú hagyománya van az európai szintű megállapodások vitatásának – az egyik közismert példa az 1920-as trianoni szerződés folyamatos bírálata –, Románia számára újdonság a jelenlegi helyzet. Az európai nagyhatalmak közötti megállapodások nagy többsége kedvező volt Románia számára, még akkor is, ha megszületésükkor bennünket az ajtó előtt tartottak és nem ülhettünk a tárgyalóasztalhoz. E hatalmak segítsége nélkül nem történt volna meg a fejedelemségek 1959-es(helyesen: 1859 – a szerk.) egyesülése és az 1918-as nagy egyesülés sem.

Sajnos most, amikor megvan a magunk helye a tárgyalóasztalnál, egy lépésre vagyunk attól, hogy siralmasan kudarcot valljunk és újra az ajtónál találjuk magunkat.

A Bukarest–Budapest ad hoc Európa-ellenes partnerség semmilyen hasznot sem hoz hazánknak.

Alibit nyújt Liviu Dragneának és társainak a románok előtt, akiket megpróbálnak átverni azzal, hogy Európának „gondjai” vannak, hogy Európa nem érti meg a román igényeket, Európa unortodox standardokat (bejegyzett élettársi kapcsolat, menekültek befogadása) akar ránk kényszeríteni. A Budapesttel kialakított partnerség az RMDSZ támogatását, pontosabban egy bábkormány stabilitását is biztosítja Liviu Dragneának, mellyel elérheti célját, az igazságszolgáltatás alárendelését.

Ezzel szemben óriásiak a veszteségek. Románia peremre szorulása sokkal nyilvánvalóbb Európa szintjén, mert a magyarokkal ellentétben nem értünk az agresszív diplomáciához, melyben előnyök szerzéséért zsonglőrködhetünk.

Orbán Viktor más szinten játszik, mint Liviu Dragnea.

Orbán Viktor sokkal befolyásosabb vezető, mint Klaus Iohannis, akinek hatásköreit egyre jobban csökkenti a Dăncilă-féle bábkormány. A magyar vezetőnek rendkívül erős kapcsolatai vannak Európában, az AEÁ-ban, Oroszországban, eljátssza a nagyhatalmak közötti közvetítői szerepet, míg Dragnea nemzetközi szinten egy senki. Ilyen helyzetben ne csodálkozzunk, ha az EU-nak a két államra vonatkozó jövőbeni döntései érezhetően különbözőek lesznek, Romániát pedig sarokba fogják állítani (például, továbbra is kihagyják Schengenből), míg Magyarország csak némi dorgálást fog kapni.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/28952
Százak próbálják kiásni Temesvárt a hóból, míg Robuék dísztanácsüléseznek. De hát mit tegyenek, ha most van az évforduló?
Az új alakulat a MRI helyét veszi át.
Ha mindenki olyan hitelesen és érdekesen beszélne a függőségről, mint Kalóz János pszichológus-addiktológus, lehet, hogy kevesebb szerhasználó lenne. Megtudtuk, mitől lesz függő valakiből és hogyan lehet ebből kimászni.
146 éve született a magyar színjátszás meghatározó alakja, a kolozsvári Hollywood atyja.
Elkezdődött a harc az erdélyi és bánsági városok által képviselt sikeres fejlődési modell és a bukaresti atyuska modellje között.
Annak idején nem csak a magyaroknak, sok románnak sem fűlt a foga a nagy egyesüléshez. Főleg, miután látták, hogy jár el az új főváros Erdéllyel szemben.
Mutatjuk, hogyan alussza téli álmát az Europa Nostra-díjas település.
Szigorítják a csendháborítással járó bírságokat.
Mi is a helyzet a Nyugati Szövetséggel? Sabin Gherman sorra veszi a dolgokat, hogy ne szenvedjenek tovább a habzószájú nacionalisták.
Úgyhogy hagyjuk a hazaáruló dumát az erdélyi Svájcról, kedves Cristian Tudor Popescu, kedves álújságírók. Mondja a nemzeti lánggal lobogó szerző.
Egyre nagyobb és hangosabb a zártkörű buli.
Igaz ugyan, hogy Ecaterina Andronescu, a régi-új oktatási miniszter tudja, mennyi kétszer kettő, viszont az oktatási stratégiák szétcseszése terén is markánsan bizonyított.
Leszámol az újkapitalizmus iránti illúziókkal és egy globalizációkritikus, ökopolitikai alternatívát mutat fel Zöld jelzés - Vázlat egy új politikához című, nemrég Kolozsváron is bemutatott könyvében az LMP volt vezetője.
És amúgy sem lesz képes semmit megvalósítani.