Iakob Attila kurátor és Lucian Nastasa Kovács múzeumigazgató | Fotók: Szabó Tünde
mesebeli
Szerző: Szabó Tünde
2018. augusztus 9. csütörtök, 20:41
De csak mint a mesebeli lány: meg is mutatja és nem is. Van mit bámulni, de keveset lehet tanulni.
Tudta, hogy szép csendben elkezdődtek a Kolozsvári Magyar Napok? Kedden ugyanis remek képanyagú kis kiállítás nyílt a Bánffy-palotában lévő Szépművészeti Múzeumban Hollósy Simon és a nagybányai művésztelep címmel már a Magyar Napok egyik programpontjaként. És így legalább négy hétig láthatjuk.
 
Tavaly egészen kiváló volt a Magyar Napok képzőművészeti vonala (lásd itt, itt, itt és itt) , és ha a nagybányai festőtelep tagjainak kolozsvári múzeum birtokolta munkáit az idei beharangozójának tekintjük, akkor a képzőművészet ismét „húzóágazat” lesz.
 
Szolnay Sándor
 
Szolnay Sándor kalandjai a nagybányai parkban | Fotók: Szabó Tünde
 
A nagybányai festőtelep ötlete Réti István fejéből pattant ki, és Thorma Jánossal közösen győzködték az akkor már tíz éve Münchenben tanító Hollósy Simont, hogy vállalja el a vezetését, illetve a nagybányai városvezetést, hogy adjon helyet a művésztelepnek, amit aztán 1896-ban alapítottak meg, és a második világháborúig működött. Ha nem is kifejezetten az épp divatos akadémizmus ellen jött létre, mégis sikerült megteremtenie a modern magyar festészetet, amely aztán több iskolára és további nyári telepekre rajzott ki. A nagybányai festőtelep és -iskola munkálataiba pedig 1919 után sikeresen csatlakoztak be a fiatal román festők is.
 
A történet, hogy a modern magyar és erdélyi festészet egy eldugott bányászvárosban szülessen meg némi állami és helyi támogatással, és itt több évtizedig virágozzon, legalább annyira valószerűtlen, mint amennyire nem derül ki a most megnyílt kiállításból. Szinte mindenki hallott a nagybányai festőiskoláról, az pedig, hogy a kolozsvári múzeum előszedte a raktárából az ehhez kapcsolható és megmutatható állapotban lévő képeit, remek alkalom lenne, hogy többet megtudjunk erről a fantasztikus történetről.
 
Ferenczy Károly: A csónakban
 
Ferenczy Károly: A csónakban
 
A fő teremben a telep- és iskoaalapítók: Réti István, Thorma János, Hollósy, Ferenczy Károly és Iványi-Grünwald Béla képei kaptak helyet, a belső teremben a másodgenerációsok képein tűnnek fel a jellegzetes nagybányai színek és körvonalak.
 
A kiállítás információs anyaga viszont nagyon szegényes, jobbára csak a képek és szerzőinek nevére korlátozódik. Mintha a múzeum a kiállítást csak két vékony rétegnek szánná: azoknak, akik csak a képeket, színeket szeretnék élvezni, és bármilyen művészettörténeti, művelődéstörténeti információ csak zavarja őket ebben, illetve azoknak, akiknek a kisujjában van az európai festészettörténet, és bekukkantanak, hogy lám, mije is van ebből a fontos epizódból a kolozsvári múzeumnak.
 
A nagyközönségnek így marad a Wikipédia és művészeti portálok böngészése, illetve a szóbeli közlések. Augusztus 18-án ugyanis, a Magyar Napok tényleges indulásakor kvázi megismétlik a megnyitót, akkorra jelenik meg a kiállítás katalógusa, és eljön Szakács Imre képzőművész is, akinek pár képes, Hollósy munkássága előtt tisztelgő „előtárlatán” keresztül lehet belépni a nagybányai festők képei közé.
 
Szakács Imre
 
Szakács Imre egyik hommage-képének részlete
 
Nemcsak ő fog mesélni Hollósyról, hanem a Magyar Napok alatt magyar nyelvű és avatott tárlatvezetéseket is tartanak majd. Ne hagyja ki ezeket, ha ténylegesen meg szeretné ismerni, mitől volt új, más, mitől és kitől vált valóban jelentőssé, és mitől olyan élvezetes a nagybányai festőiskola.
 
Hollósy Simon: Máramarosi sétány
 
A kiállítás „sztárjának”, Hollósy Simonnak ez az egy képe, a Máramarosi sétány látható a Bánffy-palotában. 
 
A festőtelep szakmai tekintélyét biztosító Hollósy korán, 1902-ben kiszállt a nagybányai buliból, és kis vajdahunyadi kitérő után a kárpátaljai Técsőn töltötte a nyarakat, ott is hunyt el 1918-ban. Hoppá, centenárium.
 
 
[A címlapképen Iakob Attila kurátor és Lucian Nastasa Kovacs múzeumigazgató mögött Iványi-Grünwald Bélának két, kifejezetten erre a kiállításra megtisztított képe látható.]
comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/27733
Az ukrán nyelvű plakátok Ungvár, Munkács és Beregszász melletti főutak mentén jelentek meg.
Miután a Velencei Bizottság nyilvánosan is elkezdett aggódni a btk és az igazságügyi törvények módosításai miatt.
Ma még pompásan virítanak a gesztenyefák virágbugái a kolozsvári nemzeti színház oldalán. Október végén! De holnap már jön a hideg meg a zimankó. És az őszi tavasznak vége.
Ceaușescu a magyarok bőrén építgette a román nacionálkommunizmust, és reformok helyett szélsőséges nacionalizmussal takarózott, ahogy komolyabb válsághelyzetbe került.
Van remény? Erdély, a Partium és a Bánság szövetséget köt, hogy fejlesztési stratégiák terén bár, de leváljon a bukaresti bojárkormányról.
És ezzel még szinte semmit nem mondtunk a lesújtó kutatási eredményekről.
Ha tetszik, a mioritikus haza példásan bizonyított, már ami a rossz tanuló státust illeti. És a jelek szerint a tasli nem is fog soká késlekedni.
Határ a csillagos ég, persze, de itt az alapszükségletekről van szó.
Ötszáz éve is orvoshiány volt Erdélyben, nem csak ma.
Noha rém egyszerű forgatókönyv szerint zajlik ez a horrorfilm, elég sok pénzbe kerül. És alaposan ránk tud ijeszteni. Ja, és nem csak egy film.
Elvileg. Mert úgy lett kitalálva, hogy nem igazán ellenőrzi senki.
A román tudás fellegvárának lakói kábé csak a nacionalista hőbörgés szintjén fejtik ki tevékenységüket. Amúgy köszönik, jól élnek, és szarnak az utókorra. Sabin Gherman írása.
Még december elsején átadnák, ha már egyszer Centenáriumi híd a neve.
Érdekes, hogy miközben Romániában drasztikusan csökkent a EU iránti bizalom, Magyarországon éppen most mutat növekedést.