jövőképtelenség
Szerző: Sabin Gherman
2018. május 29. kedd, 17:49
Bírni bírja, eddig is bírta. De hogy közben hova süllyed, ez jó kérdés. Sabin Gherman írása.

Két évvel ezelőtt, minden bűnünk ellenére, a térség éllovasai voltunk. Két évtizednyi bukdácsolás és sajátságos demokrácia után Románia olyan státusz felé haladt, amilyennel ritkán rendelkezett a történelemben: a kiszámítható, tisztességes, stabil partneri státusz felé. Igen, életszínvonalunk fényévekre volt a Nyugat jólététől, igen, Közép-Európához sem hasonlíthattuk magunkat, de a külpolitikában bizalommal tekintettek ránk. Ott ültünk a játékasztalnál.

Ez volt az egyetlen piros pont; amúgy az ismert zűrzavar, bozótos, a kerek pecsét mágiája.

Azoknak pedig, akik azt vetik a Cioloş-kormány szemére, hogy semmit sem ért el rövid mandátuma alatt, jó lenne, ha egy összebogozott és összegabalyított, majd újra összebogozott és a végtelenségig újra és újra összebogozott fonalgombolyagra gondolnának – ezt hagyták hátra az előző kormányok. És hogyan jutottunk idáig? Egyszerűen: mindegyik csak azért tartott életben állami cégeket és közhasznú vállalatokat és mindenféle ügynökségeket, hogy legyen hova elhelyezni a rokonokat és a párttagokat, klienseknek, haverokat; így dugul el rendszer, így válik a bürokrácia minden akadályává.

És amióta a szocialisták a nép távolmaradásával megnyerték a választásokat, minden a feje tetejére állt. Csakhogy ezúttal már nemcsak mi, románok vagyunk benne az örvényben. Úgy tűnik, hogy a demokrácia az egész civilizált világban alku tárgyát képező szeszéllyé vált. Miért rossz ez nekünk? Előtte

még volt, aki megrángassa az ingujjunkat, kaptunk egy-egy nyaklevest és félig önszántunkból,

félig kényszerből mégiscsak visszatértünk az euro-atlanti integráció projektjéhez. Úgy tűnik, ennek a világnak most már vége kezd lenni, a vezetők egyre korlátoltabbak, egyszerűen műveletlenek: nem elemzés van, hanem érzelem és ravaszság, nem könyvtár, hanem beszélgetős műsor.

Ennél sokkal rosszabb – mert nálunk mindig van ilyen – az, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) élén álló banda remekül érzi magát, szabadon mozoghat, visszatérhet a kezdeti rossz szokásaihoz, azokhoz az időkhöz, amikor Rodica Stănoiu (a Năstase-kormány igazságügy-minisztere volt – a szerk.) a pártgyűlésen kérdezgette, hogy melyik aktáknak adjon „zöld utat”. Már nincs, ki megrángassa az ingujjukat, az Európai Unió amúgy sem számított túl sokat a szocialistáknak, a NATO-val még óvatosak, mert egyrészt félnek az AEÁ-tól, másrészről pedig

a még szabadlábon levő, jogerősen elítélt Dragnea továbbra is reménykedhet abban, hogy szelfizhet egyet Trumppal.

Románia hamar elakad majd ezek vezetésével. Nem is tudja az ember, miben reménykedjen inkább: ha most kergetik el őket a kormányból, amennyi hülyeséget csináltak a szocialisták a törvényekben és az intézményekben, az újonnan érkezők a rendszerek újbóli reformjára kényszerülnek – márpedig ez időigényes és fájdalmas lehet, és az ostobák – sok van belőlük ebben az országban – nem a pészédéseken fogják számon kérni. Ha meg hagyod, hogy a saját fejük után kormányozzanak, akkor a Dragnea körüliek egy euró-Fehéroroszországot vagy Törökországot csinálnak ebből az országból, egyfajta fantomot, mely csak földrajzilag kacérkodik Európával.

Bár első látásra nem látszik, Románia most a saját történelmi esélyét teszi kockára – csakhogy ezúttal nem ászpókere van, hanem foul hand-je.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/26767
Bemutatta megingathatatlannak tűnő bizonyítékait a református egyház jogi képviselője, a csütörtöki bírósági döntés azonban teljes mértékben kiszámíthatatlan. Aztán Strasbourg következhet.
Kérdés: a kizárólag a lakók zsebét terhelő nagy homlokzatfelújítási kampány után mi lesz a graffitisekkel? Kitiltják őket? Járőrözni fognak a kedves városatyák? Na?
A mioritikus nemzeti mítoszokat élvezettel és szakértelemmel romboló román törtnész továbbra is kényelmetlen figura a nackórollert hajtó román gondolatvezérek számára.
Az ukrán nyelvű plakátok Ungvár, Munkács és Beregszász melletti főutak mentén jelentek meg.
Miután a Velencei Bizottság nyilvánosan is elkezdett aggódni a btk és az igazságügyi törvények módosításai miatt.
Az éppen zajló 4. Kolozsvári Zsidó Napokon hangzottak fel Eisikovits Mihály dallamai Laczkó Vass Róbert színművész előadásában, Nagy Gergő zongorakíséretével.
Ma még pompásan virítanak a gesztenyefák virágbugái a kolozsvári nemzeti színház oldalán. Október végén! De holnap már jön a hideg meg a zimankó. És az őszi tavasznak vége.
Ceaușescu a magyarok bőrén építgette a román nacionálkommunizmust, és reformok helyett szélsőséges nacionalizmussal takarózott, ahogy komolyabb válsághelyzetbe került.
Van remény? Erdély, a Partium és a Bánság szövetséget köt, hogy fejlesztési stratégiák terén bár, de leváljon a bukaresti bojárkormányról.
És ezzel még szinte semmit nem mondtunk a lesújtó kutatási eredményekről.
Ha tetszik, a mioritikus haza példásan bizonyított, már ami a rossz tanuló státust illeti. És a jelek szerint a tasli nem is fog soká késlekedni.
Határ a csillagos ég, persze, de itt az alapszükségletekről van szó.
Ötszáz éve is orvoshiány volt Erdélyben, nem csak ma.
Noha rém egyszerű forgatókönyv szerint zajlik ez a horrorfilm, elég sok pénzbe kerül. És alaposan ránk tud ijeszteni. Ja, és nem csak egy film.