harminc év
Szerző: Fall Sándor
2018. május 4. péntek, 11:03
A rendszerváltás szimbolikus pillanata még várat magára.

Meghalt Doina Cornea. Elment ez a kedves, apró, törékeny nő, akinek volt ereje szembefordulni Ceauşescuval és pribékjeivel, a bolygó egyik legidiótább és legkártékonyabb rendszerével. Közel harminc évet élt még az akkor rendszerváltásnak nevezett 1989 végi események után.

Egyre kevesebbet szerepelt a nyilvánosságban. Az 1990-es években gyakran lehetett látni a televízióban, hallani a rádióban, azonnal felismerhető vékony hangján mindig nagyon egyszerű dolgokat mondott, az igaz emberek ugyanis mindig nagyon egyszerű és gyakran kényelmetlen dolgokat mondanak. És Doina Cornea is mondott nem csak kényelmetlen, hanem – nagyon finoman fogalmazva – sokak által igencsak vitatott dolgokat, ám egyrészt a történelmi távlatok általában a hozzá hasonló embereket szokták igazolni, másrészt az vesse rájuk az első követ, aki szintén vállalta, hogy a Szekuritáté pincéiben leverjék a veséjét.

Mindig arról beszélt, hogy miként lehetne valahogy túllépni a 20. század második felének romániai pusztításain, hogyan lehetne visszatérni valamiféle normalitáshoz, méltányossághoz és szabadsághoz, és hogy a korábbi rendszert túlélő elemeket miért kellene végleg kiiktatni Románia politikai, társadalmi, gazdasági, szellemi életéből.

Aztán közszereplései ritkultak, azzal egyidejűleg, ahogy a társadalom kezdte elfelejteni a szocialista Aranykor nyomorúságát, ahogy a Ceauşescu-rezsim örökösei magukat demokratának álcázva magabiztosan megerősödtek az élet minden területén.

Most, 29 évvel Ceauşescu jelképesnek szánt halála után Doina Cornea távozása is szimbolikussá válik. Van ugyanis a rendszerváltásnak egy utolsó, szintén jelképes pillanata, amit már nem ért meg, pedig lehet, hogy megérdemelte volna. Bár ő egészen biztosan erőteljesen tiltakozott volna e felvetésre, de valahogy akkor lett volna kerekebb az ő története – és a mienk is – ha a dolgok a megfelelő sorrendben történnek. De hát így megy ez...

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/26468
És ezzel még szinte semmit nem mondtunk a lesújtó kutatási eredményekről.
Ha tetszik, a mioritikus haza példásan bizonyított, már ami a rossz tanuló státust illeti. És a jelek szerint a tasli nem is fog soká késlekedni.
Határ a csillagos ég, persze, de itt az alapszükségletekről van szó.
Noha rém egyszerű forgatókönyv szerint zajlik ez a horrorfilm, elég sok pénzbe kerül. És alaposan ránk tud ijeszteni. Ja, és nem csak egy film.
Elvileg. Mert úgy lett kitalálva, hogy nem igazán ellenőrzi senki.
A román tudás fellegvárának lakói kábé csak a nacionalista hőbörgés szintjén fejtik ki tevékenységüket. Amúgy köszönik, jól élnek, és szarnak az utókorra. Sabin Gherman írása.
Még december elsején átadnák, ha már egyszer Centenáriumi híd a neve.
Érdekes, hogy miközben Romániában drasztikusan csökkent a EU iránti bizalom, Magyarországon éppen most mutat növekedést.
Kisebbség-kisebbség, nem mindegy, hogy melyik? – gondolhatták az illetékesek.
Aztán jól megfenyegették pénzbírsággal az oktatási tárcát. Most biztos átgondolják.
A kedves kormány tejjel-mézzel folyó Kánaánt ajánl a nyugdíjasoknak. És a szükséges pénzt például az autópályáktól veszi el.
Sőt, megújulnak az istenházák Kolozsváron.
A tulajdonos azt ígéri, Erdély legszebb terasza fog működni a majdani szálloda udvarán.
Az önkormányzat nagy erőbedobással, a szállásadók csillagászati árakkal készülnek a Nagy Napra.