Gúnyolódva cáfolgat a Román Akadémia nagyromán elnöke

Amint arról beszámoltunk, Ioan-Aurel Pop (a Román Akadémia vadiúj elnöke, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem hírek szerint leköszönni készülő nagyromán és „magyarbarát” rektora) neve szerepel a Revista 22 által közzétett szekus besúgó listán.

Az elnök úr rögtön a lista közlése után tagadta, hogy besúgó lett volna. Aztán szombaton délelőtt gúnyos hangvételű bejegyzésben is reagált a „vádakra”. Tessék:

„Egyes romániai véleményformálók kijelentései alapján arra a következtetésre jutottam, hogy nekünk mindünknek, akik 1989 előtt éltünk és éretté váltunk azokban a szörnyű években, testileg vagy szellemileg meg kellene halnunk, folyamatosan térdepelnünk és meaculpáznunk kellene. Így is lehet. 

Én például elnézést kérek minden vádlómtól, amiért szándékosan 1955-ben születtem ahelyett, hogy Jó Sándor (I. Sándor moldvai fejedelem – a szerk.) kortársa lettem volna. Amiért három nyelven végeztem az óvodát (románul, magyarul, németül), mert így írta elő a „proletár internacionalizmus”, ahelyett hogy Londonban vágtam volna neki a gyermekkornak, angolul. Amiért „kitartóan kértem”, hogy pionír, KISZ-tag és kommunista lehessek ahelyett, hogy az antikommunista ellenálláshoz csatlakoztam volna, ahogy tette azt minden román. Amiért évfolyamelsőként végeztem a brassói 1. (Andrei Șaguna) Elméleti Líceumban ahelyett, hogy osztályismétlő lettem volna. Amiért a rövid katonaság mellett „döntöttem” volna ahelyett, hogy a militarizmus ellen tüntettem volna. Amiért a kolozsvári egyetemet választottam ahelyett, hogy az egyetemi börzék kínálatát kihasználva az Amerikai Egyesült Államokba vagy Németországba mentem volna. Amiért „követeltem” tanáraimtól, hogy a kolozsvári egyetem évfolyamelsőjévé tegyenek ahelyett, hogy szürke és névtelen diák maradtam volna. Amiért ragaszkodtam hozzá, hogy négy évig tanár legyek egy külvárosi ipari iskolában Kolozsváron ahelyett, hogy elfogadtam volna egy kutatói állást Oxfordban. Amiért párttag voltam, hogy elvégezhessem a doktori képzést ahelyett, hogy szerényen megmaradtam volna az alapfokozatnál. 

Folytathatnám ezeket az „amiért”-eket, de fölösleges. Engem és kortársaimat mindig is ostobáknak, tanulatlanoknak, félművelteknek, politikai trükközőknek, a marxista ideológia által fertőzötteknek, autohtonistáknak, protokronistáknak és nacionalistáknak tartottak. Következésképpen jelenleg úgy tekintenek ránk, mint igazi közellenségekre vagy, ha így nem is, akkor mint teljesen haszontalanokra, egy letűnt és a történelem által lenézett világ relikviáira. Generációm nagy részéhez hasonlóan úgy érzem magam, mint akit a katasztrofális kommunista korszak bemocskolt, amelyet mi is építettünk attól a pillanattól kezdve, hogy benne éltünk. Arra számítok, hogy Hodor úr (a Revista 22-ben megjelent besúgólista közlője és a cikk szerzője – a szerk.), a CNSAS (a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság – a szerk.) és egyéb (többé-kevésbé morális) fórumok a halálos ítéletünket kérjék.”

Hát, ez eléggé áldozati diskurzus. Egy dolognak viszont örülünk: a prof végre elismerte, hogy auohtonista, protokronista és nacionalista.