Mit csinál a film a színházban? Virtuális valóságot!

Radikálisan átélhetővé rendezte át a vérfertőző testvérszerelemről szóló, Ilegitim című filmjét Adrian Sitaru a Kolozsvári Állami Magyar Színházban.

 

Mielőtt még a kedves olvasó felhördülne, hogy már megint milyen erkölcstelen bugyrokba akarja a nézőit beletaszítani ez az elitista és dekadens kultúrintézmény, gyorsan eláruljuk, hogy

Azt viszont már a néző dönti el, hogy mikor honnan nézi az anya nélkül felnőtt, középosztálybeli család vacsoráit, viszonyait, hétköznapi de nagyon is súlyos morális konfliktusait: a közönség biztonságos távolságából, kívülről követi a helyben előadott darabot, vagy időnként felteszi a virtuális valóságot megjelenítő szemüveget, és kvázi beül a darabba. Vagy végig le sem veszi a VR-szemüveget (amit természetesen a színház biztosít, ezért az előadást egyszerre csak 70 ember tekintheti meg).

 

 

Az Illegitim szereplőinek egy része a sajtótájékoztatón: Imre Éva, Buzási András, Bács Miklós, Györgyjakab Enikő (igen, Rudi kutya is feltűnik majd a darabban) | Fotók: Biró István

 

Amilyen kíváncsiak lettünk a hétfői sajtótájékoztatón arra, hogy fog kinézni a más valóságokkal bővített, Illegitim című előadás, legalább annyira kíváncsiak a színészek és a rendező arra, melyik valóságot, melyik szempontot fogják majd választani a nézők. Mert az isteni szemszög kizárt: a cselekményt nem lehet egyszerre mindegyik szempontból követni. Az egyetlen legitim emberi erőfeszítés, amit megtehetünk, ha többször is elmegyünk megnézni a Illegitimet.

 

A vérfertőző szál ugyan eltűnt, de felerősödött az abortusz kérdése a darabban. A családfő ugyanis nőgyógyászként futott be szép karriert, így lett családi ház, orvosi, fizika- és filozófiaegyetem a gyerekeknek, vagyon és középosztálybeli státusz. A kommunista rendszerben viszont, amikor ez a karrier elindult, jelenteni kellett még a legitim abortuszokat is, ráadásul a darabban feltűnik még egy szereplő a tisztázatlan múltból, a ház állítólagos egykori tulajdonosa, aki most visszaigényli az épületet.

 

Hogy boldogul mindezzel az apa, az ambíciózus báty, a depresszív nővér és a legfiatalabb gyerekek, az egyetemista ikrek, akik már anya nélkül nőnek fel, és az eredeti filmben egymásba szeretnek? A dolgot nemcsak a család körül gravitáló házas- és élettársak és a múlt árnyai bonyolítják, hanem az is, hogy a kolozsvári előadásban két szereplőt is dupla szereposztásban játszanak, és nem biztos, hogy Hildát vagy Máriát ugyanaz a színésznő játssza a színpadon, mint akit a VR-szemüvegben látunk majd.

 

 

 

A nézőnek vélhetően azért nem lesz olyan nehéz dolga, mint a színészeknek. Szinte mindegyikük azt emelte ki a sajtótájékoztatón, mennyire fegyelmezetten és pontosan kellett játszaniuk egyrészt a forgatáson, amelynek felvételét követhetjük majd a VR-szemüvegekben, másrészt majd az egyes előadásokon, ahol tökéletes szinkronban kell lenniük az előre leforgatott felvételekkel, hogy a néző ne azt érezze, hogy csuklik a mátrix, amikor „valóságot” vált.

 

A virtuális valóság megteremtése érdekében a darabot többször is felvették egységes, zöld háttér előtt (erre kerül majd a virtuális díszlet) úgy is, hogy közben mondták a szöveget, úgy is, hogy csak tátogtak, úgy is, hogy közben hallották a már rögzített hangot, úgy is, hogy nem, és mindennek ugyanúgy, ugyanolyan tempóban kellett történnie, részletezte a sajtónak az apát játszó Bács Miklós. Eddig úgy vélte, hogy azt az egységet, amit a színész jelent a színpadon, a színházban nem lehet megbontani, de most megtapasztalta, hogy szét lehet szedni a színészt külön arcra, hangra, mozgásra, a gesztusokra, és az egész mégis össze tud állni szereplővé és előadássá.

 

 

 

Adrian Sitaru Bukarestben végzett rendezői szakon, és rögtön az első rendezése, a Valuri című, 2007-es rövidfilmje Locarnóban Aranypárduc-díjat nyert, és beválogatták a Sundance Filmfesztiválra. Azóta 25 filmet forgatott, köztük a nagyon sikeres Kalitkát vagy a Din dragoste cu cele mai bune intenții (Legjobb szándék) címűt, illetve az Ilegitimet. Ötödik nagyjátékfilmjét, a tavaly a torontói filmfesztiválon bemutatott Fixeurt nevezte 2018-ban Románia az Oscar-díjra.

Az illúziókeltés és az önbecsapás eszközével mindannyian élünk a mindennapokban, ezek a túlélést könnyítő eszközök, adott némi mankót az előadáshoz Adrian Sitaru rendező, aki egyébként nem akart túl sok részletet elárulni se a cselekményből, se a technikai megvalósításról. 

 

Hogy az Illegitim mennyire radikálisan szembesít az önbecsapással és más illúziókkal, kiderül a február 17-i bemutatón. Arra már nincs ugyan jegy, de az április végéig műsorra tűzött hat másik előadásra a jegymester.ro honlapon, illetve a színház jegypénztárában lehet belépőt váltani.