csákány a pulpituson
Szerző: Fall Sándor
2017. december 7. csütörtök, 16:36
Mit keresnének a bányászok 2017-ben a parlament előtt?

Aki nem hiszi, hogy a párhuzamos állam létezik, ma ismét meggyőződhetett az ellenkezőjéről. Mit párhuzamos állam, egyenesen párhuzamos világ! Márton Árpád örökös RMDSZ-képviselő egy párhuzamos univerzumban él, már csak amiatt is, hogy lassan 28 éve szemléli a külvilágot a képviselőház ablakain át, feltéve persze, ha onnan néha kinéz.

És hát nem csak kinéz, hanem lát is ezt-azt, legalábbis úgy tűnik neki, hogy lát is, most legutóbb bányászokat vélt látni a parlament előtt, pedig csak tüntetők voltak, akiknek – milyen szörnyű! – nem tetszett, hogy odabenn éppen hogyan módosítják az igazságügyi törvényeket a hírhedt 13-as kormányrendeletet kidolgozó Florin Iordache vezetésével.

Az, hogy Márton Árpád párhuzamos világban él, már régen sejthető, mivel már korábban, de mostanság is kijelentette, hogy nem érti, miért háborog a közvélemény a törvények módosítása miatt. És figyelem: nem arról van szó, hogy nem ért egyet a közvéleménnyel, hanem arról, hogy „nem érti”. Ez ugyanis azt jelenti, hogy nem érti, mi a gond azzal, ha jogelméleti csűrcsavarásba rejtjük a valóságot és hozzányúlunk például a hivatali visszaélés bűncselekményéhez.

A valóság pedig az – tetszik vagy sem –, hogy

Romániában a legtöbb, köztisztviselőt vagy választott tisztségviselőt érintő korrupciós ügy arról szól, hogy hivatali hatáskörrel való visszaélés formájában lopják el a közpénzt, iszonyú sokat.

És bármilyen módosítás, ami a vonatkozó jogszabályok előírásainak enyhítését eredményezi, joggal tekinthető a korrupció visszaszorítását akadályozó kísérletnek, még akkor is, ha a törvényi erély enyhülése csak járulékos következmény, nem előre megfontolt szándék eredménye. Ha pedig valaki ezt nem érti, akkor egy párhuzamos világban él.

Viszont az 1990. júniusi bukaresti bányászjárás emlegetése 2017-ben, állampolgárok békés utcai tiltakozása kapcsán olyan fokú valóságtévesztésre vall, amely legalább annyira összeférhetetlen a közképviselői, törvényhozói státusszal, mint Liviu Dragnea választási csalás miatti elítélése.

Súlyosbítja a helyzetet, hogy

Márton Árpád annak a PSD-nek az árnyékából bányászjárásozik, amelynek tiszteletbeli elnöke nem más, mint éppen az Egyetem-téri tüntetőket 1990-ben a bányászokkal szétverető Ion Iliescu.

És ennyi.

Nem lesz semmiféle következmény, akkor sem, ha Kelemen Hunor nemtetszését fejezte ki és elnézést kért Márton Árpád helyett. Pár nap múlva már nem fogunk emlékezni semmire, mivel egyrészt közeledik a karácsony, másrészt mi, erdélyi magyarok nem szoktuk számon tartani az ilyesmit, mindent lenyelünk, a választási kampányok körüli ígéretözön és zsarolás pedig biztosan hozza a 6,5 százalékot. Mert mi szeretjük becsapni önmagunkat és inkább egy másik párhuzamos univerzumba menekülünk, ahol mindig egység van, ahol soha nincs elszámoltatás, csak bólogatás.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/24370
Megkávéztatják a fáradt sofőröket az ünnepek alatt a magyar és román rendőrök.
Egyszerű matematika az egész: 210 ezer autóra alig 50 ezer parkolóhely jut.
Itt a lista, amelyiken ellenőrizheti, hogy az Ön települése köztük van-e.
Kolozsvár, Nagyvárad, Arad és Temesvár a hétvégén hivatalossá teszi koalícióját.
Ezt szokták mondeni azok a tökéletlen alakok, akiket a pártdinamika kulcspozíciókba juttat. Mindenki hibás, csak ők nem.
Amúgy Papp Attila Zsolt álnéven jár közöttünk. És bemutatták az új verskötetét Tengerkolozsváron, Vízierdélyben. Kicsit felugrottunk mellé a költői trámvájra.
Bő fél évvel később szóltak a magyaroknak is, hogy bonzsúr, alá lehet írni. Legfeljebb a Partiumra lett volna esélyük, de Románia győztesként azt is vitte.
Nem, kedves Olvasónk, ez nem vicc. De. Vagyis hát nem.
Még idén felavatják az új utasfelvételi részleget, de már készülnek az új terminál tervei is.
Az nem úgy van a gyulafehérvári nyilatkozatban, ahogy le van írva. Ja, a rendkívül okos szerző nagy tisztázási igyekezetében összekeveri a szemiotikát (jeltan) a szemantikával (jelentéstan).
Hiába esküdözött a FCSB főjuhásza, hogy őt nem győzhetik le a magyarok a centenárium alkalmából.
Párhuzamos valóságokat szül a kisebbségi jogok kérdése Erdélyben. Abban azonban mindenki egyetért, hogy csak papíron léteznek.
A klasszikus dió-alma-mogyoró már a múlté, manapság sokkal rafináltabb meglepetések terhelik a Mikulás zsákját és a szülők pénztárcáját.