Kultúrsokk
Szerző: Horaţiu Pepine
2017. április 25. kedd, 18:53
A történelmi ellenségek kulturális sikereivel szembeni tisztelet a jó irány. Horațiu Pepine írása.

A Képviselőházban 10 nappal ezelőtt megszavazott egyik törvény arra kötelezi a jelentős számú magyar lakossággal rendelkező régiókban lévő kórházakat, hogy magyarul tudó egészségügyi személyzetet is alkalmazzanak. Az az érdekes, hogy bár az ellenzék is megszavazta a törvényt, utólag több PNL-s (Nemzeti Liberális Párt – a szerk.), PMP-s (Népi Mozgalom Párt – a szerk.) és USR-s (Mentsétek meg Romániát Szövetség – a szerk.) képviselő óvást nyújtott be az Alkotmánybíróságnak (CCR), lényegében arra hivatkozva, hogy a törvény egy liberális állam szemszögéből nézve elfogadhatatlan különbségtételeket tesz. Az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor demagógiával és magyarellenességgel vádolta meg őket: „A PNL, az USR és a PMP alkotmánybírósági óvása a kisebbségekkel szembeni ellenséges viselkedést képvisel. Érthetetlen a PNL, az USR és a PMP viselkedésének hirtelen megváltozása és következetlensége”.

Ha belemegyünk a jogi részletekbe, akkor a végén már semmit sem fogunk érteni. Azt azért el kell mondani, hogy az EU-csatlakozás előkészítésének időszakában elfogadott román törvények – általános megfogalmazásban – egy sor kedvezményt írnak elő a nemzeti kisebbségek számára ott, ahol a lakosság legalább 20 százalékát teszik ki. A küszöbről nagy vita volt annak idején, mert

éppen egy olyan város maradt ki belőle, mint Kolozsvár,

melynek a múlt évszázad második felében bekövetkezett demográfiai változása jelentősen lecsökkentette a magyar lakosság arányát, holott az korábban többségben volt. Ez a magyarázata annak, hogy miért éppen a történelme során a magyar kultúrához annyira szorosan kötődő Kolozsváron nincsenek kétnyelvű feliratok. A román törvényalkotó úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja a kérdés történelmi dimenzióját és csak a jelenlegi etnikai struktúrát veszi figyelembe.

Ez a megközelítés azonban odavezet, hogy teljesen értelmezhetetlennek tűnik a város kulturális öröksége. Gheorghe Funar adminisztrációjának korszakában a város központja olyan régészeti ásatások terepévé vált, melyekkel 2000 évvel ezelőtti, a római korszakhoz tartozó leleteket akartak újra napvilágra hozni, hogy azokkal homályosítsák el a XIV. századi katedrálist és némileg minimalizálják jelenlétét. Bár a következő adminisztrációk, szerencsére, lezárták az ásatási helyszínt, felfogva, hogy ez hibás irány, mégis tovább folytatták annak a szerepnek a kisebbítését, melyet a magyarok a város felépítésében betöltöttek. Még a volt Bolyai Tudományegyetemen (a jelenlegi Babeş–Bolyai Tudományegyetemen) sem lehet feliratot találni alapítói nyelvén. Ez furcsa és különösen az a meglepő, hogy a város művelt románjai nem fogják fel, éppen maga a kultúra kötelezné őket a magyar feliratok elfogadására. A politika erőviszonyok kérdése, és a románok e téren letették a garast, de

a kultúrának az az erénye, hogy megfoghatatlan kritériumok szerint rendezi újra a dolgokat.

Végül szigorúan a törvény témájára visszatérve, az a lakosság ötödének kritériumán kívül a legalább 5.000 főnyi magyar lakos meglétét is előírja. Ez az új elem, és ugyancsak ez a botrány forrása is. A liberálisok és a többi ellenzéki előbb megszavazták a törvényt, majd ráébredtek, hogy olyan kritériumot fogadtak el, melynek értelmében – lassan-lassan – Kolozsváron és más olyan területeken is elkezdene a törvény a kisebbségben lévő magyarok javára dolgozni, ahonnan az utóbbi évtizedekben a magyarok fokozatosan megkezdték az elvándorolást. Gyakorlatilag kerülőúton visszatérünk a két évtizeddel ezelőtti vitákhoz.

Nem tudjuk, hogy mi a magyarok véleménye a kérdésről, abban az értelemben, hogy nem tudjuk megtapasztalni azt a történelmi érzést, mely őket szembeállítja és mégis összeköti a románokkal. Ezzel szemben javaslatot tehetünk arra, hogy egy, a múlt évszázad harmadik évtizedében történt epizódból kiindulva

mit kellene a többségben lévő románoknak tenniük.

Az erdélyi románok 1918 után, természetesen egy rendkívüli nemzeti győzelemből fakadó lelkesedés hatása alatt, megkezdték a régi intézmények felszámolását és új, román intézmények felállítását. A Bolyai Tudományegyetem is a célkeresztjükbe került. Az erdélyi románizmus egyik jelentős harcosa, Onisifor Ghibu a visszaemlékezéseiben elmeséli, mennyire fel volt háborodva, hogy – többek között – Nicolae Iorga határozottan ellenezte a magyar tudományegyetem felszámolását, arra hívva fel az erdélyiek figyelmét, hogy még nem rendelkeznek olyan intellektuális forrásokkal, melyek alapján a magyar intézménnyel legalább azonos szinten lévő román egyetemet hozhatnának létre. Ugyanez volt a véleménye a bukaresti kormány tagjainak is, akik mind Nyugaton végezték tanulmányaikat. A román politikai elit akkor felfogta, hogy a román nemzeti győzelem legitimitása nem nyerheti el a világ szemében a teljes elfogadottságot, ha a románok egy régi civilizáció lerombolóiként mutatkoznak meg. Következésképpen annak az epizódnak az a tanulsága, hogy a történelmi ellenségek kulturális sikereivel szembeni tisztelet a jó irány, mely nemcsak a világ elismerését szavatolta, de a saját kulturális emancipációt is.

Bár azóta sok minden megváltozott, továbbra is a – többek között magyar – történelmi örökség iránti tisztelet a helyes irány. Márpedig ha a mai román politika képes ezt alaposan megérteni, akkor meglehet, hogy a részletkérdésekre is képes lesz majd jobb megoldásokat találni.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/20838
Elege van abból, hogy az RMDSZ összejátszik a PSD-vel.
A félidőben még kiesésre álló címvédő a vb eddigi legjobb meccsén fordítani tudott a svédek ellen. Tunézia esélyei gólzáporos meccsen szálltak el, Dél-Korea túl későn lőtt gólt.
Andreas Wolter a Kolozsvár Pride meghívására érkezett, Boc-ék inkább leléptek Kínába.
Utakat, magánházak udvarait, magasfeszültségű hálózatokat, vezetékeket vert el az eső.
A Kolozs megyei önkormányzat turisztikai és kulturális rendeltetést szán az épületnek.
Szerbia egy félidőn keresztül továbbjutónak számított, de most brazilverésre van ítélve.
Utakat! Villamosítást! Iskolákat! Gyárakat! Városiasítást! Megyésítést! Fogyasztást! De milyen áron?
Egyes román sajtólátnokok már azt vizionálják, hogy hamarosan a bukaresti parlamentben is magyarul fognak beszélni.
Amikor ugyanis első alkalommal verték fejbe a bírói kalapáccsal, bizony megtette, amit ilyenkor tenni szokás.
Van egy jó hír, meg egy rossz hír Románia számára. Egyéni fogyasztásban legyőzte a magyarokat. Na de vajon miért? A válaszban ott a rossz hír.
Civilek tüntetnek hetek óta minden csütörtök reggel a kolozsvári PSD és RMDSZ székháza előtt. Elmentük a szövetség Majális utcai ügyvezető elnöksége elé és megkérdeztük a demonstrálókat: mi ellen tüntetnek?
A: két hét fizetett szabadságot. B: egy terepjárót. C: három és fél év letöltendőt.
Folytatódik a Roboszkóp, Laczkó Vass Róbert elmélkedős sorozata.
Videóbírós döntetlen, hősiesség és súlyos alázás folyt ma a vébén. Messit egyszerűen eltüntették.