Filóztál már azon, miért Marianum a Filó?

Egy elit katolikus leányiskola elit apácák indította története akkor is izgi, ha nem érted a kolozsvári szlenget.
Hirdetés
A kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkara, a Filó generációk óta egyet jelent az egyetem Horea úti épületével. Lassan hetven éve tartanak benne egyetemi kurzusokat, a bölcsészkar volt a legutolsó, amely ide települt.
 
Bár eleve tanintézménynek épült, az egyetem csak az államosítás után költözött be. A Hübner Jenő tervei alapján 1910-11-ben épült Marianumot 1911 decemberében szentelte fel Majláth Gusztáv püspök, mégpedig katolikus leányiskolaként. 35 évig működött benne a leányiskola, az egyetem már kétszerannyi ideje él benne, de a Marianum név még mindig közszájon forog.
 
Azért Marianum, mert a Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek rendjéhez tartozó apácák oktattak és neveltek benne több generációnyi erdélyi lányt – tudtuk meg Fodor György piarista konfrátertől múlt héten, amikor az épületet örökbefogadó Brassai Sámuel Elméleti Líceum diákjai nyilvános bemutatót szerveztek róla – hol máshol, mint a bölcsészkar Brassai termében. 
 
Fodor György a katolikus leányiskola szellemiségéről, a Brassaiban történelmet oktató Vajnár János Zsolt az egyetem történetéről beszélt, legtöbbet viszont azt a három idős hölgyet faggattuk, akik annak idején a Marianumba jártak.
 
Fodor György a Marianum egyik emlékkönyvével
 
Fodor György a Marianum egyik emlékkönyvével | Fotók: Szabó Tünde
 
Az iskolát Hirschler József, egy filozófiában és művészetekben rendkívül jártas kanonok, pápai prelátus alapította és igazgatta 1936-ban bekövetkezett haláláig. Utána is a Marianum igazgatója a Kolozsvár-Belváros plébánia vezetője volt.
 
Az iskolanővérek emberségre, keresztény felfogásra és életmódra, nemzettudatra és az anyanyelv ápolására helyezték a hangsúlyt – sorolta a konfráter azokat az értékeket, amelyeket az iskola hivatásának tartott továbbadni. Tanórák után rendszeresen a zene védőszentje után Szent Cecíliáról elnevezett kórusban énekeltek a diákok, a karvezetőt is Cecília nővérnek hívták.
 
Az iskola visszaszorulása 1944. július 2-án kezdődött, amikor a szövetségesek állomási bombázásában találat érte a Marianum épületét. A Katolikus Státus úgy döntött, hogy öt osztályt a fiúkat oktató piarista főgimnázium fogadjon be. Közös összejövetelek korábban is voltak, de koedukált iskolára nem volt példa.
 
A Státus igazgatótanácsi ülésén az is elhangzott, a koedukáció lehetetlen, és eleve kudarcra van ítélve – avatott be már levéltári részletekbe Vajnár János történész. A legfontosabb ellenérv pedig az illemhely közös használata volt. Ennek ellenére az osztályok átköltöztek.
 
A piarista öregdiákok bátorítására alakult meg 1989 után a volt marianumista diákok baráti köre, a kettő aztán összeolvadt, mesélte Fodor György. A dolognak azért van jelentősége, mert ezeknek a baráti köröknek köszönhetően tudtak megmenteni néhány tárgyi emléket az iskolákból. Például ezt a Mária-szobrot, amely a Marianum nővéreinek kápolnájában állt:
 
A Mária-szobor a Brassais diákokkal
 
Ezt az oktatórendet négy éve már Boldogasszony Iskolanővéreknek hívják. Két Boldogasszony nővér él jelenleg Erdélyben, eleinte Szovátán egy kis házban laktak, majd építettek egy közösségi házat, amely most szintén a Marianum nevet viseli, és ahol ének-zenét tanítanak a Kodály-módszerrel, mert mindketten zenetanárok, mondta el Fodor György. A konfráter történelmi jóvátételnek nevezte, ha a Marianum épülete visszakerülne nemcsak a közösségi emlékezetbe, hanem egyházi tulajdonba is.
 
A közösségi emlékezet még egyéni emlékezetként is működik: három volt marianumos diák eljött a beszélgetésre, hogy meséljenek arról, 
 

milyen volt ebbe az iskolába járni. 

A Marianumban elemi iskola, nyolc osztályos gimnázium és nyolcosztályos, alsó- és felsőkereskedelmi iskola is működött. Ez utóbbi a mai középiskolánál magasabb, egyetemnél alacsonyabb képzést nyújtott. 1940 után az alsó kereskedelmi iskola átváltozott négyosztályos polgári iskolává – tisztázta számunkra Demeter Enikő, aki 1946-ban érettségizett a Marianumban. 
 
Mindenki leérettségizett az osztályban, válaszolta a sikeres érettségi arányát firtató kérdésre, mert nagyon kellett tanulni. A gimnáziumi és a kereskedelmi iskola érettségije egyenrangú volt, egyedül orvosi és mérnöki pályára nem lehetett sima kereskedelmi érettségivel lépni. Akik szerettek volna, azok különbözeti vizsgát tettek le.
 
Nemcsak apácák, hanem világi tanárok is tanítottak. Az oktatás nyelve a magyar volt, de Demeter Enikő visszaemlékezése szerint román, német és zsidó diákok is jártak a Marianumba, ahol nem dívott a megkülönböztetés. A más felekezetű bentlakókat vasárnap elengedték a protestáns istentiszteletekre. A nappali tagozaton a kötelező tanórák ingyen jártak, a nyelvórákért, hangszeroktatásért külön kellett fizetni.
 
Demeter Enikő mesél
 
Demeter Enikő
 
A kolozsvári diákok bejártak, az Erdély más településeiről ide érkezők az 1916-ban felszentelt bentlakásban laktak. Az elitnek számító iskolában és a bentlakásban szigorú rend és szabályzat volt érvényben. Kötelező volt a matrózblúzos és masnis egyenruha, a sötétkék rakott szoknya, fekete harisnya, fekete cipő, M betűs Marianumos sapka – ha selyemharisnyában vagy más színűben jelent meg a diák, be se engedték az iskolakapun. Az egyenruha eltérő kiegészítőket tartalmazott az alsósok és a felsősök számára. A tornaórákat és a tornaünnepélyeket fekete nadrágszoknyában tornázták végig. Nem volt olcsó mulatság oda járni, a szegény diákokat viszont ösztöndíjjal segítette az egyház.
 
150-en voltak bentlakók, mesélte Demeter Enikő, és három nagy teremben tanultak délután négytől este hatig. Ezekben a tanulótermekben kellett tartaniuk a tanszereiket, onnan vették el reggel. Egy átlagos tanítási nap fél hétkor, a katolikusok számára kötelező misével kezdődött, eközben a református diákok tanultak. A mise hétkor ért véget, utána 20 percig a tanulószobákban készültek az aznapi órákra, fél nyolctól reggeliztek.
 
Nyolckor kezdődtek a tanórák, egy óráig tartottak, kettőig zajlottak a kóruspróbák. A kintlakók ekkor hazamentek, a bentlakók háromig ebédeltek, négyig sétálhattak, játszodhattak az udvaron. Négykor kezdődött a silentium, fél hétkor kaptak vacsorát, utána még egy órát lehetett tanulni. Fél kilenckor a kicsik, kilenckor már az érettségizők is mentek lefeküdni. Persze zúgolódtak, mesélte …, de reggel ötkor, az ébresztőkor fel tudtak kelni, és friss fejjel tanulni. Vasárnap vitték őket színházba, operába, kiállításokra, és sokat kirándultak. A vallási csendes napokon sokat imádkoztak, olvasták a bibliát és szentbeszédeket, a diákok egymással nem nagyon beszélgethettek.
 
A Marianum egyenkalapja
 
A bentlakóknak küldhettek otthonról csomagot, ebből tízóraizhattak, de be kellett adják a közösbe, nem tarthatták a saját fiókjukban. Ezért amikor megkapták, inkább szétosztották és megették, mint hogy beadják az apácák felügyelte kamrába. Ezzel együtt hálásan emlékeznek az apácákra, akik fegyelemre, szeretetre, hűségre és becsületre nevelték őket, mesélte Demeter Enikő, például megértéssel fogadták, amikor a 16-17 éves lányokat várta a gavallérjuk a kapunál. Sétálni viszont csak együtt és apáca felügyelete alatt mehettek a marianumosok.
 
1944-ben az anyaországi apácák visszamentek Magyarországra, az erdélyiek egy része hazament a családjához, vagy elhelyezkedett, ahol tudott. Akiknek nem volt civil ruhájuk, azoknak a végzős diákok adtak polgári ruhadarabokat. Távoztukkal és a kommunista hatalomátvétellel lazult valamelyest a hangulat, de a fegyelem és a szorgalmas tanulás megmaradt, mondta Demeter Enikő.
 

A Marianum mint épület immár hosszabb, egyetemi történetét

Vajnár János Zsolt ismertetette. A második bécsi döntés után, 1940-ben az 1872-ben alapított Ferenc József Egyetem visszaköltözött Szegedről, ahova a Budapest (1919) érintésével 1921-ben került. Kolozsváron akkor már működött a Ferdinánd király román egyetem, de az nem maradt itt, előbb Szebenbe, majd Temesvárra költöztették. 1944 után visszakerült Kolozsvárra, így a városban két egyetemi képzés működött párhuzamosan. A Ferenc József nevet a hatóságok nem engedték használni, 1945-ben hivatalosan Bolyai Egyetemként hozták létre az utódját.
 
Vajnár János Zsolt
 
Vajnár János Zsolt történelemtanár
 
A tanári kar nem volt hajlandó elmenekülni Kolozsvárról, az óvóhelyen nyitották meg az 1944/45-ös tanévet, amelynek végén román királyi rendelettel megszüntették a Ferenc József Tudományegyetemet. Tulajdonképpen a Szegedi Tudományegyetem a másik szellemi örököse, címerében ma is szerepel Kolozsvár hagyományos városi címere a három kaputoronnyal. 
 
1944-45-ben még zajlottak a béketárgyalások, a szovjetek csak a békeszerződések aláírása után, 1947-ben adták át Erdély teljes irányítását a román közigazgatásnak. 1947 végén a román kommunisták lemondatják Mihály királyt, ’48 legelején kikiáltják a népköztársaságot, és meghozzák azokat a törvényeket, amelyek szentesítik az addig már végrehajtott intézkedéseket. 
 
A ’48-as alkotmány tiltja be például a felekezeti iskolákat, az év közepén meghozott törvény az egyházi tulajdon elkobozását mondja ki, a Marianumot így jogilag is felszámolták. 1949-ben pedig feloszlatták az összes szerzetesrendet. A szerzetesek, apácák választhattak aközül, hogy hazamentek, vagy teljesen más pályát választottak, vagy folytatták tanári munkájukat azzal a feltétellel, hogy levetik az egyházi viseletet.
 
A Marianum őrei
 
A Marianum öregdiákjai, jelenlegi őrei a Brassai líceumból és felkészítő tanáraik
 
Közben a két egyetem nem igazán fért meg egyetlen épületben, így a Bolyai Egyetem 1948-ban átköltözött a Marianum épületébe, itt működött 1959-ig. Kezdetben nem is a bölcsészkar, hanem a történelem- és a földrajszak. Az 1956-ot követő megtorlások részeként 1959-ben egyesítették a román tannyelvű Victor Babeş Tudományegyetemmel, de mivel az ezt szentesítő kormányhatározat nem jelent meg az akkori hivatalos közlönyben, az így létrejött Babeş-Bolyai Tudományegyetemnek tulajdonképpen nincs nyilvános alapító okirata. Viszont azóta működik a bölcsészkar a Marianum épületében.
 
A felvételiken egyre kevesebb magyar tannyelvű helyet hirdettek meg, de az egyetem össz diáklétszáma is durván lecsökkent a  Ceaușescu-korszakban: a legnépesebb évben, 1971-ben 14 438 hallgató tanult az intézményben, az 1989-90-es tanévben már csak 3007. 1992-re indította be az időközben megszüntetett karokat, a ’90-es évek közepén pedig beindult az egyetem eltömegesedése, új karok jöttek létre. A 2000-es években az egyetem újonnan épített vagy vásárolt épületekkel gyarapodott, az ikonikus Marianum egyike lett a BBTE városban szétszórt épületeinek, de kívülről továbbra is az egyik legreprezentatívabb.

Hirdetés