A hamis hírekkel való foglalkozás ugyanolyan óvatosságot igényel, mint a meghatározásuk. Amikor a fősodorhoz tartozó média horoszkópokat közöl vagy komolyan veszi a homeopátiát, nehéz azt mondani, hogy a kitalált tényeken és hamis érveken alapuló Kreml-párti álláspontokat be kellene tiltani. Ahogy a szabad választások meglétével együtt jár, hogy az ember néha veszíthet, ugyanígy, a szabad társadalom tagjaiként

szembesülnünk kell az elítélendő vagy rosszul végiggondolt véleményekkel is.

Következésképpen a Nyugattal szemben indított orosz informatikai támadások miatt aggódók számára érthető, hogy gondosabban elemezni kell azokat, akik az üzenetek mögött rejtőznek. Vegyük, például, a CGS Monitor honlapot. Első látásra érdekes forrásnak tűnik. Hihető küldetést fogalmaz meg: az amerikai külpolitika alapját képező változatos vélemények elemzése. A honlapnak komoly szakértői vannak és nagyon változatos anyagokat közöl.

Ennek ellenére valójában egy siralmas hamisítvány. Brian Mefford, az Atlanti Tanács egyik kijevi szakértője azzal szembesült, hogy a CGS szakértői között szerepel, tudta és beleegyezése nélkül. A honlapon szereplő egyetlen kapcsolati lehetőségen, egy elektronikus levélcímen keresztül panaszkodott. Semmi sem történt, nem kapott semmilyen választ. A honlapon szereplő más személyek is egy kibernetikai emberrablás áldozatainak bizonyultak.

A CGS Monitor által közölt üzenetek

részben lopottak, részben tudatosan eltorzítottak.

Valódi szakértők olyan anyagok szerzőiként jelennek meg, melyeket nem ők írtak.

Mefford úr úgy hiszi – és ebben egyetértek vele –, hogy a Kreml egyik propagandaakciójáról van szó. Az általános hatás az, hogy a Nyugatot kétszínűnek, dekadensnek és fenyegetőnek kell bemutatni. Az eredeti anyag nyelvezete olyan fogalmazási hibákat tartalmaz, amilyeneket általában angolul jól, de nem tökéletesen tudó oroszok követnek el.

A CGS Monitor megdöbbentő hasonlóságot mutat más honlapokkal. 2006-ban megvizsgáltam egy másikat is, mely Nemzetközi Tanács a Demokratikus Intézményekért és Államszuverenitásértnek (ICDISS) nevezte magát. Ez az állítólagosan washingtoni véleménygyártó csoport Transzdnyeszter, egy oroszok által támogatott el nem ismert államocska, valójában egy moldovai szeparatista régió ügyét képviselte. Az ICDISS is ellopta egyes ténylegesen létező szakértők nevét, akiknek olyan tanulmányokat tulajdonított, melyeket azok nem írtak meg és melyeket vonzó és látszólag meggyőző módon mutatott be.

Hasonlóan járt el a (mára kimúlt) Tiraspol Times, egy állítólag a transzdnyeszteri fővárosban kiadott újság is. E sikamlós honlap mögött (mely szintén a propaganda, hamisítvány és lopás keveréke) nem állnak a valóságos világból származó nevek.

Tíz évvel később az ilyenfajta oldalak sokasága van jelen a térképen: az orosz hackerek által a Demokrata Párttól lopott anyagok közül sokat a DCLeaks, egy származását az internet intrinszek névtelenségét kihasználva elrejtő honlap közölte. Honnan tudhatná egy egyszerű internethasználó, hogy az ilyenfajta megjelenések hamisak?

Az egyik teszt az lenne, hogy meg kell nézni,

a honlap tartalmaz-e a valódi világban létező kapcsolatokat.

Egy utca, egy telefonszám és a tartalomért felelős személyek neve mind a jóhiszeműség bizonyítéka (és egyes országokban ez a törvény által előírt feltétel is). Hiányuk biztos jele az átverésnek.

Egy másik teszt annak megvizsgálása lenne, hogy internetes bejegyzésük dátuma – ezt a Whois-on végzett egyszerű keresés elárulja – nyilvános és valós-e. Az intimitás után sóvárgók nyugodtan megmaradhatnak a névtelenség köpenye alatt, elrejtve a nevüket és a címüket és készpénzzel fizetve ki „online” létezésük költségeit. De nem várhatják el, hogy ugyanolyan hitelességnek örvendjenek, mint azok, akik láthatóak szeretnének lenni és azt akarják, hogy számítsanak.

Elég komoly teszt az, ahogy egy honlap a hibáit kezeli.

Általában véve az újságírás, az egész szerkesztési politika, sajnos, esetenként ténybeli tévedésekkel jár. Kérdés az, hogy mit teszel ilyen helyzetben. Elnézést kérnek, kijavítják és tisztázzák a hibát? Vannak cáfoló vagy panaszlevelek? Ezek kezelése eltérő lehet, de ha mindezek hiányoznak, akkor ez a rosszhiszeműség és a téves információk biztos jele.

Keressenek például „bocsánatkérést”, vagy „tisztázást” az RT-n (Russia Today – a szerk.), a Kreml fő angol nyelvű propagandaportálján, és semmit sem fognak találni (bár azért találtam egy bocsánatkérést, melyet még 2012-ben a Tasers cégnek, egy bénító fegyvereket gyártó vállalatnak címeztek). Mint ahogy panaszra sincs semmilyen lehetőség. A BBC honlapja könnyen elérhető oldalt tartalmaz, mely részletesen beszámol több tíz panaszról és arról, ahogy ezeket rendezték.

A nagy kérdés az, hogy miként kellene alkalmazni ezeket a teszteket. A legtöbben a Google-on, Twitteren vagy Facebookon megjelenő hivatkozásokra kattintva szerzik be az információkat. Gyakran nincs idejük tovább kutakodni az oldalon, hogy megállapítsák a hitelességét.

Tehát

az információk tisztasága elsősorban továbbra is a nagy technológiai cégek felelőssége marad.

Ezek már elkezdték a jó munkát azzal, hogy eltávolítják a számítógépünket vírusokkal megfertőzni képes oldalakat. Például, ha egy olyan hivatkozásra kattintunk, mely megpróbálná ellopni a bejelentkezési nevünket és a jelszavunkat, a Google Chrome böngészője vörös képernyőt jelenít meg a „Phishing attack ahead” felirattal.

Ezek a cégek azt is felismerték, hogy nem kerülhetik el az erkölcsi döntéseket sem. Ha a Google-on arra keresnénk rá, miként lehetünk öngyilkosok, a találati lista elején nem a rendelkezési módszerek szerepelnek, hanem a Samaritans telefonszáma. A holokauszt megtörténtére vonatkozó kérdésre nem a náci mítosz hirdetője az első elérhető válasz. Ha ingyenes gyermekpornóra keresünk, a visszaélések áldozatául esett gyermekekről szóló képek terjesztése miatt letartóztatott és bebörtönzött személyekről szóló beszámolókat kapunk.

Most ezeket a megközelítéseket kell ötvöznünk. A Google-nak és a többi cégnek automatikusan alkalmazniuk kell a fentebb felsorolt három tesztet a honlapok esetében, és figyelmeztetniük kell az azokat meglátogatni tervező felhasználókat. Ez nem cenzúra: aki továbbra is fel akarja keresni a CGS Global (itt valószínűleg szerzői elírás van – a szerk.) oldalt, az továbbra is megteheti. De tudni fogja, hogy nem egy valódi oldalról van szó, amely elrejti a kilétét, sohasem kér elnézést és a tévedéseit sem javítja ki.

Nem tudjuk és nem is akarjuk megakadályozni az embereket abban, hogy hamis híreket olvassanak, ha azt akarják. De figyelmeztethetjük őket a fogyasztott anyag minőségére.

Románra fordította: Mihaela Danga

Az alcímeket a szerkesztőség adta.