Amint arról beszámoltunk, múlt pénteken Klaus Iohannis elnök Târgu Jiuban (Zsilvásárhely) járt, és a polgármester meghívására ellátogatott a központi parkba, ahol komótosan helyet foglalt Constantin Brâncuși A hallgatás asztala című híres köztéri szobrának egyik elemére, egy székre. Tette ezt annak ellenére, hogy a közelben ott volt az alkotáshoz való hozzáérést tiltó tábla. Sőt, az elnök még fotózkodott is egy jót. 

Az eset villámgyorsan botránnyá dagadt. Ám Románia elnökét mintha megihlette volna A hallgatás asztalánál való üldögélés: hallgatásba burkolózott, ahányszor csak nekiszegezték a kérdést az esettel kapcsolatban. Aztán a szerdai napon végre megszólalt Klaus Iohannis. És ezt mondta: „A polgármester társaságában voltam, aki nagyon is egyetértett a dologgal, nem látott benne semmi problémát. Ennek az egész történetnek kampányszaga van. (…) Ha Brâncuși nem akarta volna, hogy az emberek leüljenek azokra a székekre, valószínűleg nem egy nyilvános parkban helyezi el az alkotást, hanem egy múzeumban.”

Megfontolt válasz, kétségtelen. A kérdés azonban továbbra is az, hogy mi a tiltótábla értelme, ha egyszer bárki leülhet a szoborra? Vagy a leülés csak államelnökök esetében bocsánatos bűn?