A tusványosi MIT sátor csütörtök kora délután szinte zsúfolásig megtelt, talán az érzékeny témák okán. Bár a meghívottak számát tekintve (8) ugyancsak kevés idő jutott egy-egy beszélőre.

Soroljuk is: Varga-Bajusz Veronika ifjúsági főosztályvezető, Böröcz László, a Fidelitas elnöke, Dobsa István, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ifjúsági Szervezetének elnöke, Antal Lóránt, a Magyar Ifjúsági Értekezlet elnöke, Tőke Ervin, a MINTA elnöke, Nacsa Lőrinc, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnöke, Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség főtitkára, Barthel-Rúzsa Zsolt, a Századvég Alapítvány elnöke. Ha ehhez hozzácsapjuk Tussay Szilárdot, az Ifjúsági Keresztyén Egyesület programigazgatóját, aki moderátorként ült a hosszú asztalnál, akkor máris kilenc emberről, kilenc álláspontról, kilenc (világ)nézetről beszélünk. Szerencsére a meghívottak gyakorlatilag minden témában egyetértettek, ami a lényeget illeti, ezért ellenvélemény hiányában igen gyorsan pörögtek a hozzászólások.

És akkor nézzük a témákat meg a kommentárokat, sorjában.

1. Itthon vagy külföldön

Azzal semmi baj nincs, hogy a magyar fiatalok elmennek a Kárpát-medencéből, messze idegenben tanulnak, tapasztalatot szereznek, aztán hazajönnek, és a hazájukban, szülőföldjükön kamatoztatják a szerzetteket. Sőt azzal sincs semmi baj, ha egzisztenciális meggondolásból egy időre külföldre mennek dolgozni. Viszont ahhoz, hogy a fiatalok visszatérjenek, és itthon alakítsanak ki maguknak élhető életet, az édes otthonnak is fel kell zárkóznia Európához, gazdasági szinten.

E tekintetben sajnos Kárpátalja különösen súlyos helyzetben van. Tekintettel az utóbbi két év háborús környezetére, a kárpátaljai fiatalok jövője talán a leginkább veszélyeztetett. Ha nem sikerül a helyi gazdaságot valamiképpen felélénkíteni, akkor Kárpátalja gyakorlatilag elveszett. A legfontosabb cél a fiatal vállalkozások támogatása, amit a magyar kormány meg is tesz.

Fel kell adni az olyan sztereotípiák reflex-szerű ismételgetését, mint az „itthon minden rossz”. Gondoljunk bele abba is, hogy az életszínvonal és az életminőség között lényeges különbség van. Lehet, hogy egy polgár több fizetést kap, ha külföldön dolgozik, viszont itthon vannak a barátai, rokonai, itt a múltja, itthon ismeri az utcasarkokat. Nem kell az itthon maradáshoz londoni szintű bér. Csak annyi kell, hogy egy fiatal meg tudja tervezni a jövőjét. Jelenleg ezen a téren van a legtöbb feladat. 

Székelyföld esetében a dilemma egyetlen feloldása maga az autonómia. Mert alig van ma olyan család Székelyföldön, amelynek ne lenne legalább egy tagja külföldön. És ha ez így megy tovább, akár demográfiai katasztrófa is lehet belőle.

Magyarország nem azért lépett be az Európai Unióba, hogy valamilyen brüsszeli hivatalnok megmondja nekünk, mekkora legyen a sörünkön a hab. Hanem azért, hogy a fiatalok menjenek, tanuljanak, dolgozzanak, határok és gátak nélkül. Az viszont nem igaz, hogy Magyarországon nincs munka. Magyarországon van munka. Lehet dolgozni. A legfontosabb cél: olyan országot és környezetet teremteni, ahova a fiataloknak érdemes hazajönniük.

Igen fontos a megfelelő érzelmi közösség megteremtése a 14-18 éves korosztály számára. Érezzék magukat otthon a hazájukban, a szülőföldjükön, tekintsék értéknek a saját kultúrájukat.  A Kárpát-medencében a magyarok mindenütt otthon vannak. Ezt tudatosítani kell mindenkiben.

2. Hol a helye a nőnek?

Itt muszáj külön kiemelnünk az egyetlen meghívott hölgyet, Varga-Bajusz Veronikát, ugyanis – akárcsak nekünk – neki is feltűnt, hogy gyakorlatilag hét darab férfit hívtak meg a szervezők, hogy a témát kibeszéljék. Nókomment. Veronika szerint a nő nem csak otthon van otthon. Hanem bárhol, ahol ki akar bontakozni. Meg kell adni a nőnek a választás lehetőségét. Ami viszont a Nyugat-Európában egyre inkább divatozó női kvótát illeti, nem ért egyet vele. A nő joga, hogy ezen a téren is ő döntsön.

Ebben a kérdésben a meghívott férfiak csak visszhangozni tudták Veronika álláspontját. A lehetőségeket meg kell teremteni, hogy a nők érvényesülhessenek a politikában, az üzleti világban. Viszont a kötelező arány mesterséges meghatározása rossz irány.

Igen sok szó hangzik el a különböző fórumokon az egyenlőségről és egyenjogúságról. Annál kevesebbet beszélünk viszont a különbségekről és különbözőségekről. A nyugati gender ideológia képviselői téves utakon járnak, amikor ki akarják iktatni a különbségeket. Vicces az, ahogy például a svéd nők megsértődnek, ha előre engedik őket egy ajtónál. 

A legfontosabb különbség nő és férfi között pedig éppen az, hogy noha a nők mindent meg tudnak tenni, amit a férfiak, viszont van egy dolog, amire a férfiak nem képesek. Ez pedig a gyermekvállalás. Okvetlenül támogatni kell, hogy a nő össze tudja egyeztetni a karriert a gyermekvállalással. 

3. Melegházasság

Mit is mondhatna erre egy ifjú konzervatív? A házasság, a család férfi és nő között jön létre. Vagyis egy heteroszexuális kapcsolatot szentesít. A bejegyzett élettársi viszony jogilag ugyanazt biztosítja, mint a házasság. De ha valaki meleg, ne vágyakozzon egy heteroszexuális kapcsolatot szentesítő aktusra.

Természetesen a melegházasság olyan téma, amiről beszélni kell, főleg a fiataloknak. Hiszen nem tehetünk úgy, mintha nem létezne. Már csak azért sem, mert akkor szabályozni sem lehet. Érdekes, bár nem hitelesített információ: az interneten homoszexuális kapcsolatok után érdeklődő erdélyiek legnagyobb része a Székelyföldön él. (Nem azért lehetséges ez, mert ott él a legtöbb magyarul beszélő ember Erdélyben? Csak kérdezzük.) Ne fussunk el a trendek elől.

Ne szépítsük: az ifjú konzervatívok szerint ebben az esetben arról van szó, hogy egy törpe kisebbség folyamatosan provokálja a többséget. Toleranciát hirdet, toleranciát követel (nem lehet őket akárhogy elnevezni), ugyanakkor semmiféle toleranciát nem mutat másokkal szemben. A végkövetkeztetés: az emberi élet fontosabb az emberi jogoknál. 

4. Migráció. Mikor lesz vége? Milyen vége lesz?

Irdatlan mennyiségű ember áll készen arra, hogy elinduljon Európába egy jobb élet reményében. Magyarország határozottan jó lépést tett, amikor elkezdte a schengeni határokat védeni. A közvéleménykutatások eredményei szerint az európai emberek félnek a migrációtól. Egy jelentős részük nem támogatja a bevándorlást. Brüsszelnek meg kéne értenie végre, mit akarnak az emberek.

Fontos kérdés: kikkel fogunk együtt élni a jövőben? Továbbá: vajon biztonságban fogunk-e élni? Minden jel arra mutat, hogy a migrációs válság nem enyhül, ellenkezőleg. Kelet-Európában viszont körvonalazódni látszik egy határozott válasz. (Az is igaz, hogy errefelé kevesebb bevándorló akar letelepedni, egy jobb élet reményében.)

A migráció nem tegnap kezdődött. A terroristák jó része EU-tagállamokban született, ott nőtt fel, ott szocializálódott. A migrációra adható megfelelő válasznak az erős nemzetállam tűnik, és ha Romániára gondolunk, akkor ez ugyancsak kedvező fogadtatásra lel, ugyanakkor az erdélyi magyar közösségre nézve például határozottan negatív következményekkel járhat. Ami az európai elitet illeti: ha legalább annyira odafigyelt volna az európai kisebbségekre, mint mostanság a migránsokra, akkor az európai kisebbségek helyzete fényévekkel jobb lenne.

Fotók: Erdély László