A kerek évfordulóra való tekintettel idén a megszokottnál többet foglalkozott a sajtó a harminc évvel ezelőtt történt, de máig ható következményekkel járó csernobili atomkatasztrófával. Jobbnál jobb helyszíni fotóriportok készültek a mindent betemető zöld növényzetről, és remek interjúk születtek a visszatelepedett öregekkel, likvidátorokkal egyaránt. Virágzik a katasztrófaturizmus is. Mindez azt jelzi, hogy ennyi év elteltével is hatással van az emberekre a felrobbant erőmű története, nem csak a következménye.

Az érdeklődésre nem lehetett panasz az Erdélyi Múzeum Egyesület természettudományi szakosztályának témába vágó előadásán sem, amelyre zsúfolásig megtelt az előadóterem. Az est négy meghívottja négy különböző aspektus alapján beszélt a csernobili katasztrófáról,

rávilágítva annak erdélyi, illetve kolozsvári vetületeire is.

Kékedy-Nagy László vegyész indította az előadások sorát, aki részleteiben ismertette a RBMK-1000 atomreaktor működését, illetve a balesethez vezető okokat, és felidézte a robbanás napján történt mulasztásokat. Az atomreaktor működési elve hasonló a kuktáéhoz: a gőznyomás hirtelen emelkedése robbanáshoz vezethet. A Leninről elnevezett erőmű 4-es reaktorának éves karbantartása 1986. április 25-re volt ütemezve, ennek apropóján egy biztonságfokozó kísérletet modelláltak. Hasonló teszteket rendszeresen végeztek a hiányosságok kiküszöbölése érdekében.

A csütörtök esti előadásra sokan voltak kíváncsiak

A terveknek megfelelően elkezdték csökkenteni a reaktor teljesítményét, mely váratlanul 30 MW-ra esett, ennek ellenére folytatták a kísérletet. A szabályozórudak kihúzásával próbálták növelni a teljesítményt, ami sikerült is. Ezek későbbi visszahelyezésekor történt a gőzrobbanás. Mai napig nem lehet tudni, hogy ki és miért nyomta meg a vészleállítást (SCRAM), de az tény, hogy teljesítménymegugráshoz vezetett. A gőzrobbanás következtében lerepült a „kukta” ezer tonnás kupakja, így a radioaktív szennyezés a légkörbe került, és egy kémiai robbanás is bekövetkezett – így foglalható össze dióhéjban a baleset.

Kékedy-Nagy László szerint

több tervezési és kommunikációs hiba vezetett a balesethez:

• eleve hibás volt a reaktor tervezése, például nem rendelkezett lokalizációs toronnyal,
• felületes volt a kísérlet megtervezése, még engedélyt sem kértek rá,
• a vezető személyzet nem rendelkezett megfelelő képzettséggel,
• nem tudták, hogyan működik a reaktor alacsony teljesítményen,
• nem tartották be a biztonsági előírásokat,
• nem voltak azzal tisztában, hogy a szabályozórudakat nem szabad eltávolítani,
• nem tájékoztatták a műszakváltáskor munkába álló személyzetet a teszttel kapcsolatos teendőkről.

Mócsy Ildikó fizikus a reaktorbalesetet követően a környezetbe jutott radioaktív izotópok mennyiségéről, területi eloszlásáról és napjaink mérési adatairól beszélt előadásában. A 1,5–2 kilométer magasra kilövellő radioaktív anyag Pripjaty és Csernobil 30 kilométeres körzetében rakódott le. A radioaktív felhő egész Európát elérte, a legnagyobb szennyezést Fehéroroszország, Ukrajna és Oroszország kapta.  Közel száz településről mintegy 400 ezer embert telepítettek ki. Ma az érintett zóna körülbelül 10 kilométeres körzetben lakatlan.

Mivel Romániát is elérte a szennyezés, az ország 21 laboratóriumában kezdték mérni a levegő káros anyagait – magyarázta Mócsy Ildikó, aki maga is részt vett a mérésekben. Erdély tíz megyéjében rendszeresen vettek mintákat a műveletlen talajból, hogy megtudják, mennyire mosódott bele a cézium. Az országban leginkább Hargita és Kolozs megye volt érintett. Az adatok 1987-re már elérték a baleset előtti értékeket. Az élelmiszereket is rendszeresen mérték, és ami szennyezettnek bizonyult, azt a Szovjetunióba szállították.  A fizikus ugyanakkor elmondta:

a dózisokat csak felbecsülni tudták.

Azt már Bartók Katalin botanikus előadásából tudhattuk meg, hogyan hatott mindez a növény-, illetve az állatvilágra. Mivel a zuzmók és a mohák kiválóan alkalmasak a levegő szennyezettségének mérésére, és biológus lévén bőven rendelkezett mintákkal a csernobili katasztrófa előtti időkből, adta magát a feladat, hogy összehasonlítsa a radioaktivitás értékét az ugyanazon élőhelyről származó szennyezett mintákéval. Kiderült: az érték tíz-tizenötszörösére nőtt. Későbbi kutatások alkalmával azt tapasztalták, hogy egyenlőtlenek az adatok, nemcsak az erdők fajtájától, hanem az időjárási körülményektől, domborzattól is függ. Ráadásul ugyanabban a zuzmóban is változnak az értékek.

Postcards from Pripyat, Chernobyl from Danny Cooke on Vimeo.

A biológus arról is beszélt, hogy mivel magyarázható az a biodiverzitás-robbanás, amely vadonná változtatta Csernobil környékét. Ahhoz képest, hogy a tudósok azt állították, ötszáz évig ez a vidék egy nukleáris sivatag lesz, jelenleg ez Európa legnagyobb természetvédelmi területe. Mintegy négyszáz állatfaj él itt, többek között olyanok is, amelyek a katasztrófa előtt nem voltak jelen. A nagyobb sugárzásnak kitett állatok elpusztultak, a többiek pedig alkalmazkodtak, igaz, hogy szőrükben még 30 év múltán is kimutatható a radioaktivitás.  Még mielőtt azt hinnénk, hogy a radioaktivitás jót tesz a természetnek, a rejtély kulcsa az ember távolmaradásában van. Ahonnan az ember eltűnik, a természet visszafoglalja területét, és

még a nyomát is eltünteti az egykori lakók jelenlétének.

Az est utolsó előadójaként Uray Zoltán sugárbiológus arra figyelmeztetett, hogy nagyon sok az egymásnak ellentmondó adat a csernobili katasztrófáról. Az áldozatok száma a baleset sajátosságai miatt nem ismert, név szerinti adatok csak a robbanás és a mentési munkálatok idején egészségkárosodást szenvedett áldozatokról vannak. A mentés során elszenvedett sugárterhelés okozta betegségben huszonnyolcan haltak meg 90 napon belül, de a szám idővel egyre csak nőtt.

A sugárzás 6-7 millió embert érintett, óriási volt a radioaktív jód kiáramlása, amely a levegővel és az élelmiszerekkel bekerült az emberi szervezetbe, beépült a pajzsmirigybe. A leukémia és a daganatos megbetegedések mellett a pajzsmirigyrák ugrásszerű növekedése is Csernobilhoz köthető. Kolozsváron a rákkutató intézet adatai szerint folyamatosan nő az új esetek száma: míg a hetvenes években 79 új esetről tudtak, addig 2001-től napjainkig az új esetek száma megközelíti a háromezret. Mindemellett a katarakta (a szemlencsében kialakuló homályosság), a nők esetében a koraszülés vagy a különböző szülési rendellenességek számának növekedése is Csernobil számlájára írható. Nem alábecsülendő a pszichológiai hatás sem, főleg, hogy a mentális zavarok egy része különböző fizikális tüneteket is okozott. Sokakat zavart például, hogy hivatalosan is áldozatnak minősítik őket.

A kimerítő előadások alapján a népes közönség megállapíthatta: Csernobil harminc év távlatából is ijesztően közel van.