Parádés felvonulás helyszíne volt szerda délután hat órakor a Bánffy-palota két emeleti terme. Az erdélyi (és nem csak) magyar arisztokrácia képviselői (grófok, bárók meg egy köznemes) komoran szemlélték az utókor „óvó” keze közt lassan porladozó főúri épületet, no meg a késői utókor krémjét, amely ugyancsak nagy számban lepte el a kiállítótermeket. Külön pikantériája az eseménynek, hogy a nagyérdeműnek egy rakás hiányos öltözetű hölgyet ábrázoló kortárs kiállításon kellett átvágnia, hogy fejet hajthasson a nagyurak előtt. 

Az utókoriak | Fotók: Szabó Tünde

Na de miről is van szó? Az erdélyi magyar arisztokrácia sztárjai 1833-ban megalapították a Kolozsvári Casinót, mégpedig a gróf Széchenyi István által 1827-ben megalapított Pesti Casino mintájára. Aki az ötletet Angliából hozta, ugyanis megtetszett neki a híres klubrendszer. A Deák Ferenc utca 16. szám alatti épületben működő Casino egyik igen dicséretes „szabálya” az volt, hogy hozzáértő mesterekkel megfesttették az alapító atyák portréit. Amelyek aztán ki is kerültek a Casino falaira, dacoltak az idő vasfogával, átvészeltek két világháborút, a kommunistáknak viszont nem tudtak ellenállni.

Hogy mi lett a Kolozsvári Casino teljes képanyagával, nem tudni. Az tény, hogy 1947-ben a Casino képviselője 10 portrét adott át Wass Ernőnek, az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) titkárának, megőrzésre. Aztán az EME államosítása után (1948) a képek átkerültek az Akadémiai Levéltárba, ahonnan 1971-ben továbbpasszolták őket, és a Művészeti Múzeum raktárában landoltak. Mégpedig olyan jól, hogy azóta se látta őket senki. 

Ebbe a kaszinóba a hölgyek is simán bejöhettek, nadrágban is 

A föld alá űzetésnek vetett véget Pásztor Csenge Bíborka művészettörténész mentőakciója, akiben, saját bevallása szerint tanárai, Kovács András művészettörténész, Murádin Jenő művészettörténész és Vekov Károly történész sugallatára született meg a gondolat, hogy előássa a raktárban porosodó portréanyagot. A képeket szakszerűen restaurálták, és isten bizony, nagyon szépek.

A megnyitó némi késéssel indult, ugyanis a mikrofon rögtön az elején fura hangokat adott ki, bizonyos interferenciális zavarok miatt. (Mennyivel könnyebb dolguk lehetett a szónoklatokkal a falon lógó képek modelljeinek.) No és Vákár Istvánnak, az egész akciót támogató Kolozs Megyei Tanács elnökének is sikerült elkésnie, ugyanis messziről indult és hosszú volt az út.

Lucian Nastasă-Kovacs, a Művészeti Múzeum igazgatója elmondta, hogy ez a tárlat egyrészt erkölcsi jóvátétel – ezzel a vélekedéssel teljes mértékben egyetértünk, hiszen valóban itt volt már az ideje, hogy az egyre romló állapotú képeket restaurálják és visszaadják a városnak, szimbolikusan bár. Az igazgató úr kiemelte továbbá, hogy történelmi szempontból is fontos tárlatot láthatunk, hiszen ezeknek a személyiségeknek köszönhető a város mai arculatát meghatározó épületek egész sora. 

Balról jobbra: az Igazgató, az Elnök, a Művészettörténész és a Történész 

Vákár István a maga részéről örömét fejezte ki, hogy időnként egy-egy magyar intézményvezető rendezheti ezeket a viselt dolgokat, továbbá igen elégedett volt, hogy ilyen „gyönyörkeltő dolgozatokat” sikerült a falra feltenni, végül a kertész és a kert viszonyáról értekezett, ígéretét megszegve, hosszan.

Vekov Károly pontosan, szakszerűen felolvasta a Casino és a portrék kiválóan adatolt történetét, két nyelven, ahogy illik. Ilyenkor szokott előállni az az elkerülhetetlenül kínos helyzet, hogy a magyar szöveget a románok unják, és fordítva. 

A tárlat lelke: Pásztor Csenge Bíborka – a háttérben az arisztokrácia figyel

Pásztor Csenge Bíborkával rövid interjút készítettünk a megnyitón. Az úttörő tárlat kurátora elmondta, hogy a kiállítás távlati célja felhívni a figyelmet a közel 400 másik portréra is, amelyet a múzeum raktárában tárolnak. Kérdésünkre, hogy mi történik a képekkel a kiállítás bezárása után, a művészettörténész megjegyezte, hogy a képek visszakerülnek a raktárba, úgyhogy ez a tárlat igen egyedi alkalomnak tekinthető. E tekintetben az egybegyűltek egyébként ígéretet kaptak Lucian Nastasă-Kovacs igazgató úrtól, hogy amint lehet, további hasonló kiállításokat szervez majd a múzeum. Ja, és jelen tárlat katalógusa is elkészül, előbb-utóbb. 

Pikáns felhangú jelenet, két hölggyel, egy báróval és egy bottal 

Addig azonban marad az, ami van. Arisztokrata sztárok portréi a Bánffy-palotában. A kiállítás március 20-ig tekinthető meg. És higgyék el, érdemes. Ha másért nem, hát azért, mert utána valószínűleg visszatérnek a föld alá.