Az internetnek „hála” nehéz dolga van manapság annak, aki az egészséges életmódról szeretne tájékozódni, sok ugyanis az egymásnak ellentmondó információ a helyes táplálkozásról, a feldolgozott élelmiszerekről, a rákkeltő adalékanyagokról, és jóformán az egészséggel kapcsolatos mindenik kérdésről. Időnként felbukkan egy slágertermék, amely ellen/mellett érvelnek a világháló névtelen „szakértői”, de könnyen meglehet, hogy egy héttel később éppen az ellenkezőjét fogják állítani ugyanarról a produktumról. A téma mindenkit érint, aki ember és táplálkozik, így mindenkinek véleménye is van a kérdésről.

Mindezek jegyében, amikor a Téli Fesztivál programjában felfedeztük, hogy a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Kémia és Vegyészmérnöki Intézete ebben a témában hirdet meg kerekasztal-beszélgetést, akkor azt gondoltuk: végre olyan szakértők szólalnak fel, akiknek a véleményére ténylegesen adhatunk.  A hétfő délutáni találkozót egyébként – a fentebbi okfejtésből kiindulva – a hallgatók kezdeményezték, az ötletet pedig tanáraik is felkarolták, akik Barabás Réka adjunktus elmondása alapján úgy gondolják,

a tudományos megközelítéseket népszerűsíteni kell a széles nyilvánosság előtt is.

A kerekasztal-beszélgetés kezdetén Kékedy-Nagy László Élelmiszeradalékok – mítosz és valóság címmel tartott előadást, majd a résztvevők aktív bevonásával beszélgetés alakult ki a kérdésről. Az előadó abból indult ki, hogy az ember mindenevő, ezért szüksége van növényi és állati eredetű táplálékra is. Mivel az élelem nem minden évszakban egyformán érhető el, ezért a tartósítás különböző formái, mint például a sózás, szárítás, aszalás már négyezer évvel ezelőtt elterjedtek. Az élelmiszertartósítás történetében fontos mérföldkövet jelentettek a napóleoni háborúk, amikor is a katonák élelmiszer-ellátására Nicolas Appert feltalálta a konzervet. A 20. század elején pedig a szintetikus vegyületek felhasználásával az élelmiszerek élvezeti értékének növelésében értek el eredményeket. Igaz, ezeket anélkül kezdték el alkalmazni, hogy felmérték volna, milyen hatással vannak a fogyasztó egészségére. Később az Élelmiszer és Mezőgazdasági Szervezet (FAO), valamint az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kidolgozta az élelmiszerbiztonsági szabványokat meghatározó Codex Alimentariust, mely a világkereskedelem legfontosabb szabályozójává vált.

Nagyon sok téveszme kapcsolódik az úgynevezett E-számokhoz,

melyet egyenesen méregként aposztrofálnak. Kékedy-Nagy László alaposan körbejárva az E-számok kérdését kifejtette: az adalékanyagok önmagukban nem élelmiszerek, szándékosan adják az élelmiszerhez a termékben előidézett kedvező hatás miatt. A E-betű Európára utal, míg a számok azt segítik, hogy a világ bármelyik pontján azonosítani lehessen, hogy milyen anyag került a megvásárolandó élelmiszerbe. A adalékanyagok előnyei elsősorban az élelmiszerbiztonságban mutatkoznak: inkább vesszük meg az E-számot tartalmazó élelmiszert, mintsem ételmérgezést kapjunk. Az ártalmatlan E-számok szélesítik a választékot és olcsóbbá teszik az élelem előállítását.

A kockázati tényezők között az allergiát emelte ki az előadó. Az E-számok rovására írható a „junk food”, vagyis az alacsony minőségű élelmiszer elterjedése is. Fontos azonban tudatosítani, hogy normál mennyiségben egyik sem okoz például rákot – ahogyan nagyon sok internetes oldal állítja. Az, ha valami szintetikus anyag, nem jelenti feltétlenül azt, hogy káros az egészségre: ha a kémiai szerkezet azonos, a szervezet nem is tud különbséget tenni az adalék, illetve a természetes anyag között. A legerősebb mérgeket pedig éppen a természet produkálja, gondoljunk csak a gyilkos galócára. A kérdéskör problematikusságára világít rá a ricinus példája is: míg a növény magja az egyik legerősebb ismert méreg, addig az abból készített olaj gyógyászati értéke felbecsülhetetlen. Szintén példaként hangzott el, hogy a gyorséttermi ételek ízfokozója, a nátrium-glutamát hatását tekintve függőséget okoz, pedig megtalálható az anyatejben is.

A beszélgetés egyik következtetése, hogy

ne hagyjuk magunkat félrevezetni sem a média, sem az élelmiszeripar által.

Érdemes több helyről is tájékozódni az adalékanyagokról, illetve ha vásárolunk, magunk is ellenőrizzük le, melyik E-szám hordoz kockázatot, és melyik teljesen ártalmatlan. Nem mindegy hol nézünk utánna, hiszen amint a kerekasztal-beszélgetésen is megmutatták, nagyon sok oldal kiáltja ki – minden alap nélkül – rákkeltőnek az egyes adalékanyagokat. Kékedy-Nagy László a tudatosvasarlo.hu adatbázisát ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. Ugyanilyen fontos jól megválasztani, honnan vásárolunk. Bár időigényesebb, érdemes megkeresni a helyi gyümölcs- és zöldségtermesztőket, a jó minőségű húst forgalmazó hentesboltokat, tejárusokat. Ráadásul ezzel nemcsak a saját és családunk egészségéért teszünk, hanem környezetünk megkíméléséért is.