Lefordítjuk, miről szólt a magyar és a román külügyminiszter találkozója
honest trailer
Szerző: Papp Attila Zsolt
2015. május 7. csütörtök, 18:57
Mindannyian tudjuk, hogy a diplomáciai találkozók kacifántos nyelvezete miatt szinte lehetetlen kihámozni, valójában miről tárgyaltak a felek. Mi azért megpróbáltuk.

Nagy nap volt a mai, Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter, illetve Bogdan Aurescu román külügyér egy asztalhoz ültek, rendezni közös dolgai(n)kat. A találkozót megelőzte némi verbális keménykedés a román fél részéről, ami kellőképpen megalapozhatta a hangulatot.

Ami elhangzott a két külügyminiszter esemény utáni sajtótájékoztatóján, meglehetősen lapos volt, mint általában az efféle találkozók hivatalos tálalása. Élve a gyanúperrel, hogy a valóság kissé bonyolultabb a látszatnál, megpróbáljuk dekódolni, értelmezni az elhangzottakat. 

Vigyázat: mindez spekuláció! Mi szóltunk.
 
„Ésszerű együttműködésre van szükség Magyarország és Románia között, a vitákat ésszerű mederben kell tartani, hogy meg lehessen oldani őket – mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter csütörtökön Budapesten.”
 
Nagy vitáink vannak, amelyek néha túllépnek az ésszerű nézetkülönbségek határain, de sajnos nem beszélhetünk ezekről őszintén a nyilvánosság előtt, elvégre baráti és szövetséges államok vagyunk. A magyar–román kapcsolatok voltak már jobbak is, finoman fogalmazva.
 
„Magyarország elkötelezett amellett, hogy a kisebbségekkel kapcsolatos vitákat európai módon, az európai értékeknek megfelelően kell rendezni, európai megoldást kell találni rájuk.”
 
A kisebbségi problémák megoldása terén nem találtunk semmilyen közös nevezőt, az autonómiára, nyelvi jogokra és egyebekre vonatkozó álláspontunk maximálisan eltér. Ilyenkor azt kell mantrázni, hogy európai, európai, európai, abból nagy baj nem lehet.
 
„Nem szabad véka alá rejteni, hogy vannak nehéz kérdések a kétoldalú kapcsolatokban. Közép-Európában a szomszédos országok viszonya sok érzékeny kérdéssel párosul, de egymásra vannak utalva, a sikereik függnek egymás sikerétől.”
 
Ez történetesen igaz, mégpedig olyan igazság, amit még egy diplomáciai találkozó után is ki lehet mondani, mert elég általánosan hangzik.
 
„2011 óta nem ülésezett a magyar–román kisebbségügyi vegyes bizottság, de most megállapodtak abban, hogy a társelnökök folytatják az elkezdett munkát a legfontosabb kérdések egyeztetéséről, és mihamarabb összehívják a bizottság ülését.”
 
Valahogy oldani kell a kvázi-hidegháborús hangulatot, ilyenkor pedig mi a biztos teendő? Hívjunk össze egy bizottságot, aztán vagy lesz belőle valami, vagy nem.
 
„Magyarországnak fontos a határon túli magyar nemzeti közösség és a Magyarországon élő román közösség is – tette hozzá (Szijjártó).”
 
Finomutalásképpen jeleznénk a tisztelt egybegyűlt sajtóképviselőknek, hogy nem feledkeztünk ám meg a kisebbségi jogok kérdéséről, még ha a román kolléga szeretné is ezt a látszatot kelteni. 
 
„Bogdan Aurescu kiemelte: a kétoldalú kapcsolatokban a legfontosabb a párbeszéd, pragmatikus módon kell megbeszélni a nézeteltéréseket. Az érzékeny kérdésekre megoldást kell találni, valamint újabb együttműködési lehetőségeket kell keresni. A kisebbségek ügyének rendezéséhez is nyitottság kell – mondta.”
 
Mi olyannyira nyitottak és érzékenyek vagyunk, hogy csuda. Lám, nemrég még a Velencei Bizottság elnökét is odaszédítettük Kolozsvárra, hogy a jelenlétével legitimálja a román állam kisebbségekkel kapcsolatos politikáját. Ezt csináljátok utánunk, pajtikáink! 
 
„A kisebbségügyi vegyes bizottsággal kapcsolatban a román miniszter közölte: eddig nem sikerült véglegesíteni a jegyzőkönyv szövegét.”
 
Értsétek már meg, hogy ez a bizottságosdi csak alibi. Megállapodtunk, hogy tárgyalunk arról, hogy leszögezzük, miről fogunk tárgyalni, majd valamikor.
 
„A magyar miniszter kiemelte: a kormány feladata és felelőssége, hogy a határon túli magyar közösségeket támogassa céljaik elérése érdekében, és ezt teszi akkor is, amikor az ésszerűség alapján vitatja meg Romániával a kisebbség helyzetét célzó intézkedéseket.”
 
Kedves kolléga, nem tudom finomabban mondani, hogy az erdélyi magyarok ügye nem belügy. Ha izmozni akartok, hát izmozzunk.
 
„Bogdan Aurescu ezzel kapcsolatban kijelentette: Románia szerint az autonómia támogatása nem tekinthető az erre vonatkozó európai normák részének, ezért elfogadhatatlan.”
 
 
„Bogdan Aurescu beszélt arról is, hogy szerdán Markó Attila ellen európai elfogatóparancsot adtak ki, és ő utasítást adott, hogy ezt továbbítsák az illetékes hatóságoknak. Ennek az ügynek nincs politikai vagy etnikai felhangja – közölte.”
 
Ez egy nagyon is politikai és etnikai ügy, és akként is kezeljük.
 
„Szijjártó Péter megjegyezte: az ügyben a magyar külügyminisztériumnak nincs hatásköre.”
 
Ebben az ügyben egyelőre kivárunk, mert nem tudjuk még, mit fogunk csinálni, különben is Orbán miniszterelnök úr mondja ki a végső szót.
 
„A romániai restitúciós folyamatot illetően a román külügyminiszter elmondta: átfogó jogszabálycsomag rendelkezik a kérdésről, amely nagyon összetett.”
 
Ismételjem meg, mit csináljanak a magyarok?
 
„Nyáron megteremtik a gyorsforgalmi összeköttetést a két ország között (…) Hamarosan összekötik a két ország villamosenergia-hálózatát. Nemsokára összekötik Magyarország és Románia gázvezetékeit is.”
 
Végre mondhatunk valami pozitívumot!   
 
„Románia Magyarország harmadik legfontosabb exportpiaca.”
 
Úgyhogy akár tetszik, akár nem, muszáj lesz kiegyeznünk valahogy, mert a gazdasági érdekeink ezt diktálják.
comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/9334
Vagyis az tisztelt országvezetés jól megszívatta drága, de annál trébb ünnepléssel, cserébe adott neki ingyenkaját.
Sorra kerülik el az országot a legnagyobb járműipari társaságok.
A hatalom a nép orra alá dugja a trikolórt, és onnan tilos másról beszélni. Sabin Gherman írása.
Bepillantottunk a jövőbe, ami már a jelen: mesterséges intelligenciával és robotokkal élünk együtt. Vérkomoly kérdésekkel játszottunk el az idei Kommunikációs Napokon.
Nem nagyon tudni, honnan lesz tízmilliárd euró helyi beruházásokra, amikor az idei utolsó nyugdíjakat a kormány tartalékalapjából fizetik ki.
Ez pedig édeskevés, már ha közoktatási stratégiáról beszélünk és nem újramelegített vitákról, véli Mircea Miclea, volt oktatási miniszter.
Na jó, ellenzéki megrendelésre készült, de azért olyan nagyot nem tévedhet.
Az emberi jogok világnapján történt. Vagyis hétfőn. Amikor a közleményírók is agyhalottak.
Amikor a románok is kiakadnak a saját túlhabzó nacionál-hisztériájuk kapcsán. Persze, anélkül, hogy elismernék: Erdélyt valóban elcsatolták.
Tudta, hogy Hobo ma is középiskolai történelemtanár lenne, ha nem alapít hobbizenekart? És hogy Deák Bill Gyulát zenésztársai csak Dukátnak becézték, pusztán anyagi okok miatt? A 73 éves Kossuth-díjas művész életpályájáról vallott.
Megkávéztatják a fáradt sofőröket az ünnepek alatt a magyar és román rendőrök.
Egyszerű matematika az egész: 210 ezer autóra alig 50 ezer parkolóhely jut.
Itt a lista, amelyiken ellenőrizheti, hogy az Ön települése köztük van-e.