„Egy tiltakozó felvonulás jogtalan megakadályozása, fenyegető nyilatkozatok hosszú sora, az utcákon titkos ügynökök és rendőrök hada, a köztereken bevetésre kész rohamosztagok. Helyzetkép 2015 márciusában Székelyföldről. Hozzá kell tennünk, hogy az elmúlt napok történéseire csak a Ceauşescu-féle kommunista diktatúra legsötétebb időszakában volt példa, azonban bizonyos vonatkozásaikban még azokat is felülmúlták. Akkor ugyanis az alkotmány előírásait legalább látszólag igyekeztek betartani, most ellenben nyíltan szegik meg azt, hiszen a nagygyűlések, tüntetések, felvonulások jogát a 39. szakasz minden állampolgár számára biztosítja.

Marosvásárhely polgármesterének tehát nem állt módjában egy békés szándékú tömegmegmozdulást betiltani, s megakadályozni, mivel azonban ezt magának mégis megengedte, törvénysértést követett el, s ezért a tettéért bíróság előtt kell felelnie.

Háromszék »helytartójának« a március 10-ei eseményekhez való viszonyulása és viselkedése szintén felülmúlta még a legborúlátóbb várakozásokat is, ugyanis az előzetes bejelentés dacára sem várta meg hivatalában a tüntetők küldöttségét, hogy a tiltakozójegyzéket átadhassák neki, és másnap reggel sem volt hajlandó fogadni őket.

Látnunk kell, veszélyes játék részesei lettünk, mert az irántunk tanúsított elutasító és ellenséges magatartásukkal az említett tisztségviselők nemcsak megaláztak, hanem provokálnak is minket. Aljas és rossz irányba mutató szándékaikat felismerve pedig annyit már most leszögezhetünk, hogy mindezt nemcsak a saját belátásuk szerint, hanem a bukaresti uraik és kenyéradóik tudtával és beleegyezésével cselekedték.

A hatalmi packázásnak és fennhéjázásnak, valamint a karhatalmi erődemonstrációnak számunkra két egymással összefüggő üzenete van, az egyik az, hogy húzzuk meg magunkat, a másik pedig az, hogy emberszámba sem veszik az erdélyi magyarságot.”