„Ha csak a harmada igaz a DNA által különböző tisztségviselők ellen megfogalmazott vádaknak, még mindig ott tartunk, hogy Romániához képest a húszas-harmincas évek Chicagója vagy Atlantic Cityje az üdvhadsereg kiérdemesült tagjait gondozó aggmenhely. Mindez azt igazolja, hogy valóban indokoltak a teljes romániai politikai és hivatalnoki osztály megújulását, teljes mentalitásváltást szükségesnek tartó követelések.

Fölmerül ugyanakkor a kérdés: ki őrzi az őrzőket? Azaz az igazságszolgáltatás sem mentesülhet a megújulási folyamat alól – lásd a szervezett bűnözés elleni ügyosztály vezetője, Alina Bica elleni korrupciós vádakat vagy most a Greblă-ügyet.

Az is lényeges lenne, hogy az ügyészségek és bíróságok mentesek maradjanak a politikai befolyástól, egyrészt azért, hogy ne vádolhassák őket politikai alapú eljárásokkal, másrészt azért, hogy az ügyészek és bírák politikusi előélete nyomán ne állhassanak elő olyan ügyek, mint most Greblă esetében.

Amíg azonban a korrupcióellenes ügyészség élére, vagy az alkotmánybíróság tagjai közé közismert politikai kötődésű személyeket vagy egyenesen politikusokat neveznek ki, addig az őrzők jóhiszeműsége és szakmaisága mindig megkérdőjelezhető marad.”