„Johannis tehát nem a programja miatt nyert. Pedig van neki és nem is akármilyen. Hosszúságában mintegy hetvenöt oldal (amelyet érdemes lenne lefordítani magyarra is), eszmeiségében pedig egyértelműen annak a liberális demokráciának a programja, amely lehetővé tette, hogy a különösképpen a hetvenes évek után a nyugat-európai országok a gyors és egyénközpontú fejlődés útjára lépjenek. Ahol az állam szolgálja ki a polgárait, ahol nem avatkozik be a piaci mechanizmusokba, a médiaviszonyokba, ahol működik a fékeknek és az ellensúlyoknak az a rendszere, amely lehetővé teszi, hogy az intézmények önmagukat ellenőrizzék és soha ne kerüljön egyetlen ember kezébe a döntés.

Ez a program nem akar semmiféle központosítást, semmiféle visszaállamosítást, hanem a piaci szereplők között szeretné a játékszabályokat úgy tisztázni, hogy szűküljön be a korrupció lehetősége.

Románia földrajzi, geopolitikai adottságait tekintve jelentős európai ország. Ha továbbra sem zárkózik be, ha nem foglalkozik a múlttal, hanem a jelennel, ha a tudásalapú társadalom fele törekszik, ha a különböző társadalmi intézményeinek a megreformálásával még inkább kitárja kapuit a nyugati világra, ha erősíti a demokráciát, akkor fokozza saját versenyképességét és európai felzárkózásának az esélyeit.

Voltaképpen egy ilyen, a mindennapi élet gondjaitól mentes, az egyén szabadságát és érvényesülését biztosító országban éreznék jól magukat a romániai magyarok is. Még akkor is a saját szülőföldjükön, ha kettős állampolgárok.”