„Fokozottan igaz az erre irányuló késztetés az olyan, ősi nagyhatalmi tudattal rendelkező, de az utóbbi évtizedekben háttérbe szorulő centrumokra, mint Moszkva vagy Peking. Egy néhány hetes megállapodás értelmében 2018-tól 30 éven keresztül Oroszország összesen 400 milliárd dollár értékben szállít Kínának földgázt. A két fél hatalmas győzelemként regisztrálta a megegyezést, a nyugati érdekszféra pedig világvége-forgatókönyveket kezdett gyártani.
Az amerikai érdekképviselet kelet-európai túrázása, a baráti látogatásban „részesített” országok hálás reakciói is azt bizonyítják, hogy a történet egyre vastagodik. Bulgária egyelőre felfüggeszti az orosz érdekeltségű Déli Áramlat elnevezésű vezeték építését, állítólag a küszöbönálló ukrán–orosz–
EU-tárgyalások során Moszkvát is értesítik róla.
Olvasson még:
Ugyanakkor kirakatba helyezi a palagáz-lehetőségeket, miközben nagyjából hasonló a helyzet, mint a rengeteg tiltakozást kiváltó romániai palagázzal. Amelyről Korodi Attila környezetvédelmi miniszter nemrég elismerte: nagy a csábítás, hiszen a széndioxid-kibocsátási kvótatervek bevállalása egyre nagyobb erőfeszítésekre készteti a térség államait.
Miután az orosz energiahordozónak keleten is lesz piaca, Moszkva könnyebben játszadozhat az Európába vezető gázcsappal, miközben Kínának is csökken a kiszolgáltatottsága, s így mindkét fél ereje és önbizalma növekedhet a nemzetközi játszmákban.”