Szerző: Ambrus Attila
2014. február 5. szerda, 17:09
Noha évek óta a dél-tiroli önrendelkezés modellértékű a székelyföldi önrendelkezést célként kitűző politikusok számára, annak lényege jobbára ismeretlen a székelyföldiek előtt, és megkockáztatom, néhány autonómia-harcos számára is.

„Nos, a kormánykoalíció inkább kecsegtet. Közigazgatási alegységek szerveződhetnek a megalakítandó régiókon belül; a romániai nemzeti közösségek szimbólumhasználati joga pedig szavatolt – ez került be az alkotmánymódosító tervezetbe az RMDSZ javaslatára, számolt be a szövegezéssel megbízott parlamenti különbizottság RMDSZ-es tagja. 

Azonnal ugrott is az RMDSZ ellenzéke: nem értik, mi az a közigazgatási alegység; különben tudják, hogy mi az a közigazgatási alegység, ám nem kérnek belőle, ők Székelyföld teljes körű autonómiáját követelik. (A tervezet csapdája egyébként az, hogy egészen pontosan így szól: a hagyományos térségek szerveződhetnek közigazgatási alegységekbe. Itt aztán lehet vitatkozni azon, hogy a román pártok szerint nem is létező, »úgynevezett« Székelyföld hagyományos térség-e vagy sem…)
 
Azoknak, akik valóban nem értik – vagy csak úgy tesznek, hogy nem értik –, a közigazgatási alegység létrehozásának alkotmányos joga megnyitja az utat a dél-tirolihoz hasonló önrendelkezés lehetősége felé. A nagy kérdés az RMDSZ- és az erdélyi magyar ellenzéki politikusok számára tehát nem az, hogy mi ez, hanem hogy akarják-e valóban azt, aminek megvalósulását éveken át, egészen a legutóbbi időkig a legmagasztosabb célnak neveztek.” 
comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/363
Pedig ez a mioritikus haza soros EU-elnökségének jelképe.
Hiába szerzett három gólt Észtországban, a védelem csődje miatt csak döntetlent játszott a magyar válogatott a Nemzetek Ligájában.
A gyülekezési törvény módosítását a kormány már régóta fontolgatja, de a legfelsőbb bíróság mai döntése után meglehet, hogy nem lesz már szükség rá. A civilek perrel fenyegetnek.
Négy nagyváros a kezébe vette a sorsát. Elkezdődött volna a gyakorlati regionalizálás? És vajon mit fog szólni mindehhez a bukaresti bojárság?
Kevesebb mint két év alatt elég látványosan alakult a pártok népszerűsége.
Többször át lett ismételve és fel lett mondva a lecke a román-magyar érdemi párbeszéd elkezdésének a fontosságáról az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács pénteki, kolozsvári konferenciáján. Idén is.
Jobban játszott, de nem eléggé jól Athénban a magyar válogatott.
Tanulság: nyugodtan lehet kutatni a szekus besúgók után, amíg szembe nem jön valaki, aki túl magas polcon van.
Még a siralmas téesznyugdíjakat is bankkártyára utalná az állam.
A gesztus értékelendő, de ettől még nincs mit ünnepelni.
Mert egy putyinista-erdoganista beütésű autarchikus ceauşiszta nemzetállam. És nincs politikai víziója. És nem akar integrálódni. És, hopp, hasonlítani igyekszik Magyarországhoz.
Ezt persze könnyű leírni. Dragneát és csapatát kifüstölni a kormány épületéből annál nehezebb. És lehet, kicsit kevés is hozzá ez a Klaus Iohannis.
A gyulafehérvári román nemzetgyűlésről sok szó esik a centenárium évében, de csak kevesen beszélnek arról, hogy 1918 decemberében ellen-nagygyűlést is tartottak Kolozsváron. Erről is beszélt a Korunk Akadémia legutóbbi meghívottja, Fodor János történész.
Semmit nem tudni róluk, de valószínű, hogy más nyelven tanulják az ábécét.