Egy helyi román üzletember több pénzt és szakértelmet fektetett a felújításába, mint előtte bárki.
Amikor 1897-ben a Fehér megyei Vajasd településről származó zsidó üzletember, Bürger Albert megvásárolta az akkori Marosvásárhely perifériáján található sörgyára melletti saroktelket, a kor egyik legimpozánsabb lakóépületének alapjait tette le. Azóta a szecessziós jegyeket hordozó neobarokk palota sorsa nagy fordulatokat vett: a sörgyárhoz tartozó impozáns lakóházból a második világháború után állami tulajdon lett, majd raktárépületként használták.
A hetvenes évektől az Avicola baromfitenyésztő vállalat működtetett itt népszerű vendéglőt, mely sokáig a vásárhelyiek kedvelt szórakozóhelye volt. Tisztázatlan körülmények között a 2000-es években a Romarta szerezte meg a tulajdonjogot, de semmit nem tett a megfelelő karbantartásért. Legutóbbi rendeltetését már romos állapotban teljesítette: a Vásárhelyi Forgatag, pontosabban a Szféra kulturális rendezvénysorozat egyik fő helyszíne volt.
Miután egyre többen szólaltak fel az egyre romosodó épület megmentése érdekében, egy román üzletember, Cosmin Pop vásárolta meg, aki szerencsére átérezte a műemlék restaurálásának felelősségét, így folyamatosan konzultált a szakértőkkel, az eredetihez minél hűebb munkálatokra törekedve. Szeretné, ha ismét népszerű vendéglő, szálloda és nyári kert működhetne az Aranykakasban.
Jó hír, hogy a felújítás a végéhez közeledik: Soós Zoltán polgármester Facebook-bejegyzése szerint három év után hamarosan végre ismét megnyithatja kapuit.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
Nem vehet már részt az egyszerűsített honosításban az Eurotrans Alapítvány a Krónika értesülései szerint. Az RMDSZ szervezete a jövő évi működési költségek támogatásához szükséges kérelmet benyújtotta a magyar kormánynak, választ egyelőre nem kapott.
Nálunk nincsenek megoldhatatlan helyzetek, valahogy mindent el lehet intézni, hiszen holnap is nap van.
Harminc napra rács mögé került az a környezetvédelmi alapnál dolgozó felügyelő, aki egy Maros megyei cégtől 45 ezer lejes csúszópénzt kért. Amint átvette az összeget, őrizetbe is vették.
Évtizedeken át a kalotaszegi kézművesség legismertebb központja volt Körösfő, ahol a főút mentén szinte minden ház előtt népművészeti termékeket kínáltak. A rendszerváltás után virágzásnak indult kiskereskedelem azonban napjainkra hanyatlani kezdett.
Eltűnt egy 87 éves férfi, aki vasárnap délelőtt távozott gyergyóalfalvi hétvégi házából, azóta nem tért vissza. A Hargita megyei rendőrség a lakosság segítségét kéri a felkutatásában.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.