A kolozsvári sportcsarnokban rendezett kültéri vetítéseken a hangulat jó, a meccsnézés élvezhetősége kevésbé.
Akinek nem adatik meg a lehetőség, hogy az Eb helyszínein élőben kövesse figyelemmel a meccseket, de azért közösségi élményként tekint a focinézésre, annak nap mint nap külön fejtörést okoz eldönteni, hol nézze a mérkőzéseket. Lehetőségként ott vannak a kocsmák, éttermek, és egyre több városban szerveznek kültéri vetítéseket is. Várad főterén például a kedd esti osztrák-magyar meccs remek hangulatban telt: az elsősorban váradi magyarokból álló közönség eufóriával ünnepelte a magyar győzelmet.

Fotó: Erdon/Szeghalmi Örs
Kolozsváron a sportcsarnokban szerveznek kültéri vetítéseket kifejezetten a román válogatott meccseinek idején, több száz focidrukker részvételével. Ahol tömeg van, ott a szolgáltatók is megjelennek: a szinte kötelező sör mellé miccset, kolbászt, pattogatott kukoricát is vásárolhat az érdeklődő, s persze pénzért akár a román zászló színeit is arcára festheti a fanatikusabb szurkoló. A gyerekeket pedig külön programok várják.

Fotó: Mészáros Tímea
Egyedül a kivetítők méretével van a gond: aki nem foglalja el időben a legjobb helyeket, könnyen lehet, hogy élvezhetetlen lesz számára a meccsnézés. A hangulat viszont a szerdai meccsen egész jó volt annak ellenére, hogy nem sikerült legyőzni a svájci csapatot: a román válogatott 1-1-et játszott a konföderáció válogatottjával.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Az egyszerűnek tűnő kérdés megválaszolása nehéz. Egy dolog biztos: nem azért, mert bosszút akar állni valamiféle társadalmi igazságtalanságért, ahogy azt egyes karosszék-forradalmárok vizionálják.
Román többségű megyékhez csatolná a magyarok lakta térségeket, és román lakosság betelepítését szorgalmazza Lucian Mușat, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) parlamenti képviselője.
További csütörtöki hírek: nagyot veszítene az RMDSZ a községek tervezett összevonásával. És jön az első, sürgősségi költségvetés-kiegészítés, novemberben pedig egy második.
Egy 16 éves, málnásfürdői lány megtalálásához kéri a lakosság segítségét a Kovászna Megyei Rendőr-főkapitányság.
Kicsi korában a szülei románul beszéltek vele, ma mégis magyarul gondolkodik. Szentes Stefánia a lábnyiki Magyar Háztól Csíkszeredán és a kolozsvári egyetemen át jutott el oda, hogy ma a csángó gyerekeket biztatja arra az útra, amit ő maga is végigjárt.
Alexandru Stoica fejlesztési miniszter pénteken közölte, hogy a kormány két szakaszban tervezi megvalósítani az ezerötszáznál kisebb lélekszámú községek összevonását: 2027. március elsejéig önkéntes alapon, ezt követően pedig kötelező jelleggel.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.